A történet a 90-es évek végén kezdődött, Belgrádban. Két ló és hajtóik zsinórban háromszor megnyerték a belgrádi kettesfogat versenyt, a Jugoszlávia Kupát. A nyertes lovak, Happy Day és HaverSzőke Szabolcs, illetve Szőke Ferenc tulajdonát képezték, és a versenyen is a két testvér hajtotta őket. A kishegyesi Szőke család és lovaik sikersorozatának 2000-ben vége szakadt, megszűnt ugyanis a Jugoszlávia Kupa. Itt kicsit ugranunk kell az időben, egészen pontosan az idei év októberébe, amikor újra megrendezték a belgrádi kettesfogat versenyt, ezúttal Happy Day és Haver emlékére. Az első ez alkalommal Dajina SG és City Boy lett. Dajina SG Szabolcs és Ferenc harmadik testvérének Szőke Gézának a lova, a hajtó pedig negyedik testvérük, Attila volt. City Boy Dulity Szabolcs, Géza bajsai barátjának a lova, és a versenyen ő volt a segédhajtó.
A kishegyesi Szőke családról tudnunk kell, hogy nyolcan vannak testvérek, és az egész családnak a vérében van a ló szeretete.
– Amikor a testvéreimmel elköltöztünk otthonról, az édesapánk mindegyikünknek adott egy-egy versenylovat – meséli Szőke Géza, aki az idén Belgrádban megvédte a család első helyezését.
Géza nem tartozik a jómódúak közé, kétkezi munkával keresi meg a mindennapi betevőt, ő nem azért tart lovat, mert ez most divat. Feleségével hat gyermekük van, elmondhatjuk hát, hogy a szülői házból nemcsak a lovak, hanem a család szeretetét is magával hozta. Lovakkal kiskora óta foglalkozik, az első versenyen 13 évesen vett részt. Ez nem csoda, hiszen már dédapja is tartott versenylovakat, a szenvedélyt nagyapja és apja is örökölték, akár csak ő és testvérei.
A Szőke család szerény anyagi lehetőségek között él, nemegyszer problémát jelent, hogy Géza és lova hogyan jusson el a versenyre. Az idei belgrádi emlékkupára a verseny szervezői biztosították számukra az útiköltséget. Ha közelebbi versenyről van szó (pl. Csantavér), akkor Géza befogja lovat, és áthajtja a helyszínre. Büszkén mondta, hogy a ló egy ilyen leterhelő út után is általában dobogós helyen végez. Azt is elárulta, hogy Dajina SG saját nevelése, és úgymond ingyen jutott hozzá.
Anyagi lehetőségei nem engedik, hogy több mint 1000 eurót adjon egy versenylóért, ezért ismeretsége, ügyessége és munkája segítségével jutott lóhoz. Egy topolyai barátjától elhozott egy nevelő kancát, az első csikóját visszaadta, a kanca pedig az övé maradt. Ettől a kancától lett Dajina SG, a díjnyertes versenyló. Gézának jelenleg ez az egyetlen lova, de már beszélt egy pivnicei és egy oromi barátjával is, akiktől egy-egy nevelőkancát szeretne elhozni.
– Ez a tervem, mert pénzem nincs, hogy megvegyem – mondja.
A divat-lótartóktól eltérően a ló körüli összes munkát ő végzi, még a patkolást is. Tervei között szerepel egy autó vásárlása is, ha mást nem, egy Yugót fog venni, csak hogy tudja vinni a lovakat, mondja, majd azzal folytatja, hogy az utánfutóval nem lesz gond, azt kap kölcsönbe.
Beszélgetésünk során szóba került a kishegyesi lovassport is, aminek a jövőjét Géza a szervezett fellépésben látja. Klubként tudnának pénzeszközökre pályázni, amiből eljuthatnak versenyekre. Sok helyre hívják őket, de csak az jut el, akinek pénze van, panaszolja. A klub még sajnos nem jött létre, pedig lenne érdeklődő, állítja Géza. Saját bevallása szerint ő túl egyszerű ember ahhoz, hogy utánajárjon egy ilyen dolognak. Mások már próbálkoztak elintézni, de valahogy nem jártak sikerrel, mondja, majd azzal folytatja, hogy a kishegyesi lóversenypálya is tönkrement, pedig annak idején sokat dolgoztak rajta az akkori lovasklub tagjai. Pályára viszont nagy szükség lenne, mert így csak a dűlőutakon tudják járatni a lovakat, azokon pedig könnyen megsérülhetnek. Nagyon kell vigyázni, mert a gyógyítás nem olcsó mulatság, mondja Géza, aki a nehézségek ellenére mégis bizakodó. A ló szeretetét öt fia és kislánya is örökölték, így bátran bízhat benne, hogy lesz, aki tovább viszi a családi hagyományt.
