Egy nyalábnyi választási reklámanyaggal (mosolygós arcképével ellátott szórólapokkal, golyóstollakkal) érkezett haza, a temerini szülői házba néhány napra látogatóba Sárosi Márta, de máris szóltak neki a pártközpontból, hogy induljon vissza, mert küszöbön a választások, és addig még sok a tennivalója.
Sárosi Márta 19 évesen, férje, István után – akit jó negyven évvel ezelőtt az akkori Ljubjanai Bank hamburgi kirendeltségének vezetésével bíztak meg – vágott neki a nagyvilágnak és telepedett le a kikötővárosban, amelyet a németek a világ kapujaként is emlegetnek. Nem sokkal kiköltözésük után két gyereket szült, férje pedig új állást vállalt. A háborús években Márta gyakran küldött szülőfalujába segélyszállítmányokat, jórészt gyógyszert és ruhaneműt, amiből jutott Újvidékre a Gyermekkórháznak, a Vöröskeresztnek és az egyházi karitatív szervezeteknek is. Tizenöt éven át érkeztek az adományok, amit németországi jótékonykodóktól gyűjtött.
De kanyarodjunk mondanivalónk elejére. Hogyan került a hamburgi választási kampány közepébe egy temerini magyar lány?
Németországban május 25-én, az európai parlamenti választásokkal párhuzamosan tartják a kerületi közgyűlések képviselőinek a megválasztását.
Választási listákat a pártok, a választási szövetségek és az egyének állíthatnak. Választási küszöb nincs, a mandátumok száma a kerületek lakosságának függvényében alakul.
Hamburg Németország második legnagyobb városa (lakosainak száma 1 750 000), a városi képviselő-testület egyben a tartományi parlament szerepét is betölti, így hát bejutni nagy megtiszteltetés. A képviselő-testület választja meg a szenátust (kormányt) és a két polgármestert. A kormányt az „első polgármester” vezeti. Választásokat 5 évente tartanak.
Márta foglalkozása szerint német nyelvtanár. Ma egy hamburgi iskolában dolgozik, tanít, és jótékonysági projekteket készít és vezet. Munkásságára, humanitárius és karitatív tevékenységére csakhamar felfigyeltek nemcsak kollégái, hanem a városban is. Különösen a török és portugál vendégmunkások gyerekeivel szemben tapasztalt hátrányos megkülönböztetés bosszantotta. Erre több helyen fel is hívta a figyelmet.
Temerinből magával vitt temperamentumának csakhamar meglett az eredménye. A németül gyengén beszélő vendégmunkás feleségek egyre gyakrabban és bátrabban fordultak hozzá segítségért, kérték, foglalkozzon velük is, mert ha nem beszélik jól a német nyelvet, nem tudnak a gyerekeknek segíteni a tanulásban, a házi feladatok elkészítésében.
Johannes Kahrs, a német szövetségi parlament tagja volt az, aki Mártát az SDP (Németország Szociáldemokrata Pártja) színeiben helyhatósági képviselőjelöltnek ajánlotta, amit ő el is fogadott. Így csöppent tulajdonképpen a politikába, gondolván, ha már annyi önkéntes munkát vállal, akkor tegye azt intézményesen a kerületi közgyűlésben, ahonnan csak egy lépés a tartományi parlament.
Politikai célkitűzése elsősorban a Németországba bevándorlók integrációjának segítése, a nyelvi akadályok legyőzése, nem utolsósorban maguknak a németeknek a vendégmunkásokkal szembeni ellenszenv leküzdése. Sokat fáradozik azért, hogy a betelepedett etnikumok megismerjék és elfogadják egymást és megszűnjenek a generációk közötti ellentmondások. Egy szakácskönyvet is kiadott, amelyben a lakókörnyezetében élő különböző népek ételeit adta közre. Ezenkívül – mint kampánya szórólapján is olvasható – a kerületi parlamentben képviselőcsoportjával a lakásépítések támogatásáért, a humánusan az egészségesebb városi környezetért és városfejlesztésért, a parkosított területek bővítéséért, a házimunka és a szabadidő egyensúlyáért száll síkra.
Márta az SDP 60 fős listáján a 37. helyen áll. Szerinte jó kilátások vannak arra, hogy bejusson a közgyűlésbe és meg tudja valósítani terveit. Magyar létére nagyon sok barátja van, aminek köszönhetően sikerült annak idején megszerveznie a segélyküldést, napjainkban pedig támogatni és eligazítani a hozzá forduló honfitársait.
Németország, amely valamikor a szegények és munkanélküliek vágyálma volt, mára teljesen megváltozott ország lett. Álmai sokaknak nem valósultak meg. A felcseperedett gyerekek egy része munkanélküli lett és még szerencséjük volt, ha hazamehettek. Ahány bevándorló, annyi emberi sors. A megöregedettek egy része öregek otthonába került, mások kiszolgáltatottja lett. Németországban mostanában nagyon sok egészségügyi nővért, ápolót keresnek idősek otthonában való munkára. Nekik is sokszor segítségre van szükségük. Ezért üzeni nekik Márta, hogy kellő nyelvtudás nélkül ne vágjanak neki az ismeretlennek.
