Lassan a tanév végéhez közeledve véget ér a horgosi Október 10. Általános Iskolában működő mentorprogram is, melynek keretében a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását segítették. Az ősszel induló program tulajdonképpen a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézet közös projektjeként jött létre, a lebonyolítás helyszínéül pedig a horgosi iskolát választották, mivel úgy vélték, az iskola ilyen szempontból kiváló terep.
Köztudott ugyanis, hogy az intézménynek évek óta gondjai vannak a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásával. A programban a Tanítóképző Kar 15 hallgatója vett részt, akik pedagógusi asszisztensként három-három tanulóval, azaz összesen 45 alsós diákkal foglalkoztak az elmúlt hónapok során, nemcsak az iskolai órákon, hanem azon túl, külön foglalkozásokat, programokat szervezve nekik.
– A mentorprogramba a Tanítóképző kar hallgatói közül válogattak, különböző évfolyamokról, előnyben részesítve azt, aki a környéken él. A kiválasztott 15 hallgató a gyerekekkel való foglalkozás mellett párhuzamosan a munkájukat segítő szakmai képzésen vett részt, ahol folyamatosan olyan tanácsokkal látták el őket, amelyek a munkájukat segítették. Általában heti egy alkalommal jöttek be, és akkor egész nap a diákokkal voltak. A mentorhallgatóknak nem volt konkrét kitűzött feladatuk, amelyet teljesíteniük kellett volna, például nem volt kritérium, hogy megtanítsák olvasni, vagy szorozni a tanulókat. Elsősorban a tanulók szociális beépülését kellett segíteniük, a viselkedési és tanulási szokásaikat korrigálták. Ennek ellenére mégis volt rá példa, hogy az egyik asszisztens egy negyedikes diákkal elsajátította az olvasást – meséli Nikičić Szilvia, a horgosi iskola munkatársa, aki egyben a program koordinátora volt. – Sok pozitív visszajelzés érkezett mind a tanítók, mind a mentorhallgatók részéről, sőt a gyerekeken is észleltünk pozitív irányú változásokat. A tanítóink is szívesen fogadták a hallgatók segítségét, hiszen az individualizált oktatás így tudna igazán működni, ám ebben az állam sajnos nem tudja támogatni megfelelően az iskolákat.
A beszámolók alapján a hallgatóknak eleinte nehéz volt a diákokkal bizalmas kapcsolatot kialakítani, ám idővel ez is sikerült. Losonc Szintia mentorhallgatóként arról számolt be, hogy a gyerekekkel, miután elfogadták őket, viszonylag jól tudtak haladni, befogadóak és készségesek voltak.
– Az órákon általában mi külön ültünk a többiektől és egyénileg foglalkoztunk velük. Egy harmadikos tanuló, aki nem tud olvasni, az képtelen részt venni az órai munkában, a tanítónak pedig nincs ideje foglalkozni vele, külön feladatlapokkal pedig nem lehet felzárkóztatni a többi tanuló szintjére. A mi szerepkörünk valahol a tanító és a barát egyesítéséből tevődött össze, könnyebben vették azt, amit barátként mondtuk, mintha úgy érezték volna, hogy egy felsőbb hatalom parancsol nekik – meséli Szintia. – Bár valóban nem voltak elvárások, de azért mindannyian arra törekedtünk, hogy megtanítsuk olvasni őket, hiszen akkor a többi tantárgyból is tudnak haladni. A tanulás mellett inkább a viselkedésükben észleletem pozitív irányú változásokat, hogy megszokják az óra menetét, hogy ott kell ülni, és figyelni. Hogy mennyire volt elég ez az egy iskolai év, az szerintem személyfüggő, bizonyára a 45 tanulóból lesz néhány, aki ezentúl önállóan is jobban fog igyekezni, de a többségnek továbbra is kisegítőre lenne szüksége.
Az asszisztensek a mentoráltjaikat különböző iskolai aktivitásokba is bevonták, például ünnepségekre szavalatokat tanítottak nekik, sőt a karácsonyi szünetre egy kisfilm is elkészült, amely a közös munka szellemiségét próbálta összefoglalni.
Bár a munka még nem ért véget teljesen, az iskola igazgatója, Nikičić Goran pozitívan értékelte a hallgatók által végzett munkát.
– Nagy változásokat sikerült elérni, és azt hiszem, jó irányban indult meg ez a folyamat, ezért is szükség volna arra, hogy ez a program folytatódni tudjon. Természetesen továbbra is vannak osztályozatlan tanulóink, de sajnos ehhez külső tényezők is hozzájárulnak, egyre több a válás, a munkanélküliség, s ez a gyermekekre és általuk az iskolára is lecsapódik. Ennek ellenére intézményünk igaszán szép eredményekkel büszkélkedhet, nemcsak a hátrányos helyzetű gyermekekkel való munkában, hanem több kiemelkedő tanulónk is van, akik versenyeken igen szép eredményeket érnek el.
Arra a kérdésre, hogy a mentorprogram folytatódni fog-e, azt a választ kaptuk, hogy ebben a formában valószínűleg nem, ám a Tanítóképző Kar részéről már kaptak ígéretet, hogy mindenképp hasonló módon továbbra is segíteni szeretnék a horgosi iskola munkáját.
