Úgy hegedül, mintha a lelkéből szólna a zene. Pedig senki nem tanította, maga fedezte fel, mikor és hogyan kell a húrokból hangot kicsalni a vonóval. És még csak négy éve annak, hogy először a kezébe vette a hangszerét. Dér Zsoltot, akit arról lehet megismerni, hogy hegedűtokja mindig nála van, számos megpróbáltatás érte, de a nehéz élet nem törte meg, sőt, a kiegyensúlyozottsága azt sugallja, nála minden rendben van. A nehézségekről nem is nagyon beszél. Első beszélgetésünkkor is csak röviden említi: „nagyon kevesen tudják rólam, hogy nagyon nehéz gyermekkorom volt”. Ő inkább a zenéről, a hegedűről és arról beszél, hogyan került a kezébe először a hangszer.
– Úgy alakult az életem, hogy egy idős ember befogadott. Három évig nála laktam. Történt egy napon, hogy a televízióban megláttam egy híres hegedűművészt, és a zenéje kapcsán megemlítettem ennek az idős embernek, hogy egyszer meg szeretnék próbálni hegedülni. Ő vett nekem egy új hegedűt. Mindez négy évvel ezelőtt történt – hallottuk Dér Zsolttól, hogyan is került először kapcsolatba a zenéléssel. Teljesen egyedül tanult meg játszani, videofelvételről leste le, a hegedűművészek miként tartják a kezüket, és tapasztalatból ma már tudja, mikor milyen hangot lehet kicsalni a hangszeréből.
Dér Zsolt (Fotó: Molnár Edvárd)
– Kezdetben felvételről tanultam játszani, de most már nincs is szükség a felvételre, csak úgy dől az emberből a zene – mondta Zsolt. – De a gyakorlás nagyon sokat számít. Kezdetben 6–8 órát is gyakoroltam. És annak köszönhetően teljesen megismertem a hangszerem. Minél többet játszom, annál könnyebb. A kottát azóta sem olvasom. Sőt többen azt is tanácsolták, hogy ne is foglalkozzak már ezzel, hiszen talán az az én ütőlapom, hogy hallásból zenélek. Többen azt mondják, hogy a jó hegedőjáték titka a sok gyakorlás. A négyéves zenei tapasztalatommal én még kezdőnek számítok. De miután én úgy tanulok, hogy dekódolom a hegedűt, azt gondolom, hogy a gyakorlás a lényeg, hanem a játékhoz való hozzáállás.
Amikor a zenéről, a hegedűről beszél a rendkívül szerény és nyugodt fiatalember, felcsillan a szeme. Megtudtuk, nem játszik cigányzenét, sem mulatóst, ő a klasszikus zenét szereti, illetve a filmzenéket.
– Csantavéren elég nehéz érvényesülni, ott ugyanis többségében nem hallgatnak klasszikus zenét. Számtalan kritikát kaptam már, hogy ott a faluban nem ilyen zenét kellene játszani, váltani kellene. Ezeknek az embereknek azt szoktam mondani, hogy a zenét nem csak a falunak szánom, hanem igyekszem másfelé is érvényesülni. Amikor rájöttem, hogy képes vagyok bármilyen zenét megtanulni, akkor úgy döntöttem, hogy inkább a nehezebb műveket sajátítom el. Ugyan meg lehet mutatkozni Csantavéren is, csak nehéz érvényesülni – mutatott rá.
Hozzáfűzte, hogy az elmúlt időszakban egyre többször vendégeskedik Magyarországon.
– Azt vettem észre, hogy Magyarországon nyitottabbak az emberek a művészetek iránt, mint itthon. Először, amikor meghívtak Szolnokra egy háromnapos fesztiválra játszani, akkor igazából én lepődtem meg, hogy amikor elkezdtem zenélni, özönlöttek az emberek – avatott be minket.
Dér Zsolttól megtudtuk, Magyarországon már több fellépése is volt, de intenzíven tanulja az angol nyelvet, hiszen ki tudja, hogy hol kap még lehetőséget bemutatkozni. Kiemelte, a világhálónak köszönheti, hogy felismerték, és először meghívták Szolnokra. Felveszi ugyanis, amikor játszik, és feltölti az internetre. Nem bízza magát a szerencsére, ő is keresi a lehetőséget a fellépésre, sokszor ő maga jelentkezik egy-egy portálon. Ugyanakkor, ha teheti, a környező településeken is játszik. Legutóbb Magyarkanizsán lépett fel a templomban. Egyedüli járműve a robogó. A decemberei hidegben Csantavérről Magyarkanizsára is azzal ment.
Amikor megkértük, meséljen egy kicsit a családjáról, a zene előtti életéről, rövid vonalakban válaszolt.
– Hétéves koromban vesztettem el az édesanyámat. Ezután az édesapám alkoholista lett, aki ebből kifolyólag valamivel több mint négy évvel ezelőtt agyvérzést kapott. Ápoltam őt, de néhány hónap betegség után ő is elhunyt. Egyedül maradtam, bár soha nem vagyok egyedül, nagyon sok barátom van. Egy idős ember fogadott be magához, de sajnos ő sincs már velem, két évvel ezelőtt elhunyt – fűzte hozzá a 28 éves fiatalember, aki egyébként szobafestő-mázoló, de egyre nagyobb helyet foglal el az életében a zene.
– Nincs állandó munkahelyem, alkalmi munkákból élek. Ugyanis szobafestő mázolóként dolgozom, de lassan sikerül majd az ecsetet a vonóra lecserélni teljesen, hiszen egyre több fellépésem van – mondta.
De nem csak a zene fontos a számára, hanem ha teheti, segít. Éppen a nehéz életkörülmények azok, amik sarkallják erre őt. Mint megtudtuk, az egyik vágya az, hogy olyan jótékonysági rendezvényt szervezzen, amivel a rászorultaknak segíthet.
– Lehet, hogy a múltam miatt, miután sokat voltam az utcán, meg igazából szülők nélkül nevelkedtem, átérzem a bajba jutott emberek gondjait. Igyekszem segíteni. A Caritas szeretetszolgálat tagja lettem most már lassan két éve. Büszke vagyok, hogy egy odaadó csapat tagja lehetek – emelte ki Zsolt.
