A rák korunk egyik legszörnyűbb betegsége. Világszerte évente kb. 10 millióan halnak meg rákban, Szerbiában több, mint 30 ezren. Számos terápiás módszert ismerünk a rák kezelésére, ám azt nem mondhatjuk el, hogy ismerjük a gyógymódját.
Vékony József Kishegyesen él, 71 éves és több, mint 30 évvel ezelőtt diagnosztizáltak nála rákot. Aki ránéz, nem hinné el, hogy Józsi bácsi több, mint 70 éves. Hát még azt, hogy egy gyógyíthatatlannak tartott betegséggel él együtt hosszú évek óta.
Józsi bácsi géplakatosként dolgozott egy kishegyesi vállalatban, amikor 1981-ben egy csomót fedezett fel a nyakán. Orvos barátja azt javasolta, hogy vizsgáltassa meg, de ő nem tulajdonított neki jelentőséget.
– Tudatlan ember nem veszi komolyan a dolgokat, nem fél semmitől. Annak idején nagyon dinamikusan dolgoztunk és jól is kerestünk. Fiatalok voltunk és nem is törődtem a dologgal. Másfél évvel később találkoztam egy vadász ismerőssel, dr. Panić onkológussal. Amikor meglátta a csomót, rögtön megtapogatta és lerendelt Kamenicára. Lementünk, mintát vett belőle és elküldte szövettani vizsgálatra. 5 nap múlva csörgött a telefon, dr. Babcsányi hívott (akkori egészségház-igazgató), hogy azonnal menjek be hozzá. Akkor már gyanús volt a dolog. Bementem hozzá, ő egy A4-es lapot tartott a kezében, itallal kínált és azt mondta, hogy megjött az eredmény, másnap Kamenicára kell mennem. Kérdeztem, hogy mi az eredmény, de nem akarta elmondani. Sosem voltam rámenős, de ekkor kivettem a kezéből a lapot. Azt írta, hogy a mintában rákos sejteket találtak – emlékezett vissza Józsi bácsi.
A hír teljesen lesújtotta, 2 napig teljesen el volt veszve. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy pajzsmirigyrákja van, így 1983-ban megműtötték. Eltávolították a pajzsmirigyét, és gyógyszeres kezeléssel állították be az anyagcseréjét. Ebben az évben még sugárkezelésen is részt vett, radioaktív folyadékot kellett, hogy igyon. Viccelődve mesélte, hogy az orvos ólommal bélelt szkafanderben adta be neki a folyadékot tartalmazó ólomfiolát. A kezelés sajnos nem hozta meg a kívánt eredményeket, a rák áttétes volt. Azóta még 4 alkalommal műtötték és sugározták Józsi bácsit. Most minden 3-4 hónapban megy Kamenicára ellenőrzésre, és élete végéig gyógyszerekkel fogja szabályozni szervezete anyagcseréjét. Néha kicsit rosszul van, de ilyenkor bemegy a szobába és lefekszik. Meglátása szerint ez már a korral is együtt jár.
Amikor arról kérdeztem Józsi bácsit, hogy minek köszönheti, hogy még mindig életben van, két dolgot említett: a szemléletváltást és a munkát. A pajzsmirigyrák jó apropó volt, hogy átgondolja az életét. Saját bevallása szerint más emberként jött ki a kórházból.
– Sokat változtam azóta, amióta bent voltam az onkológián. Többet viccelek és bolondozok, mert letisztáztam magamban, hogy nem szabad az embernek elkeserednie. A kis problémát sem tudja megoldani, ha eleve úgy áll hozzá, hogy nem tudja megoldani. A legnagyobb gondot is meg tudjuk oldani, ha úgy állunk hozzá. Azóta nagyon sokat bolondozok és megpróbálom könnyebben felfogni a dolgokat. Az orvosok mindent megtesznek az emberért, de a betegnek is segítenie kell. Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, és nem gondolhatom azt, hogy Úristen, most meghalok! Minden ember meghal, nem gondolhatok folyton erre – mondta nevetve Józsi bácsi, aki szerint a szemléletváltás mellett az állandó tevékenység is nagyon fontos.
– Szerintem az tartja az embert életben, hogy dolgozik, csinál valamit, valamivel leköti magát. Én géplakatosból átmentem kertésznek. Elmegyek a kertbe, kapálgatok, gyomlálok és látom, hogy milyen szépen nőnek a zöldségek. Eszik a bogarak, mert semmit sem permetezek. Úgy vagyok vele, mint az öreg Arkhimédész: az anyag nem vész el, csak átalakul – mondja ismét csak nevetve Józsi bácsi, s közben az is kiderül, nem csak a mindennapi kertészkedés lett élete részévé, hanem a táplálkozására is jobban odafigyel. Ritkán eszik füstölt és zsíros dolgokat, viszont gyakran fogyaszt saját termelésű zöldségből készült ételeket. Nem lett vegetáriánus, de nagyon jó dolognak tartja.
Szót ejtve még az elfoglaltságokról, télidőben, amikor nem lehet kertészkedni, Józsi bácsi gobelineket varr. Imádja a festészetet, de saját bevallása szerint annyira tehetségtelen, hogy „egy ötágú csillagot” sem tudna lerajzolni. Így kötött ki a gobelineknél, jelenleg a mostari híd kivarrásán dolgozik, amiben 920 ezer öltés van.
Józsi bácsi tehát számos dolgot megváltoztat az életében, s több mint 30 éve együtt él a rákkal. Szerettei számára sem jelent terhet, hiszen tevékeny és életvidám személy, amit manapság kevés emberről lehet elmondani. Beszélgetésünket a következővel zárta:
– Pozitívan kell hozzáállni. Igen, van a rák, ezzel élünk, de élünk! Ha az ember saját maga nem akarja, hogy gyógyítsák, akkor az orvosok hiába akarják.
