Amikor szeptemberben itt járt a Ferencváros legendás játékosa, Fenyvesi Máté, aki hetvenhatszor volt a válogatott tagja, magam is hosszú évek után ismét kilátogattam a horgosi focipályára. Megdöbbenve vettem észre, hogy a korhadó fa-lelátónk félig telve, s egyre több ismerős arcot fedeztem fel.
Ott ültek egykori tanáraim, a boltból az elárusítónő a férjével, családok, fiatalok, gyerekek. Ahogy ott törögették a napraforgómagot meg földimogyorót (én megfeledkeztem a rágcsálnivalóról), azon kezdtem gondolkodni, hogy mikor éreztem magam legutóbb ennek a közösségnek a tagjának. Pedig a fociért nem is rajongok különösebben.
Az FK Horgos 1911 kerek egy éve alakult, amikor az előző klub vezetősége úgy döntött, hogy nem kíván tovább foglalkozni a játékosokkal. A helyi közösség tanácsa akkor úgy döntött, új klubot alapít. December 4-én tartották meg az alakuló közgyűlést, ahol a helyi közösséget és 31 polgárt jegyeztek be alapítóként. Ebben az elmúlt egy évben pedig a vezetőségváltás csodát művelt a focival Horgoson. A klubnak jelenleg 130 aktív játékosa van, az elmúlt egy évben pedig 100 mérkőzésen vettek részt, versenycsapatuk a 75 mérkőzésből 50-szer győzelmet aratott.
A jelenlegi klub elnöke, Sors Róbert 1973 óta focizott, 86-tól pedig edzőként tevékenykedett egészen a kilencvenes évek derekáig.
– Horgoson történelme van a futballnak, mégis az elmúlt tíz évben hanyatlás történt a sport terén. Tudtuk, hogy nehéz lesz ismét a nulláról indulni. Először is anyagi támogatókra volt szükségünk, hisz a községtől az első évben törvény szerint nem kaphattunk pénzt, másodsorban azonnal hozzá kellett látni az utánpótlás szervezéséhez, hiszen ezzel az előző vezetőség nem foglalkozott eléggé – meséli az elnök a kezdetekről. – Amellett, hogy fel kellett éleszteni a focit, olyan prózai gondokkal küszködtünk, hogy beázott az épületen a tető, az öltözőkben a bojlereket kellett kicserélni, új mosógépre lett volna szükségünk, de ami a leginkább hiányzott: nem volt elég focilabdánk sem.
Sors Róbert elmondta, hogy rengeteg segítséget kaptak a szülőktől, falubeliektől, akik segítettek gázkályhákat szerezni a fűtéshez, valamint megjavítani a víz- és áramvezetékeket.
– A legégetőbb gond a gyerekek toborzása volt. Miután kiderült, hogy nekünk kell kézbe vennünk a dolgokat, azonnal nekiláttam, és már ősszel megkezdtük az edzéseket, amikor a klub hivatalosan még meg sem alakult. Elmentünk az iskolába toborozni fiúkat, majd szerveztünk egy lábteniszversenyt is, hogy kedvet kapjanak a sporthoz. A klubunk elsődleges célja az utánpótlás nevelése, de szeretnénk minél több embert megmozgatni. A sportklubok általában a bajnokságokra járnak, az a mérvadó, mi azonban a barátságos mérkőzéseket is fontosnak tartjuk, akárcsak közösségünk összekovácsolását, valamint a kapcsolatépítést más településekkel is.
Az elnök elmondja, hogy eddig is rengeteg meghívást kaptak, nemcsak a környékbeli kluboktól, hanem magyarországi településekről is.
– Igyekeztünk nálunk erősebb ellenfeleket választani, hogy megedződjünk. Az első mérkőzésünk történelmi eseménynek számított, hiszen az ősi riválisunk, a magyarkanizsai Potisje ellen játszottunk.
Mosolyogva teszi hozzá:
– A meccs 2:1-es győzelemmel zárult a mi javunkra.
A klub nemcsak a fiatal focistákkal foglalkozik, több korosztályt is aktívan foglalkoztat egyszerre. 35 kispionír, 15 nagyobb pionír, 15 kadét és 30 veterán játékosuk rendszeresen, hetente többször is edz. Ezenkívül azokról sem feledkeztek meg, akik visszavonultak már a sporttól.
– Mivel a foci 1911 óta létezik Horgoson, úgy döntöttünk idén hangot adunk annak, hogy százéves múltra tekinthetünk vissza. Májusban veterántalálkozót szerveztünk az 50–70 évesek számára, ahol két meccset is játszottak az öregfiúk, majd vacsorával vendégeltük meg őket, utána pedig közös vetítést tartottunk a régi idők képeiből. Ezenkívül igazán megható esemény volt, mikor a legidősebb élő focistáinknak, a nyolcvanon felülieknek emlékplakettet ajándékoztunk, nem is gondolták, hogy ezért még valaki megajándékozza őket.
A klub a jövő évben már jogosult a község támogatására, és pályázni is lesz lehetősége. Nagyszabású terveik között szerepel egy határon átnyúló bajnokság megszervezése is, ám erre majd csak a jövő év végén tudnak pályázni. Továbbra is vannak gondjaik, új mezekre, hálóra lenne szükségük, és meg kellene javítani a kerítést, mert folyton kilyukasztja a labdáikat. Sors Róbert ennek ellenére igazán büszke a teljesítményükre, elmondása szerint az a legszebb az egészben, hogy Horgoson ma olyanok is fociznak, vagy kijárnak a meccsekre, akiket korábban nem is érdekelt ez a sportág.
