Sikeresen szerepelt a Sinkovics József Műszaki Középiskola a čačaki geodéziai és építészeti középiskolák 25. országos versenyén. Az építészeti osztály végzőse, Barna Ferenc Szerbia legjobb keramikus tanulója lett.
Tanáraik irányításával éppen az iskolaépület csinosításán dolgoztak a versenyen szereplő fiatalok, mikor fölkerestem őket, s szívesebben maradtak volna továbbra is szerszámaik mellett, mint hogy a kíváncsiskodó újságíró kérdéseire válaszoljanak. Fölvillant bennem a gondolat, néhány év múlva biztosan jó mester lesz ebből a Feri gyerekből, hiszen gyors, pontos, tiszta munkát végez, és beszélgetni nem igazán szeret. A szenttamási fiút a cserépkályhák szépsége bűvölte el, ezért iratkozott ebbe az iskolába.
– A bátyám cserépkályhákat készít, és én már általános iskolás koromban mentem vele, segítettem a szétszedésben, összerakásban. Az iskolában második osztálytól voltak szaktantárgyak, az elméletet nem nagyon szerettem, a foglalkozástechnológiát viszont igen, a szerszámokat, a munkavédelmet is – mesélte már a szaktanteremben az országos első helyezett Barna Ferenc.
Tudtad, hogy ilyen tehetség vagy a verseny előtt is?
– Nem, nem tudtam, nem is gondoltam, hogy ilyen jó eredményt érek el Čačakon. Nagy meglepetés volt az első hely.
Mi volt a feladat?
– Falfelület borítása ragasztóba, padló és vasbeton készítése. Három órát kaptunk a munka elvégzésére, de én hamarabb befejeztem.
Terveiről nem sokat árult el, de szeretne mihamarabb munkába állni, mesterré válni, és érzi, hogy a versenyen elért eredmény önbizalmat, magabiztosságot adott neki.
Keresztúri Sándor szaktanár elárulja, voltak a belgrádi építészeti kiállításon, látták az új anyagokat, lehetőségeket, nagyon jó folytatása volt a sok látnivaló a versenynek:
– Ebben az iskolaévben kezdtem itt dolgozni, az ismerkedésünk szeptemberben kezdődött, a régi tanáruk, megboldogult Bacsó József gyakorolt velük. Már az első órákon látszott, hogy törekvő a diák, érdekli a szakma, meg lehet benne bízni. Amikor megkaptuk a lehetőséget az országos szintű versenyen való indulásra, ő volt, akiben bíztunk, hogy nem hátrál meg a feladat előtt. Tudtuk, mik az elvárások, a méret, az anyag a burkolás tekintetében, s elmélkedtünk, hogy a legjobb megoldást találjuk meg. Az anyagbekeveréstől, a felület előkészítéstől végigvinni a munkát a megadott időben és tiszta munkahelyet hagyni, ez volt a feladat. Az iskola saját eszközeiből biztosította a részvételt, Ferin kívül két faldekoratőrünk is részt vett a versenyen.
Makai Zsolt és Szilágyi Lajos a faldekoratőrök csoportjában versenyzett, őket SiposAttila tanár készítette fel. Nem lettek dobogósak, de jó tapasztalatot szereztek.
– Három hétig gyakoroltunk, gépi malterozás és glettelés volt a feladatunk. Már általános iskola ötödik osztályában kezdett érdekelni ez a szakma, az unokatestvérem is ide járt, többször voltam vele már dolgozni. Hívtak bennünket pár helyre, de még nem tudom magam értékelni, hogy jó minőségű munkát végzek-e, s úgy határoztunk, annyira fizetnek meg bennünket a megrendelők, amennyire meg lesznek majd elégedve az elvégzett munkával. A mesterünk is többször mondja, hogy meg kell járnunk a szamárlétrát – mesélte Zsolt.
Tizenketten vagytok az osztályban, pedig harmincan lehetnétek, miért van ez így?
