Minden évben és egyre többször említi a politika a fehér pestis jelenségét. Szerbia és főként Vajdaság egyre inkább elöregszik, egyre kevesebb gyermek születik. Ha átlagot néznénk, a szerbiai párok 0,9 gyermeket nevelnek, vagyis egy párra nem jut még egy gyermek sem. Ez egyrészt azért van, mert egyre több fiatal házaspár küzd a gyermekvállalás problémájával, a párok csupán 20 százalékának sikerül ugyanis bármiféle orvosi beavatkozás nélkül szülővé válnia. Vagyis amíg párok egy része szinte minden pénzt megadna, csak sikerüljön a gyermekáldás, addig mások a nehéz gazdasági helyzet, a nehéz megélhetés miatt nem vállalnak egy gyermeknél többet.
Sajnos a fiatal párok gyermekvállalási terveit nagymértékben befolyásolják az anyagi körülmények. Erre apellál a politika is, amikor támogatásokkal buzdít a gyermekvállalásra. De hogy az államtól, a tartománytól vagy a városoktól kapott egyszeri pénztámogatások, családi pótlékok vagy a különböző térvényes előírások, amelyek jogokkal és védelemmel kellene, hogy ellássák a kismamákat, elegendők-e a párok motiválására, a családalapításra, sok fiatalban kérdéseket vet fel.
Az állami költségvetésből az első gyermek után 36 271,86 dinárt kapnak a szülők, egy összegben. A második gyermek születése után 141 836,66 dinárt különítenek el, amit 24 részletben kap meg a szülő, vagyis havonta 5909,86 dinárt. A harmadik gyermek után 255 294,32 dinár jár, ami 24 hónapon keresztül 10 637,26 dináros havi támogatást jelent a családoknak. A negyedik gyermek esetén pedig 340 388,84 dinárt kapnak a családok, ami 14 182,87 dinárt jelent havonta, két éven keresztül. A tartományi kormány ugyanakkor csak az elsőszülött gyermek születését támogatja, mégpedig 30 ezer dinárral. Egyes városok, mint például Szabadka, ugyanakkor a kismamákat támogatják, Szabadkán 5000 dinár egyszeri segítséggel, de például azok az anyák, akik Újvidék területén élnek, 15 ezer dináros családi támogatást kapnak minden élve született gyermek után.
Hogy ez a támogatás mennyit és miben segít, azt már nehezebb megmondani. Főként az első gyermek esetén, amikor a kiságytól kezdve, a babakocsin és pelenkázón keresztül mindent meg kell vásárolni a szülőknek, és ezek igazán a nagy kiadások, hiszen a legolcsóbb kiságy például 10 ezer dinárba kerül, a babakocsik sem olcsóbbak, sőt 20 ezer dináron alul nem lehet megvásárolni, illetve a pelenkázó-pult további 10 ezer dinár kiadást jelent, a fürdetéshez szükséges teknő pedig minimum 2000 dinár. Ugyanakkor az újdonsült szülőknek további havi, heti kiadásokkal is számolniuk kell, a papírpelenka ugyanis 76 darabos vagy nagyobb kiszerelésben 1600–1700 dinárba kerül, ami megközelítőleg másfél vagy legfeljebb kéthetes szükséglet. A baba-habfürdő 190–550 dinárba kerül, attól függően, hogy milyen habfürdőt választ a szülő, ugyanez a helyzet a babakrémmel is, ami 300–450 dinár. A törlőkendők a kiszerelés nagyságától és a boltokban feltüntetett akcióktól függően 100–300 dinárba kerülnek, és itt van még a cumisüveg, ami további 300–600 dináros kiadás. Vagy abban az esetben, ha a kismama nem tud szoptatni, a baba első hat hónapjában használható 600 gramm kiszerelésű babatej 800–1600 dinárba kerül gyártótól függően. És ezek talán a legszükségesebb kellékek. A ruházati cikkről vagy más higiéniai eszközökről nem is szólva.
A kiadások miatt nem mindegy, hogy az a kismama, aki munkaviszonyban volt a szülés előtt, kap-e további járandóságot. A munkatörvény, a gyermekes családok támogatását biztosító törvény, valamint az egészségügyi biztosításról szóló törvény előírásai mind foglalkoznak az állapotos nők és a kismamák jogaival. Fontos tudni, hogy amennyiben meghatározott munkaszerződésről van szó, ami a terhességi időszak vagy a szülési szabadság alatt lejár, a törvény nem kötelezi a munkaadót, hogy meghosszabbítsa a munkaszerződést. De amennyiben meghatározatlan időről szóló munkaszerződésről van szó, a munkaadó nem szakíthatja meg ez idő alatt a munkaszerződést. A már említett munkatörvények külön szabályozzák azt is, hogy az állapotos nő nem dolgozhat veszélyes és a magzatot veszélyeztető munkakörökben, illetve nem dolgozhat éjjeli váltásban. A szülési szabadságon levő kismamának is akkor kell kapnia fizetést, amikor a munkaadó a többi munkásnak is osztja a bért. A szülési szabadságon levő kismamák fizetését a nettó 12 hónapra számolt átlagfizetés alapján számolják ki. Ebben nem számolják bele sem az egytálételpénzt, sem a nyaralási pénzt, de az útiköltséget sem. A fizetés ugyanakkor nem lehet alacsonyabb az országos minimálbérnél (kivéve, ha a szülési szabadság megkezdése előtt a kismama kevesebb mint 6 hónapot volt munkaviszonyban).
Újdonságnak számít, és nagy segítséget jelent a kismamáknak ugyanakkor, hogy január elsejétől a gyermekek, az állapotos nők és a kismamák egészségügyi védelemről szóló törvény szerint azok, akiket terhesség megtartásra ír ki a nőgyógyász, 100 százalékos fizetést kell, hogy kapjanak az első 30 napra. Ez a munkaadót terheli. De amennyiben a terhesség megőrzését szolgáló szabadság elhúzódik, az elkövetkező időszakban a kismama továbbra is 100 százalékos fizetést kap, azzal, hogy a munkaadót a fizetés 65 százalékának kifizetésével terhelik, a többi 35 százalékot pedig az állami költségvetésből különítik el.
