Elkészült az ENSZ Fenntartható Fejlődések Hálózatának boldogság-jelentése. A nemzetközi szervezet vizsgálja a gazdasági szintet, a családok helyzetét, a munkanélküliséget, a népesség egészségügyi állapotát és még sok minden mást. A sok-sok mutatóból próbálják megállapítani egy-egy ország boldogság-szintjét. Az idei jelentésben a 156 vizsgált ország listáját Dánia vezeti, majd Norvégia, Svájc és Hollandia következik. Szerbia a 106. helyen áll. Horvátország viszont az 58., Albánia a 62., a mindig vidámaknak ismert görögök a 70. helyen állnak, Koszovó pedig a 82. Szerbia előtt közvetlenül Irak, Tunézia, Zimbabwe és Mongólia szerepel. Magyarország a 110. a sorban. Szerbia és Magyarország között helyezkedik el Bosznia-Hercegovina, Banglades és Laosz. A legboldogtalanabbak pedig a vizsgálat szerint Togo, Benin és a Közép-Afrikai Köztársaság lakói. Az Európai Unió országai közül Magyarország után csak Bulgária végzett.
Sokak szerint a boldogság mérhetetlen. Akörül is vita folyik, hogy vajon a boldogság az állapot-e vagy egy folyamat. Csak lelki vonatkozásai vannak, vagy kihatással van a boldogságszintünkre más is?
A fenti kivonatos listából, legalábbis az éllovasok névsorából arra következtethetünk, hogy a jólét igencsak befolyásolja az ember hangulatát, ha nem is a boldogságát. A szegénység pedig rombol, pusztít, testet és lelket egyaránt. És szegényből sajnos nagyon sok van. A kimutatások szerint egymilliárd ember éhezik. A másik egymilliárd alultáplált. A Föld hétmilliárd lakójának 35 százaléka nem jut elegendő és megfelelő élelmiszerhez. Gyakran emlegetjük azt az adatot, hogy a világon öt másodpercenként meghal egy gyermek, a 45 százalékuk az alultápláltság miatt. Igaz, hogy az ENSZ 1990 óta a felére csökkentette különböző humanitárius akciókkal a gyermekhalandóságot, de még mindig messze vagyunk a nemzetközi szervezet által kitűzött céltól, nevezetesen, hogy az 1990-es adatokhoz viszonyítva, amikor 12,6 millió gyermek halt meg egy év alatt (most ez a szám 6,6 millióra csökkent), 2015-re egyharmadára csökkenjen a gyermekhalandóság.
Ha a fenti listát nézzük, kiderül, hogy a legboldogabb emberek a világon Dániában élnek. De mi van a mi boldogságunkkal? A népesség boldogságát, mint a fentiekből kiderül, különböző tényezők befolyásolják, vagy legalábbis így mérhető ez a boldogság-index, amiről itt beszélünk. De mi van az egyéni boldogságunkkal?
Nyilván azt is több tényező befolyásolja, de alapvetően számomra a szülői szeretet, a meleg családi környezet az, ami alkalmassá teheti az embert a boldogság befogadására. Rendkívül pozitív folyamatnak tartom, hogy végre a kismamáknak szánt tanácsadókönyvekben nem azt írják a mindentudó szakemberek, hogy nem kell felvenni a pici babát, ha sír, mert ha megetettük, tisztába raktuk, akkor semmi oka a sírásra, majd előbb-utóbb abbahagyja. A pici korban tapasztalt biztonság, hogy ha szüksége van a szüleire, akkor azok ott vannak, később már bepótolhatatlan. Mint ahogyan a gyermek növekedése során az is, hogy mindenkor éreztessük a gyermekünkkel, hogy nekünk nem teher, isten csapása, aki megnehezíti az életünket, hanem kincs, ajándék, maga a csoda.
Egyre-másra látnak napvilágot a tanácsok, hogy a szülő ne az iskola, hanem a saját gyermekének a cinkosa legyen. Úgy tűnik, ahogyan a fogyasztói társadalom csődöt mondott, úgy kezd most már – igaz, csak csírájában – feltűnni, hogy a teljesítménynél sokkal fontosabb az ember, a személyiség. Az ember az érték, és nem a tárgy, ami körülveszi, vagy amit létrehoz.
Senki sem tanít meg bennünket szülőnek lenni. Teljesen magunkra vagyunk hagyva, bízhatunk ösztöneinkben, illetve másoljuk azokat a mintákat, amiket mi a saját otthonainkból, családunkból hoztunk magunkkal. Ha egy gyermek egészséges családi környezetben nő fel, van esélye a boldogságra.
Sokféle boldogság van, boldoggá tehet minket a gyermekünk születése, egy váratlan találkozás, egy őszinte vagy annak hitt emberi, szerelmi kapcsolat, a munkánk, a sikereink és sok minden más. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk élni, be kell tudni fogadni a boldogságot. Ha tudunk szorongásoktól mentes gyerekeket nevelni, akkor már sokat tettünk a magunk és a népesség boldogság- indexének javításáért.