Ma, május 17-én van a homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelem világnapja. A fenti térkép azt mutatja, egy-egy ország lakosságának hány százaléka tolerálja a homoszexualitást, a nemi másságot, tartja tiszteletben az ilyen alapon létező kisebbség emberi jogait.
A homoszexuálisok iránti ellenérzés, a velük szembeni idegenkedés a homofóbia. Világnapot 1990 óta tartanak, amikor is az egészségügyi világszervezet törölte a betegségek listájáról a homoszexualitást.
A homoszexuálisokat számos országban gyakran megalázzák, diszkriminálják. A heteroszexuálisokkal azonos jogokat követelő szerveztek működését több országban megnehezítik, sőt be is tiltják. A legtöbb országban a törvényalkotás szintjén történő diszkrimináció ellen küzdenek. Követelik például, hogy az azonos neműek együttélése a törvény előtt essen a heteroszexuálisok közötti vadházassággal azonos elbírálás alá. Gyermeknevelési és örökbefogadási jogot is igényelnek, de mindenekelőtt az azonos neműek közötti házasságkötést. Ilyen szempontból csak kevés ország mondhatja el, hogy toleráns a homoszexuálisokkal szemben.
Azonban ennél sokkal fájdalmasabb a melegek és leszbikusok mindennapi élete. A nemi irányultságukat nyíltan vállalókat gyakran megalázzák az utcán, beszólnak nekik, megtámadják őket. Ha kiderül, hogy ehhez a kisebbséghez tartoznak, nem kapnak munkát, vagy felmondanak nekik…
A második világháború idején nemcsak zsidókat, cigányokat, kommunistákat meg a Jehova tanúit vitték koncentrációs táborokba, hanem a homoszexuálisokat is. Egyes kutatások 15 000–600 000 áldozatról beszélnek. A homoszexuálisoknak rózsaszín háromszöget kellet viselniük és embertelen bánásmódban volt részük. Ma már Európa egyetlen országában sem büntetik a homoszexualitást, de néhány muzulmán országban ma is börtönbüntetés vagy testi fenyítés jár az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat miatt. Bolygónk lakosságának 10 százaléka homoszexuális, azaz, ha 7 milliárd földlakóval számolunk, akkor 700 millió olyan ember él a földön, akik nem az elfogadott, a többséget képező heteroszexuális csoportba tartoznak.
Az Eurovíziós Dalfesztivált toronymagasan nyerte meg egy nem mindennapi nemi indentitású nő vagy férfi, magam sem tudom, minek lehet őt nevezni. Nő, de szakállas. Egy hete szinte ömlik az internetről az őt védelmező és bántó, gyalázó bejegyzések sora. Minden valamire való lap, vagy internetes újság megszólalt, híres emberek és egyszerű nézők kommentálják a történteket.
Nem foglalkoznék az Eurovízióval, ha nem éppen most lenne a homofóbia elleni világnap, és nem mondta volna a győztes Conchita Wurst osztrák énekes, hogy: „Mindenkinek ajánlom, aki hisz a szabadságban és a békében. Megállíthatatlanok vagyunk.”
Én azoknak a táborába sorolom magam, akik nyitottak a kisebbségek irányába, éppen ezért tartom botrányosnak, amit a szakállas nő csinált. Illetve ő is meg azok is, akik elsöprő győzelemhez juttatták. Ha transzvesztitaként, vagy homoszexuálisként énekelte volna el azt, amit elénekelt, tudomásul vettem volna, hogy ő így érzi jól magát. Ám azzal, hogy csipkeruhában szakállas nőként jelent meg egy európai rendezvényen, úgy gondolom, az egész homoszexuális társadalmat köpte szembe.
Mert ugye a különleges szexuális beállítottságú emberek azért küzdenek, hogy fogadjuk el őket mi, a többséghez tartozók olyannak, amilyenek. A szakállas énekesnő nem ezt akarja elfogadtatni, hanem nevetség tárgyává tette a kisebbséghez tartozókat. Vagy lehet, hogy tévedek, és kialakulóban van egy újabb kisebbség, a vegyes neműek csoportja?
Conchita Wurst megjelent az európai dalfesztiválon, de győzelemre a nézők, illetve a zsűri tagjai juttatták. A szakértők szerint nem kizárólag a dalával győzött, sokat nyomott a latban a csipke estélyi, a műszempilla, a műkörmök meg a szakáll együttese. Európa demonstrálni akarta a toleranciáját.
Tizenhárom országból kapott maximális pontszámot Conchita Wurst, 290 pontos eredménye minden idők negyedik legnagyobb diadalát jelentette. Nagy Britannia, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Svédország, Finnország, Hollandia, Belgium, Olaszország, Görögország, Írország, Szlovénia és Svájc adott 12 pontot az osztrák szakállas dívának, Magyarországtól például 10 pontot kapott.
6 ország zsűrije értékelte öt pontnál is kevesebbre Conchita előadását (ebbe Magyarország is beletartozik), kilenc ország pedig egyáltalán nem adott pontot neki. Németország egyetlen szavazatot sem adott le a 26 éves osztrák énekesre.
Évekig azt hallgattuk, hogy a legnagyobb európai dalfesztivál politikamentes. Most mégis, amiről megjegyezhető marad, az éppen a politika. Az üzenet, amit Conchita közvetített.
A vén Európa toleráns, állapíthatnánk meg a történtek után. De vajon tényleg így van? Ha igen, akkor mit kezdünk azzal a ténnyel, hogy Franciaországban majd Belgiumban törvénnyel tiltották be a burka és a nikáb viselését?
Az egész testet eltakaró ruházatot a muszlim nők viselik. Vallási és kulturális okokból. Ez nem intolerancia, ez toleráns viselkedés a kisebbséggel szemben?
Hogy van ez? A szakállas nő az jöhet, a fátylat viselő nőket pedig megbüntetik, ha eltakarják arcukat a közintézményekben, közterületeken, a buszokon, vonatokon, iskolákban, bankokban...
A burka viseléséért pénzbeli, illetve börtönbüntetés jár.
Ez lenne a toleráns Európa?
Vagy e téren is változás várható, miután a szakállas európai díva azt üzente, mindenki éljen úgy, ahogy akar. Az én értelmezésemben ebbe nemcsak a homoszexuálisok meg a transzvesztiták tartoznak bele, hanem a burkát és nikábot viselő muszlim nők is.
