Hetente többször merülnek az elkötelezett zentai búvárok, és minden alkalommal egy rakás szemetet hoznak fel a felszínre. Zentánál a hídtól a Tiszavirág kikötőig terjedő szakaszon található a legtöbb szilárd hulladék. Nem is gondolnánk, de motorkerékpár és bicikli is bőven akad a mederben. A búvárok a közeljövőben Törökkanizsánál, Magyarkanizsánál és Törökbecsénél is takarítják a folyót. Szinte teljes mértékben saját felszereléssel dolgoznak, jelenleg egy speciális mentőcsónak megvásárlásáért küzdenek.
Legbiztonságosabb, ha hárman merülnek le egyszerre (Fotó: Gergely József)
A zentai Tisza Mentőcsapat tavaly decemberben alakult. A búvárokat tömörítő egyesület tagjai korábban is egy csapatot alkottak, csak eddig sportklubként működtek, önkormányzati és rendőrségi igényre azonban megalakították a mentőcsapatot. Baranyi Nándor, az egyesület elnöke elmondta, hogy korábban is sokszor dolgoztak a belügynek a Tiszában eltűnt személyek felkutatása és egyéb ügyek esetében, de ahhoz, hogy ezt törvényes úton végezhessék, szükség volt egy hivatalos szervre, és erre nem volt alkalmas a sportklubbejegyzés. Így jött létre a Tisza Mentőcsapat.
– Tizenöten vagyunk, ebből nyolc személy zentai, a többiek pedig környékbeliek. A folyó medrének takarítását Zentánál három évvel ezelőtt kezdtük, és azóta rengeteg szemetet a felszínre hoztunk. Ezt a munkát szinte soha nem tekinthetjük befejezettnek, mert az emberek mindig gondoskodnak arról, hogy legyen utánpótlás a szemétből. Nekünk azonban az a célunk, hogy a cukorgyárig terjedő szakaszt úgy-ahogy kitakarítsuk és feltérképezzük. Egy-egy merülés alkalmával a kiválasztott sávban, amely legfeljebb négy méter széles, többféle munkát végzünk: lefelé a pályánál megnézzük, milyen szennyeződések vannak, közben megfigyeljük a meder állapotát, megfigyeljük a növény- és állatvilágot, próbáljuk fejben rögzíteni, milyen halakkal találkoztunk, mennyi és mekkora rákot láttunk, milyen mélységben láttuk őket, benézünk a sziklák alá, figyeljük a bemosásokat – a bácskai oldalt mossa a Tisza –, és ami szemetet tudunk, felhozzuk. Ez lassú folyamat, és rengeteg koncentrációt igényel, hiszen a víz alatt semmilyen adatot nem tudunk rögzíteni, vagyis mindent fejben tárolunk, és a felszínre érve jegyezzük le a látottakat. A technika egyébként lehetővé tenné, hogy mindent azonnal lejegyezzük a víz alatt, de nekünk olyan felszerelésünk nincs – magyarázta az elnök.
A Tisza Mentőcsapat legtöbbet a híd környékén merül. Baranyi azt mondja, a híd feletti strandnál is sokat dolgoznak, ott ugyanis specifikus problémával van dolguk. Mivel ott valamikor kikötő működött, rengeteg a sodrony és a vasdarab, ezért ott a túl mélyre való merülés a fürdőzőknek nem ajánlott.
– Egy alkalommal egy sodrony a mi búvárkészülékünket is megsértette, úgyhogy ott óvatosnak kell lennünk. A fürdőzőket igazából ezek nem veszélyeztetik, mert mélyen vannak, de mivel mindig akadnak szélsőségesen viselkedő, túl mélyre merülő személyek, nem árt óvatosságra inteni az embereket. Ezeket a meder felett összevissza tekeredett sodronyokat mi saját erőnkből nem tudjuk kiszedni, ehhez speciális hajó kell, amelyen van emelő. Azon dolgozunk, hogy önkormányzati vagy más segítséggel egy ilyen hajót ide tudjuk hívatni, és meg tudjuk tisztítani a terepet. A híd feletti strandnál tehát nyugodtan lehet fürdeni, csak nem kell szélsőségesen viselkedni, ahol viszont nem ajánlatos fürdőzni és ugrálni, az a strand feletti betonplató meg annak a három vaslábnak a környéke, amely kiáll a vízből. A híd feletti stranddal kapcsolatban egyébként szeretnénk kezdeményezni a nyilvános strand létrehozását, Zentánál ugyanis egyetlen hivatalos stand sincs.
