Két héttel a Belgrádi Magyar Intézet megnyitása előtt Róma egyik legszebb barokk palotájában beszélgettünk a Római Magyar Akadémia (RMA) igazgatójával, dr. Molnár Antallal. A Balassi Intézet kötelékébe tartozó intézmények küldetése világszerte hasonló, a belgrádi csak most kezdi meg a működését, a római azonban több mint 120 éves múltra tekint vissza. A jelenlegihez hasonló formában, Collegium Hungaricumként 1927 óta működik a Via Giulia 1. alatt lévő Palazzo Falconieriben, a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlanában, amelynek számos pompás részletét a barokk művészet egyik legnagyobb mestere, Francesco Borromini alakította ki a 17. században.
Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kúno vallás- és közoktatásügyi miniszter akkoriban azért vásárolták meg a tíz római Borromini-palota egyikét, mert azt akarták, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek méltó otthona legyen az Örök Városban.
Az RMA-nak voltak nagy időszakai, de hullámvölgyei is – a tartalom nem mindig volt méltó ehhez a különleges szépségű épülethez. Melyek a történetének legfontosabb mérföldkövei?
– A Római Magyar Akadémia története visszanyúlik az 1890-es évekre, amikor megnyíltak a Vatikáni Titkos Levéltár kapui. Fraknói Vilmos címzetes püspök és történész akadémikus e hallatlanul gazdag gyűjtemény hungarikakincsének feltárása érdekében saját pénzén villát építtetett a Nomentana negyedben a Rómába érkező magyar kutatók számára, majd pár évvel később a magyar művészeknek egy másik villában létrehozta a Szépművészeti Akadémiát is. Alapítványait utóbb a magyar állam vette át, majd beillesztette őket az 1927-ben megalapított Collegium Hungaricum keretébe. Az ekkoriban kibontakozó ösztöndíj-politika célja az volt, hogy a magyar tudósok, tanárok, papok és művészek minél nagyobb számban látogassanak el Itáliába, hogy az olasz kapcsolat révén szerezzék meg azt az európai tudást, amellyel a harmadára zsugorodott Magyarország a maga kulturális értékeit bizonyíthatja a nagyvilágnak. Indulásának évtizede az első aranykora, ekkor bontakozott ki a hazai festészetben és szobrászatban az ún. „római iskola”. E virágzást szakította meg a második világháború, de azután az intézet ösztöndíjasai között volt Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Ottlik Géza stb. 1950-ben megfosztották önállóságától, cégére alatt szocialista propaganda folyt, de a rendszerváltás óta újra a római művészeti-kulturális-tudományos világ izgalmas helyszínei közé tartozik. A palota falai között koncerteket, filmvetítéseket, irodalmi esteket, tárlatokat rendezünk.
A tavalyi olasz–magyar kulturális évadot hogyan értékeli?
– A legnagyobb eredmény talán az volt, hogy sikerült megrendezni egy olyan időszakban, amikor a kultúrára szánt források világszerte beszűkülnek. Egy ilyen defenzív helyzetben Magyarország offenzív módon tudta népszerűsíteni a magyar kultúrát. Az érdeklődés homlokterébe került Palazzo Falconieri igazi brand lett, és a kulturális évad lehetőséget adott a vidéki városokban való megjelenésre is.
Melyek az RMA legfontosabb céljai?
– Célunk egyrészt, hogy megismertessük a magyar kultúrát az olasz közönséggel, továbbá helyet adjunk a történeti, régészeti és művészettörténeti, továbbá hungarológiai és italianisztikai kutatásoknak. Fontos az olasz és nemzetközi tudományos életbe való bekapcsolódásunk, ennek érdekében egyre több tudományos intézettel rendezünk közös konferenciákat. Kulturális téren nagyon fontos a zenei tevékenységünk, különösen a Rómában rendkívül népszerű opera területén. A kiállításokat illetően el szeretnénk mozdulni a kortárs művészettől a történeti kiállítások felé.
Kikből áll az RMA törzsközönsége?
– A Balassi Intézet tevékenysége egyszerre irányul a fogadó országok és az ott élő magyarok felé, de nálunk az utóbbi szinte teljesen eltűnt, hiszen Rómában legfeljebb ötszáz magyar él, és ők csak elvétve látogatnak el hozzánk. Kulturális programjainkat szinte kizárólag az olasz közönségnek szervezzük. A cél az volt, hogy alakuljon ki az intézet körül egy olyan törzsközönség, amely a színvonalas rendezvények és nem az utánuk felszolgált pezsgő miatt tér be hozzánk, ezt sikerült is megvalósítanunk.
