Egy hete megélénkült város. Esténként lezárják a forgalom elől a központ egy részét, és ennek köszönhetően kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek, közelről, távolról érkezők és helybeliek valóban birtokukba vehetik a Fő utca egy részét. Ritka alkalom, amikor korzózhatunk: a nyári Toleranciatábor egy hete az egyik, amikor vendégek érkeznek Európa több országából, és a délelőtti hivatalos program, a délutáni kézműves foglalkozások, tóparti kikapcsolódás után este, a városközpontban felállított szabadtéri színpadon zenés programok, koncertek várják őket, sőt nemcsak őket, hanem bennünket, helybelieket is. Megtelik ilyenkor a városközpont, a gyerekek sorban állnak fagyiért, vattacukorért, az utcai padokat elfoglalják az idősebbek, a kávézók sem panganak üresen. Ritka alkalom.
Fotó: Molnár Edvárd
A rendezvénynek köszönhetően több mint száz ide érkező fiatal idén is megjegyzi a közép-bácskai kisváros, Topolya nevét, megismeri a vajdasági mentalitást, a nemzeti sokszínűséget, pozitív élményeket szerez Szerbiáról. Délelőttönként a Németországból, Ausztriából, Szlovákiából, Romániából, Bulgáriából, Magyarországról és Szerbiából érkező fiatalok előadásokat hallgattak és beszélgettek a sztereotípiák és előítéletek, az identitás és a tolerancia, a multikulturalizmus és az interkulturalizmus témakörökről, vagy a Duna szerepéről a városok és régiók összekapcsolásában.
A tábor jellegéből fakadóan nem klasszikus katedrai előadást hallgathattak meg az érdeklődők, hanem interaktív beszélgetéseken vehettek részt, amelyben nagy szerepe volt a nyelvi különbségeknek, ami egy oldott hangulatú disputát eredményezett. Szóba került a béke, a szabadság, a tolerancia kérdése. Szó esett a kisebbségek szabadságáról is, amelyben egy bulgáriai fiú volt a beszédpartner, aki elmondta, hogy náluk elsősorban a cigányok és a törökök vannak kisebbségi helyzetben, és számos problémával küszködnek, annak ellenére, hogy országuk az EU része. Az árvízi védelemmel kapcsolatban szóba került az ésszerű környezetgazdálkodás kérdése, ami azonkívül, hogy segít megóvni a további katasztrófáktól, munkahelyeket is jelent ezeken a területeken. A szervezők nagy figyelmet fordítottak arra, hogy bevonják a szerbiai árvíz sújtotta területek fiataljait is, az idei tábor kiemelt vendégeit, hogy azok egy pár nap erejéig eltávolodjanak az otthoni gondoktól. Kérdésünkre egy obrenovaci fiatal elmondta, hogy nagyon tetszik nekik a tábor hangulata, örülnek annak, hogy meghívták őket, és foglalkoznak az őket ért katasztrófával, hisz az embereknek sokat jelent a szolidaritás, és valójában ugyanez bárhol megtörténhetett volna, így elengedhetetlen, hogy beszéljünk róla és keressük a megoldásokat – áll a rendezvény első napjáról szóló tudósításunkban.
Elszomorít, ahogyan egyesek lekicsinylik a nemzetközi tábor jelentőségét, feleslegesnek tartják, s el sem tudják képzelni, mennyi szervezőmunka, odafigyelés van mögötte. Intoleránsak a toleranciával szemben.
Egyeseknek borsózik a hátuk már akkor is, ha meghallják a nemzetközi kifejezést, elcsépeltnek tartják, részben talán az évek során felhalmozódott frázisok, visszaélések is okot adnak erre. Pedig a tolerancia – talán ezt senki sem kérdőjelezi meg – alapvető és fontos érték.
A latinból származó kifejezés jelentése türelem, tűrőképesség, türelmes magatartás. Nem jelenti az egyetértést, de jelenti annak belátását, hogy lehet másként is gondolkodni. Nem a mindent elfogadás békéje, nem mosolygó belenyugvás, olvastam valahol. A tolerancia erőszakmentes döntés – ahhoz, hogy magatartásformává váljon, tanulás szükséges. A tolerancia tehát elsajátítható, gyakorolható és tanulható.
Önmagunkban mindig toleránsak, elfogadók vagyunk, a konfliktus abból adódik, ha valaki nem képes megemészteni, elfogadni, hogy más olyan nézeteket vall, amivel ő nem ért egyet.
Mint ahogyan, ha a szervezetünk nem visel el valamit, igyekszik attól megszabadulni, így az ember elzárkózik, távol tartja magát eszméktől, értékektől, de az is megtörténhet, hogy megpróbálja elhallgattatni a neki nem tetsző nézeteket vallókat. Vagyis az intolerancia erőszakhoz vezet.
De visszatérve Topolyához, és a táborához:
Kül- és belföldről százhúsz 18 és 25 év közötti résztvevőt vártak, hozzájuk húsz topolyai fiatal csatlakozott, közöttük tíz olyan helybeli ún. teamer, akik csoportvezetőként vezetik, kalauzolják az idelátogató fiatalokat. A toleranciatábor szervezésének nyolc éve alatt Topolya több mint ezer táborlakót látott vendégül. A város az idén is igyekszik jó házigazdája lenni a Duna menti régióban egyedülálló kezdeményezésnek, amely erősíteni hivatott azokat a szálakat, amelyek összekötnek bennünket, erősíteni hivatott a dunai identitást és az európai szellemiséget a Vajdaságban.
Az idei tábor egy délelőttje az önkéntesség jegyében zajlott. Ez az első ilyen jellegű kezdeményezés a rendezvény történetében: a tópart rendezése szerepelt a kitűzött célok között, és a városközpont képét évek óta csúfító egykori hotel egy szintjének vászonnal való befedését is tervezték. A csoport egyik fele a gáton található elhanyagolt padokat festette újra. Dörzspapírral simára csiszolták a megkopott felületeket, majd egy réteg festéket kentek rá. A csoport másik része a táborhely, a Mezőgazdasági Iskola tornaterme előtt leterített fehér vászonra rajzolt, festett, és írt üzeneteket. A kifeszített vászon a tervek szerint a több nyelven kiírt üzenetekkel, vidám, színes rajzokkal a város elcsendesedése után is jól látható helyen emlékeztet majd bennünket a tábor idei mottójára: Légy toleráns!
