A zentai Stevan Sremac Általános Iskola November 11. épülete 2011-ben csatlakozott az UNICEF Erőszakmentes Iskola nevű projektjéhez. Amint az intézmény belépett a projektbe, az UNICEF elvégzett egy felmérést az iskola diákjai, tanárai, valamint a szülők körében, és abból az derült ki, hogy náluk erősen jelen van az erőszak. Ez nagyon megdöbbentette a tanárokat és a diákokat, ezért azóta folyamatosan azért küzdöttek, hogy leszámoljanak ezzel a problémával. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, decemberben ugyanis arról értesítették őket az illetékesek, hogy a nyár elején elvégzett újabb fölmérés eredménye után az iskola kiérdemelte az Erőszakmentes Iskola Plakettet.
– Óriási eredmény ez – kezdte Berze Gizella, az épület pedagógiai vezetője –, 2011-ben annyira sokkolt bennünket a negatív eredmény, hogy azóta minden megmozdulásunkat az erőszak leküzdésének, a pozitív dolgok hangsúlyozásának rendeltünk alá. Mi egyébként nem éreztük úgy, hogy az iskolánkban nagyon rossz lenne a helyzet, de ezek szerint a többség túl soknak találta az erőszakos cselekedeteket, vagy túl könnyen ítélt meg cselekedeteket erőszakosnak. Az akkori pedagógiai vezető, Janić Dragić nagyon komolyan vette a felmérést, minden osztálynak külön szülőértekezletet tartott, mindenkinek felhívta a figyelmét a problémára, és közölte, együttes erővel harcolunk ellene, elvárta, hogy a tanárok és a diákok komolyan vegyék a problémát, és tegyenek ellene.
– Nagyon sok, az UNICEF által szervezett képzésen vettünk részt – vette át a szót Mikus Anita, az iskola tanára, az erőszakmentes csapat egyik tagja –, és az volt az első feladatunk, hogy alakítanunk kellett az iskolán belül egy erőszakmentes csapatot, amely vállán viszi a projektet. Másfél évig szinte minden hónapban voltunk valamilyen képzésen, és ezeken megtanultuk, hogyan ismerhetjük fel az erőszakot, egyáltalán mi minősül annak, milyen fajtái vannak, hogyan lehet kezelni, kiket kell bevonni a munkába, hogyan kell dokumentálni. Ezek a foglalkozások nagyon sokat segítettek, mert az ott tanultakat aztán átadtuk a diákjainknak, és ezek után könnyebben tudtuk kezelni a problémákat. Nagyon sokat beszélgettünk a diákjainkkal, és minden megmozdulásunkba beleszőttük az erőszak elleni küzdelmet. Nem hangsúlyoztuk ezt mindig, de mi tudtuk, mit miért teszünk. Minden osztály elkészítette saját viselkedési szabályzatát, és ahhoz tartotta magát. Ez is sokat segített, mert a gyerekek maguk határozták meg, milyen viselkedést várnak el saját maguktól, ezt komolyan is vették, és így beindult egy önszabályozás. A gyermekheti programokon is az összetartást, a csapatszellemet, egymás felkarolását igyekeztük bennük erősíteni.
– Ifi csapatot is alakítottunk, melynek minden osztályból van két képviselője – folytatta Sandra Borđoški tanárnő, az ifi csapat koordinátora –, és ez nagyon népszerű. A gyerekek nagyon szeretik, mert különféle problémákat oldunk meg, különféle történésekre reagálunk. Rengeteg ötletük van, és tulajdonképpen csak egy kis biztatás, irányítás kell nekik, ők maguk mindent megcsinálnak. Ez nagyon összekovácsolta őket, és egyre többen csatlakoznak ehhez az ifi csapathoz. Karácsonyra is készítettek programot, melyben a szeretetet, az egymás iránti odafigyelést hangsúlyozták, ismét tartunk suli bulit, voltak sportjátékaink is, ahová a többi általános iskolát is meghívtuk. Készítettünk panaszládát, abba mindenki beledobhatja észrevételét, és ezeket a panaszokat aztán megpróbáljuk megoldani. Létrehoztunk egy úgynevezett belső és egy külső védelmi hálót is. A belső védelmi háló az iskolán belül oldja meg a felmerülő problémákat, a külső védelmi háló pedig a rendőrség, a szociális védelmi központ és az egészségügy bevonását jelenti. Szerencsére erre a külső védelmi hálóra még sosem volt szükségünk, de jó, hogy van. A projektnek köszönhetően úgy látjuk, a gyerekek sokkal összetartóbbak lettek, hiszen egy célért küzdöttünk, és azt tapasztaljuk, hogy ők is tisztában vannak azzal, mit kell tenni, elsősorban kit kell értesíteni akkor, ha erőszakos cselekedetet látnak, tapasztalnak. Megtanítottuk velük, hogy ne tűrjék az erőszakot, ne legyenek csendes szemlélők, ha ilyet látnak, mindig lépjenek közbe valamilyen módon.
Az Erőszakmentes Iskola Plakettet decemberben vette az iskola a minisztériumban. Nagyon büszkék rá, és azt mondják, a munkájuk itt nem fejeződött be, ezt a törekvést folytatni kell, időről időre fel kell eleveníteni a témát.
