Jelentéstől függően a kiemelt szavakat egybe kell írni! – figyelmeztet a számítógép helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrző programja. Alá is húzza a címet szép zöld hullámvonallal. Márpedig én most dacolok vele, és nem kattintok rá az aláhúzott szóra, hogy kijavítsa nagyböjtre, mert ez az írás nem a nagyböjtről, hanem a nagy böjtről szól.
A farsangi időszak utolsó napjait éljük, maholnap itt a húshagyókedd, vagy más néven farsangfarka, majd következik a hamvazószerda.
Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író és politikus Jelkép-kalendáriuma szerint a „húshagyó” elnevezés az olasz eredetű karnevál szó tükörfordítása. A szót általában népi etimológiás úton-módon a latin carnem levare „húst elhagyni” kifejezésből származtatják. A farsangoló nép tréfás olvasata ebből született: Carne, vale! – „Hús, ég veled!”
A húshagyókedd a nagyböjt kezdetét megelőző nap a keresztény egyházi évben (húsvéttól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd), neve is a böjt kezdetére utal, és ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani. Akárcsak vidékünkön, szerte a világban különféle ünnepségek és népszokások kapcsolódnak ehhez a naphoz. Sok helyütt karnevállal vagy fesztivállal, téltemető zajos mulatsággal ünneplik. Francia neve Mardi Gras, szó szerint kövér kedd. Angol neve, a Shrove Tuesday (magyarul gyóntató kedd) pedig inkább a böjt előtti megtisztulásra utal. Orosz neve, a blinij vtornyik (palacsinta kedd) állítólag a pogány korból ered, és a napra utal.
A hamvazószerda keresztény ünnep nevét onnan származtatják, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, és hamvazkodás néven ez a XII. századtól az egyházi szertartás része lett. A templomban azt a hamut használták erre a célra, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. Mise előtt a pap megszentelte ezt a hamut, majd megjelölte vele az eléje járuló hívek homlokát, mondván: „porból lettél, és porrá leszel”.
Azt tartották, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje.
Én pedig attól tartok, hogy mostanság hamvazkodóknak és nem hamvazkodóknak egyaránt nagy fejfájást okoz a régóta tartó és vélhetően még sokáig elhúzódó nagy böjt.
A szerbiai kül- és belkereskedelmi minisztérium elemzése szerint tavaly decemberben 1,28 átlagfizetésre, azaz 65 025 dinárra volt szükség Szerbiában az átlagos fogyasztói kosár árának fedezéséhez, a létminimum biztosításához pedig 0,67 átlagfizetés, azaz 33 919 dinár kellett.
Hosszú évek óta próbálom megfejteni, hogy pontosan mit takar a fogyasztói kosár fogalma, mi a tartalma. Közgazdaságtanilag: a fogyasztói kosár a háztartások többségében elfogyasztott termékek és szolgáltatások mennyisége (Magyarországon 1800 fogyasztási cikket tartalmaz 12 000 háztartás vizsgálata alapján).
Amikor napilapunk legutóbb átfogó elemzést adott a szerbiai fogyasztói kosárról, akkor kiderült, hogy a szerbiai átlagos fogyasztói kosár értéke és összetétele az EU-s szabványoknak megfelelően módosult (bezzeg a bérek és egyéb járandóságok értéke nem). Az új számítás szerint háromtagú családot vettek alapul, hisz egy szerbiai család átlagosan 3,1 tagú, és a számítások szerint egy ilyen család a fogyasztói kosara több mint 40 százalékban élelmiszert tartalmaz. Hogy mi mindent? Például lisztet, kenyeret és más pékárut, beleértve 1 kg rizst, fél kg burekot, sós péksüteményt, száraz és fagyasztott tésztákat. Elvileg van a kosárban sok zöldségféle, a spenóttól kezdve a zöldsalátán és káposztán át a savanyú uborkáig. A gyümölcsfélék között szerepel citrom, narancs, banán, alma, dióbél, aszalt szilva. A húsfélék csoportja borjú-, sertés-, csirkehúsból áll, valamint van benne borjúmáj, füstölt sertésborda, szalonna, teakolbász, virsli, szalámiféle, pástétom is. Ezenkívül hal, édesvízi és tengeri, meg konzerv. Zsiradékok, tejtermékek, édességek és más csemegék, fűszerek, alkoholmentes italok alkotják még a fogyasztói kosarat, illetve annak élelmiszerekből összeállított részét.
Már akinél.
Kétlem ugyanis, hogy sok családnak futná havonta több mint 65 ezer dinár a fogyasztói kosárra, miközben fizeti a rezsit, esetleg albérletet, öltözködik, gyereket járat óvodába, iskolába…
Azt se hiszem, hogy – húshagyó kedd ide, hamvazószerda oda – burek, narancs, csokoládékrém, sajt váltja ki a zsíros vagy margarinos kenyeret, majd a böjt elmúltával teakolbász a hajas krumplit. Borjúhús? A földműves férje után özvegyi nyugdíjat kapó idős asszony már az emlékeiben se tudja felidézni ezt az ételt.
Sokaknak nem a jövő kedd a húshagyó, hanem az elmúlt évek, évtizedek is húshagyók voltak. Szerbiában egyre több családnál nem a hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt, hanem már túl régóta nyakig benne vannak a nagy böjtben, és halvány reményük sincs arra, hogy a hagyományok szerinti negyven napos szűkölködés után majd gazdagon terített asztalnál ünnepelhetik a krisztusi feltámadást.