A Balassi Intézet a határon túli magyar kultúra magyarországi és az egyetemes magyar kultúra külföldi bemutatásáért felel. Kaphatnak-e Önöknél bemutatkozási lehetőséget határon túli magyar művészek?
– Programjaink nagy része úgy születik meg, hogy vagy mi találunk ki programot, vagy a művészek maguk jelentkeznek nálunk vagy a budapesti Balassi Intézetnél. Nem minden produkciónak éri meg kijönni, mert ha mi nem tudjuk finanszírozni teljes egészében, maguknak kell támogatást szerezniük. A határon túliak esetében sajnos vannak adminisztrációs és egyéb akadályok, ezért ritkán jönnek ki hozzánk. Főleg népzenei programot tudnék tőlük elképzelni, de ezekből is csupán 2-3 van évente. Figyelembe kell vennünk az olasz közönség igényeit is, akik nagy operarajongók.
A befutott nevekre koncentrálnak, vagy igyekeznek fiatal ígéreteket is bemutatni?
– Az otthoni nagy név már nem elég a sikerhez. Főként olyan fiatal, a szélesebb közönség által még annyira nem ismert művészeket hívunk meg, akiket nemzetközi kontextusban mutathatunk be. Rómában mintegy 30 tudományos és művészeti akadémia és ugyanennyi kulturális intézet létezik, velük kellene minél több közös programot szerveznünk. Róma igazából a caput mundi, a világ közepe, ahol minden nemzet jelen van, itt tudunk a leginkább nemzetközi kontextusban bemutatkozni.
Az RMA a művészeti és kulturális mellett a tudományos tevékenység helyszíne is. Mely területeken?
– Elsősorban a művészettörténet, a történelem, a régészet és az italianisztika területén, ahol tudományos konferenciákkal és könyvkiadással szeretnénk erősíteni a jelenlétünket. Tavalyi konferenciáink közül kiemelném az olasz–magyar–horvát közös múlttal foglalkozót, továbbá 2013-ban két tematikus tanulmánykötetünk (Az Anjou Magyarország, illetve A közép-kelet-európai katolikus egyház a kommunizmussal szemben) látott napvilágot.
Az idei évből mit emelne ki?
– Az idei legnagyobb vállalkozásunk Hajnal János (Giovanni Hajnal) – Amerigo Tot mellett a legismertebb római magyar művész – életművének bemutatása volt. A retrospektív kiállítás a privát alkotóművésznek állított emléket. Folytatódik az ösztöndíjasok kiállítássorozata is, és szeretnénk elhozni a Petőfi Irodalmi Múzeum nagy sikerű tárlatát, amely magyar írók itáliai élményeit mutatja be. A kiadványokat illetően a legfontosabb tervünk egy olyan illusztrált kötet, amely magát a Palazzo Falconierit mutatja be. Szeptemberben a Vatikánnak az ötvenes, hatvanas években folytatott keleti politikájáról lesz egy tanácskozás, októberben pedig a Pápai Történeti Bizottsággal közösen rendezünk tudományos tanácskozást a száz évvel ezelőtt kitört első világháborúról.
Kik lehetnek az RMA ösztöndíjasai?
– Sokféle ösztöndíj létezik, ezeknek két nagy csoportja van. A művészeti ösztöndíjat némi tetszhalál után sikerült újra elindítani, ami az egyik legnagyobb siker. Évi 6–8 művészeti ösztöndíjast fogadunk egy vagy két hónapra. Tudományos ösztöndíjból is többféle létezik, ezek is pár hetesek, de legfeljebb három hónaposak. A Nemzeti Kulturális Alapnál kell pályázni, és ezt határon túliak is megtehetik.
Molnár Antal történész 2011 szeptemberétől áll az RMA élén, előtte az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (ELTE) tanított, és a Magyar Tudománytörténeti Intézet kutatójaként dolgozott. Az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének előbb adjunktusa, majd docense volt. 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője, fél évig megbízott igazgatóhelyettese, 2008-tól az MTA Történettudományi Bizottságának titkára. Szakterülete a XVI. és XVII. századi magyar történelem, elsősorban egyháztörténelem és a török hódoltság. Molnár Antal Budapesten latin-történelem szakon diplomázott, Szegeden és a Sorbonne-on doktorált, francia disszertációjának témája a balkáni misszió volt. Alapszinten megtanult szerbül-horvátul is. |