– Elég sokan lenézik ezt a szakmát. Mikor még nem kezdtem el a középiskolát, egy kicsit én is így voltam ezzel, de most már beláttam, hogy jól döntöttem.
Otthon megbíznak-e már bennetek? – Először csak a spájzot meszeltem be, utána a hálószobát, ebédlőt, konyhát is kimeszeltem. S ahogyan látták, hogy nálunk mit csináltam, már hívtak máshová is, még nem tudom, hogy egyedül el merjem-e vállalni, de lehet, hogy megpróbálom – árulta el a zentagunarasi fiatalember, s a bácsfeketehegyi Szilágyi János is ehhez hasonló tapasztalatról beszélt. – Én is először az udvarban, a hátsó kerítésen kezdtem, hogy ne nagyon látszódjon, ha elrontom, de utána, mint a barátom, haladtam beljebb a házban. A szüleim, a mamám is elégedettek. Az iskola műhelyében az új, gyakorlatot vezető tanárral rendet raktunk a műhelyben, javítottunk is, a plafont, a tetőt, szeretünk ott lenni.
– Ez az a szakma, ami az építészetben utoljára jelenik meg, de a legtöbbet látjuk, az összes hibát eltüntetjük, hangulatot varázsolunk kívülről és belülről is. Igenis tovább kell lépni, de nagy alázattal, nem felületesnek lenni. Minden egyes nap egy új kihívás, amit tisztelettel, becsülettel meg kell tenni, és utána jöhet az elismerés a munkán keresztül, ami majd a munkaadó nyújt. Bízunk abban, hogy van akkora vonzereje ennek a szakmának, hogy megint nyithatunk majd tagozatot, a lehetőség tehát megvan 15 jövendőbeli faldekoratőr és 15 keramikus számára – fejti ki Sipos tanár úr, majd kollégája hozzáteszi:
– Bízunk a gyerekekben, ezt az utat öntudattal, szorgalommal lehet végigjárni, és reméljük, hogy hamarosan megbecsült mesterré fognak válni. A gyakorlat hiányzik még, az alapokat lefektettük, ez a szerszámhasználat és a munkához való hozzáállás. Továbbá kitartásra, buzgóságra lesz szükségük.
Az elért sikeren kívül a közelgő iratkozási időszakról is érdeklődtünk Keresztúri Hajnalka iskolaigazgatótól.
– A falfelület-dekoratőrökre is büszkék vagyunk, hogy vállalták a szereplést, és büszkék vagyunk keramikus diákunkra, akik a első helyezést hozta el a versenyről, ők mindhárman a 3G2 osztály tanulói. A tanáraiknak is hálásak vagyunk, hogy ilyen színvonalasan előkészítették a diákjainkat. Az iskolánknak jelenleg 271 tanulója van. A diákok drasztikus csökkenése miatt a minisztérium három tagozatot megvont a községünktől, egyet tőlünk. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert az idei iskolaévben még hatvan végzős tanulóval kevesebb lesz a topolyai községben, mint tavaly. Iratkozási tervünkben ugyanazokat a szakokat jelöltük meg, mint ebben az iskolaévben, ami azt jelenti, hogy gépjárműtechnikusokat (30 tanuló, IV. fokozat), számítógép-elektrotechnikusokat (30 tanuló, IV. fokozat) és az építészeten három éves szakon 15 falfelület-dekoratőrt (szobafestőt) és 15 keramikus, műkő- és kályhakészítőt várunk. Szerb oktatási nyelven egy tagozatot tervezünk, egy új szakot, autó-villanyszerelői technikusi szakot szeretnénk nyitni. Hogyha nem ezt kapjuk, akkor pedikűr-manikűr és női fodrászat (15-15 tanulóval) nyílik iskolánkban. A középiskola folyosóján felvételi idején egyelőre nem tolonganak a diákok, de a munkaerőpiacon változik a helyzet, és a modern, átfogó szakképzésben részt vevő, rátermett tanulók megtalálják helyüket az életben.