A mentőcsapat búvárai szinte teljes egészében saját felszereléssel dolgoznak. Az egyesület tagjai nagyon elkötelezettek, egyrészt nagyon szeretik a Tiszát, másrészt a búvárkodást is, és feltett szándékuk, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, milyen fontos lenne vigyázni a folyóra, óvni azt. Visszatérve a felszerelésre, az egyesület tulajdonában mindössze nyolc palack van, még csónakjuk sincs, ha merülnek, egyikük műanyag csónakját használják, amely természetesen nem a célnak megfelelő, de jobb híján erre kényszerülnek.
Egy pénztárca került elő az iszapból (Fotó: Gergely József)
– Óriási szükségünk van egy jó csónakra és hozzá egy motorra. A tartománytól kaptunk is csónakvásárlásra 550 000 dinárt, és ki is választottunk egy modellt, de mikor az árvíz sújtotta Obrenovacon töltöttem egy hetet, azt tapasztaltam, hogy az általunk kiválasztott csónakfajtával nem sokra mennénk. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy magas szintű speciális alumínium mentőcsónakot célozunk meg. A hőn áhított jármű és a motor kétszer annyiba kerül, mint a korábban kiválasztott, vagyis egymillió százezer dinárba, de az egy olyan jármű, mely ha színültig van vízzel, akkor is biztonságosan szállítható benne hat személy. Ilyen egész Szerbiában nem tudom, hogy akad-e egyáltalán. A tartománytól kapott pénzhez most tehát biztosítanunk kell még egyszer annyit. Ebben az egyik zentai nagyvállalat segítségét kértük. Ha támogatnak bennünket, akkor augusztusban már meg is lesz a csónak, és akkor a mi munkánk is sokkal hatékonyabb lesz. Ha lesz csónakunk, rendszeres jelenlétet tervezünk a Tiszán, ami azt jelenti, hogy őrjáratot tartanánk. Jelenleg a szakaszunk a magyar határtól Péterrévéig tart, de elképzelhető, hogy kitolják Titelig. A hatáskörünket a tartomány szabja meg, és nem hivatalosan ugyan, de már volt szó a Titelig tartó ellenőrzésről. A Tiszán való jelenlét nagyon fontos lenne, a folyón közlekedő személyeket is regisztrálnánk, valamint azt is megfigyelnénk, hogy mi történik a folyóparton. Így pl. észrevehetnénk, ha idegen anyag áramlik a Tiszába, ezt időben tudathatnánk a belügyi szervekkel, és azok beindíthatnák a nyomozást. Mi egyébként már több alkalommal is akadtunk ilyen nyomra, de nem tudtunk eredményt felmutatni, mert túl későn érkeztünk, és a feltételezésünk csak véletlen megfigyelésen alapult. Ha rendszeresen járnánk a folyót, a nyomok is frissek lennének, és a nyomozásnak is lenne eredménye. Az őrjárat létrehozásához közös akarat és anyagi támogatás kell, de én hiszem, hogy lesz rá igény, ahogy a mentőcsapat megalakítására is volt.
Baranyi elmondta, hogy a fő tevékenységüket Zentánál fejtik ki, de a közeljövőben Törökkanizsánál, Magyarkanizsánál és Törökbecsénél is takarítják a folyót. Adával egyelőre nincs megbeszélésük, de nem elképzelhetetlen az együttműködés. Elmondása szerint Törökbecsénél is rengeteg a hulladék a vízben, főleg külső gumikkal szennyezett, ott ugyanis azokkal sulykolták le a csónakokat. A víz alatti megfigyelés és a meder takarítása egyébként nem egy egyszerű feladat, mivel a meder teljes mértékben beláthatatlan, egyrészt a sodrástól, másrészt az algásodástól, harmadrészt az iszaptól.
– Csak tapogatózással kutatunk, azzal végezzük a felmérést, lámpát leginkább csak a műszerek megvilágítására használunk, de lámpával is csak 20–30 centiméterre látunk el. A felszínen 7–8 méterig még esetleg lehet látni egy keveset, de lejjebb semmit. A halak egyébként nem félnek tőlünk, inkább felénk úsznak, újdonságok vagyunk a vízben, valami szokatlanként élnek meg bennünket, és a kíváncsiság odahajtja őket. Ha valami nehezebbet akarunk felhozni a Tisza aljáról, akkor az egyik legnehezebb dolog kiszabadítani azt az iszapból. Ha ez sikerül, akkor belekapaszkodunk a tárgyba, pl. a kerékpárba, és a mentőmellényünkön lévő kompresszorral emeljük ki, vagyis felfújjuk a mellényt, és az mint egy balon emeli ki a vízből azt. Ha merülünk, legalább hárman kell hogy legyünk, ketten a víz alatt, egy pedig a csónakban, megtörténik, hogy csak ketten vagyunk, de az veszélyes – mondta.
A Tisza Mentőcsapat minden anyagi és egyéb jellegű támogatást szívesen fogad, így aki bármilyen módon segíteni szeretne, az keresse Baranyi Nándort.
