Román Szasa neve ismerősen cseng a stand up comedy kedvelői között, hiszen a topolyai fiatalembernek több tévés és élő előadása is volt már. Szasa saját bevallása szerint azért vágott bele a komédiázásba, mert születésekor a bába valamit elrontott. Szerintem viszont egy dumagenerátor szorult a torkába, azért nyomja a jobbnál jobb poénokat. Két éve lépett először színpadra, mint stand up comedys, és a siker nem maradt el.
– 2011 márciusában volt az első fellépésem az újvidéki tévében. A műsor igazából tehetségkutatónak indult, de a harmadik adás után a tévé versenynek akarta beállítani. Számomra csak egy jó buli volt, ahol nagyon sok őrült embert ismertem meg, pl. Bajtai Kornélt és Zvekán Pétert. A műsorba egy barátom nevezett be, én meg összefirkantottam valamit, és elmentem a meghallgatásra. Akkor még ügyfélszolgálaton dolgoztam, az pedig sok érdekes szituációt szül, hogy van-e internet, vagy nincs. Ezt kicsit kiéleztem, és előadtam a magam amatőr módján. Azt mondták, hogy nagyon jó, a következő héten élő adásban leszek. Igaz, volt egy apró politikai blokkom is, mert ha valami aktuális történik, akkor mindig megcsipkedek valakiket. Persze csak annyira, amennyire illik, de ezzel a blokkal az volt baj, hogy a fellépésem épp kampánycsönd idejére esett. A zsűri azt mondta, hogy nagyon jó, csak ne adjam elő.
Milyen gyakran lépsz fel?
– Azóta két-három havonta szoktam előfordulni a tévében, igaz, az utóbbi időben nem annyira gyakran. Azt hiszem, ennek anyagi oka van, a tévé nincs olyan helyzetben, amilyenben lennie kellene. Hála Istennek, azért vannak élő fellépéseim, habár most épp nincs szezon. Az utolsó két szereplésem Topolyán volt, a Sörfesztiválon léptem fel, és a Parasztolimpián voltam műsorvezető, sajátos módon. A fellépésekből megélni nem lehet, hobbinak azonban nem rossz, meg van belőle egy kis mellékes, és utazgatok is.
Beszéljünk egy kicsit csak rólad. Te már ilyen viccesnek születtél, vagy csak később jöttél rá, hogy vicces vagy?
– Szerintem lyukas markú volt a szülészem. Teljesen normális gyerek lehettem, csak rögtön fejre ejtettek. Édesanyám mesélte, hogy az első stand up fellépésem 3-4 évesen lehetett, amikor elszöktem otthonról a tekerős kiskocsimmal. Ő rohangált, keresett, hogy hol vagyok, nem történt-e valami velem, én meg álltam az akkori Stoteks üzletnél, és egy hatalmas gyülekezet előtt a gépjárművem műszaki tulajdonságairól magyaráztam, pl. hogy hány köbcentis a pedálos Moszkvicsom. Később az iskolában általában az órákon szerepeltem, amit a tanárok többé-kevésbé díjaztak, de főleg nem. A magaviseleti osztályzatomon elégé meglátszódott, hogy szeretek beszólni a tanároknak. Ez olyan volt, mint az amerikai elnök, amikor feláll a Szabadság-szobor tetejére, és magyarázza, hogy mi a demokrácia: „Én leköpök rátok, ti meg visszaköphettek rám!” Akkor körülbelül ilyen volt a tanár-diák viszony, most viszont simán beperelhetném a tanárt, hogy nem enged kibontakozni.
Munka közben szoktál poénkodni?
– A régi munkahelyemen elméletileg nem lehetett, de azért mégis poénkodtam. Szerettem éreztetni a felhasználóval, hogy neki nem osztottak lapot, mert nincs internete. Az nem gond, hogy épp a szolgáltató miatt nem volt. Az új munkahelyen még most ismerkedünk, mondhatni, a petting résznél tartunk. Az új főnöknek még nem szóltam be, de előbb-utóbb arra is sor fog kerülni. Mondjuk, a korábbi főnököm is nagy rajongó volt, nem tudta, hogy díjazzon vagy kirúgjon az első fellépésem után.
Nem okoz gondot emberek előtt fellépni?
– Van egy jó nagy egóm, amelytől néha alig férek be az ajtón. Ha ez nem lenne, akkor nem is lépnék fel. Ez egy feltűnési viszketegség, de még nem a celeb kategória. Ahhoz először DJ leszel, aztán szerepelsz egy valóságshow-ban, és végül levetkőzöl a Playboynak. Nem tudom, hogy mennyire lenne rá igény, hogy levetkőzzek egy férfimagazinban, de biztos van az a réteg, amelyet érdekelne. Nem ez az életcélom, de nem zárkózok el szilikonmellek beépítéstől. Aztán lehetne róla cikkezni, hogy hogyan épültem fel a műtétből.
Mivel sikerült a legkönnyebben megnevettetned a közönséget?
– Volt olyan, hogy simán elkezdtek nevetni, amikor bemutatkoztam. 900 ember sírva röhögött a nevemen. Nyilván érdekes és szokatlan név lehet, mert pl. a magyar állampolgárságot Sasa néven kaptam meg. A szerbiai okmányokban szerbül szerepel a nevem, ezért lefordíttattam, és kérvényeztem a névmódosítást, de továbbra is Sasa maradtam, mert úgy döntöttek, hogy Magyarországon nincs olyan név, hogy Szasa. Ezek szerint Sasa van.
Mennyire vagy jóban a vulgáris poénokkal?
– Nem nagyon szeretem azt a fajta humor, mert nem vicces, de van hogy b**zmeggel nyomatékosítok valamit. Mondjuk felléptem egy gasztrofesztiválon, és ott nagyon vevők voltak erre.
Hogy állsz az olyan kényes témákkal, mint a politika és a szex?
– Szoktam mondani, hogy a politikusok inkább a kedves párjukon gyakorolják az aktusokat, ne pedig a drágalátos népen. Én úgy érzem, mintha intim kapcsolatban lennék a kormányunkkal és az összes politikussal. Nem azt mondom, hogy ***nak bennünket, de kb. úgy érzem. A közönség nagyon vevő az ilyen témákra, főleg, ha beszólok valamit.
Mennyire vagy népszerű a közönség körében, ha lehet ilyet kérdezni?
– Topolyán vagyok a legkevésbé népszerű, sokan azt sem tudják, hogy fel szoktam lépni. Máshol viszont fellépés után odajöttek ismeretlen emberek, és aláírást kértek. Először persze megnéztem, hogy nem az adóhivataltól jöttek-e valami tartozás miatt, vagy épp az autómat írom át valaki nevére.
Szoktál izgulni fellépés előtt?
– Általában nem szoktam, mert nem autót kell szerelnem, hanem beszélni, ahhoz meg értek. Igaz, amikor Kis Ádámékkal léptem fel Magyarkanizsán, 2 nappal a fellépés előtt még halványlila dunsztom sem volt, hogy mit fogok beszélni. Na, akkor viszont ideges voltam. Az jutott eszembe, hogy legfeljebb betegség miatt lemondjuk a fellépést, de egyszer csak az adrenalin vagy az ijedtség kihozta belőlem a szöveget, és aránylag jó lett.
