Olyan országban élünk, ahol nagyon sokféle ünnepet ülünk. A több nemzet, a multikulturalizmus hozza magával ezeket az ünnepeket, és teszi színesebbé a hétköznapjainkat. Mégis, annak ellenére, hogy számos alapismeretünk van már egy-egy nemzet szokásairól, és mert sokszor csak egymás mellett élünk szomszédainkkal és nem velük együtt, nem ismerjük igazán szokásaikat. Igazából én is csak akkor értettem meg a pravoszláv karácsonyt, csak akkor éltem át annak a meghittségét, amikor először ültem én magam is ehhez a karácsonyi asztalhoz.
– A karácsonyt hathetes böjt előzi meg, de nagyon kevesen vannak, akik ezt a böjtöt végig tudják csinálni. Karácsony előtt azonban mindenki böjtöl, főként az azt megelőző napon, a Badnji danon. Az ünnep a Badnji dant megelőző Tucindanon (január 5-én) kezdődik, a szokások szerint ezen a napon készítik a karácsonyi pecsenyét, ami általában malac vagy bárány, bár van, aki baromfihúst süt. Ősi szokás szerint ezen a napon nem ettek húst az emberek, böjtöltek, de az ünnepi ebédhez a malacot és a bárányt ezen a napon ölték le. Persze faluhelyen. Városban, főként a fővárosban, ennek a napnak is már kissé módosult a jelentősége. Ezen a napon készítették a česnicát, ami hasonló a fonott kalácshoz, csak a pravoszlávok nem fonják össze a tésztát, hanem a kerek kenyeret felülről díszítik, általában kereszttel. A česnicába egy pénzérmét sütnek bele, hasonlóképpen, mint ahogyan mi a Luca-pogácsába. Ezt a kenyeret feltörik, és mindenki tör magának egy szeletet, aki megtalálja pénzérmét, azt kíséri majd a szerencse az elkövetkező időszakban – magyarázta Radovan Marković, kedves házigazdám a pravoszláv karácsonyi szokásokat.
Mint mondta, Belgrádban a téren ezen a napon az egyik helyi pékség értékesebb dukát elrejtésével készít ilyen kenyeret, amit közterületen törnek fel, és amiből bárki törhet magának egy darabot.
– Az én édesanyám Montenegróból származik, és ő egy kissé más szokásokat ápol, ő például a karácsony előtti napon készít česnicát, édeset, ami vékony rétestésztából készül dióval és aszalt gyümölcsökkel. Ez a baklavához hasonlít, édes, csak nem önti le azzal az édes mázzal. Ebbe az édes süteménybe rejti a pénzérmét – mondta.
Mint mondta, soha nem vágják a kenyeret vagy az édes süteményt, azt törni kell.
– A karácsonyi ünnepek egyik legfontosabb napja a Badnji dan, ami megelőzi a karácsonyt. Ilyenkor mentek a régi szokások szerint a férfiak a legidősebb fiúkkal a badnjakért az erdőbe, ilyenkor egy vastagabb tölgyfaágat vagy csertölgy ágat vágtak le, soha nem egy egész fát vágtak ki. Legfeljebb akkor, ha egy fiatalabb fáról volt szó. A vágás helyét pedig vörösborral öntözték meg. Ahol megtehetik, ápolják ezt a szokást, de városban erre már nincs lehetőség, így olyan csokrokat készítenek, amibe a tölgyfaág mellé még búzát és szalmát is kötöznek. A badnjakot az ajtó előtt hagyják, legyen szó ágról vagy készen vásárolt csokorról, és majd este viszik be a házba, a szalmát az asztal alá szórják, persze mi itt a lakásban csak pár szálat, jelképesen teszünk az asztal alá. A szalma ugyanis a jó termést jelképezi. Ezen a napon nem eszünk semmilyen állati eredetű élelmiszert, sem tejterméket, sem tojást, de készülnek olyan ételek, amelyek meghatározóak erre a napra, ilyen például a prebranac, ez olyan sűrűbab, amit a sütőben készítenek, hús nélkül. Meg ilyenkor szárított gyümölcsöt eszünk, illetve csonthéjas gyümölcsöket – magyarázta Radovan.
Elmondta, szenteste nem nagyon szoktak kimenni a házból, ilyenkor együtt marad a család. Csak akkor, ha templomba mennek.
- Ekkor égetjük a badnjakot, ami a jólétet jelképezi, és amíg ég, kívánságokat sorol fel a ház feje, például: ahány szikra, annyi gabona, vagy ahány szikra, annyi kisgyermek legyen a házban, vagy annyi pénzünk legyen (koliko žeravica, toliko pšenica, koliko žeravica toliko dečica, koliko žeravica toliko parica...). A nagyobb ágak persze több szikrát adnak, így például Belgrádban, a Szent Mark templom előtti téren badnjakégetést szoktak szervezni, ilyenkor az itt összegyűltek közül mindenki kívánhat magának, amit akar – mondta Radovan.
Hozzátette:
– Sajnos sokszor lövöldözésre is sor kerül ilyenkor, aminek semmilyen értelme nincsen, sőt az egyház sem támogatja, és az épeszűek ilyet nem is tesznek. Azt kell mondanom, hogy sokan a nagy ünnepeket szélsőséges kirohanásokra használják.
Vendégre karácsonykor számítanak, sőt nagy jelentősége van annak is, hogy ki lép be elsőnek a házba. Az első vendég férfi kell, hogy legyen, hogy fiú gyermekáldás kerüljön a házra. Az első vendéget, vagyis a polaznikot megajándékozzák.
– A napot ünnepi liturgiával szoktuk kezdeni, vagyis reggel templomba megyünk, majd utána kerül sor a karácsonyi ebédre. .
Régen a Božić bata karácsonyra hozott a gyerekeknek ajándékot, de ezek a szokások elhalványultak, faluhelyen még mindig él ez a szokás, de nagyvárosokban az ajándékozásra újévkor kerítenek sor.
– Külön díszítés, karácsonyfa-állításnálunk nincs, de természetesen ünnepi terítéket teszünk, és persze az otthon ünnepi kinézetet kap. Van, aki a badnjakot díszítésként is használja. A zöld búza nálunk is megtalálható az ünnepi asztalon, karácsonykor gyertyát gyújtunk benne. És ilyenkor együtt van a család, együtt fogyasztják el az ebédet – mondta házigazdám.
