A három kismalac című angol népmesében a malackák házat építenek maguknak az egyik szalmából, a másik deszkából a harmadik meg kőből. Amikor megjelenik a lompos fekete farkas, hogy felfalja őket, a legkönnyebben a szalmaházat rombolja szét. De ugyanerre a sorsra jut a deszkából épült otthon is. csak a kőből épült ház tud ellenállni a farkas támadásának. Horvát Lehel szabadkai építőmérnök szerint viszont a szalmából épült ház is tartós, sőt a téglaépítésűnél sokkal egészségesebb lehet, ha szakszerűen megépítik.
Ha szalmabálákból építjük meg a házunk falát, akkor lélegző, de jól szigetelt, olcsón felépített és rendkívül könnyen fenntartható házunk lesz, állítja Horvát Lehel szabadkai építőmérnök, aki saját tanyáján immár második alkalommal szervezte meg a nemzetközi szalmabálaház- építő tábort. Az érdeklődők nemcsak elméleti ismereteket szerezhettek, hanem folytatták a tavalyi táborozókkal megkezdett épület építését, hogy saját kezük munkája nyomán tapasztalják meg az ökoépítészet eme válfaját. Magyarországról, Macedóniából és Szerbiából érkeztek a táborlakók.
A szalmaháznak először elkészül a fa konstrukciója. A bálákkal tulajdonképpen csak kitöltik az oszlopok közötti részeket. Ahhoz, azonban, hogy a bálák jól illeszkedjenek, meg kell őket döngölni, ha szükség van rá, akár alakítanak is rajtuk. Motorfűrésszel kivágják az oszlopok helyét és a bálákat anyagos malterrel szinte összeragasztják.
A bálákat és sorokat egyenes botokkal fogatják össze. Amint egy darab szalmafal elkészül, azonnal saralják. Két rétegben kerül a sár a szalmára. Először csak a nagyobb mélyedéseket tapasztják be, majd egy elsimított réteg következik. Ettől lesz tűzbiztos.
– Kísérletek bizonyítják, hogy az 1000 fokos égetésnek két óra hosszáig ellenáll a sárral bevakolt szalmafal. Az európai szabványok szerint a tűzbiztos fal félórát kell, hogy ellenálljon a lángok támadásának. – mondja az építőmérnök, az ökoépítészet és egyáltalán a környezetbarát és természetközeli élet elkötelezettje.
A tűz mellett nagy veszélyt jelenthetnek az ilyen épületekre a rágcsálók, rovarok, gondolná a beavatatlan, de hiába ellenkezem, a szakember erre is hihető választ ad.
– A legrégebbi szalmaház 105 éves és Nebraskában épült fel. Az ilyen sík vidék, mint a miénk. Nem ették meg a rovarok a házat és nem is égett el, azért, mert a cellulóz emészthetetlen. A szalma cellulózból, ligninből meg kovaföldből áll, tehát az egér vagy a rovar nem fog családot alapítani az „üres lakásban”, képletesen mondva, hanem elmegy egy jól belakott házba, ahol van étel, hulladék, gabona a ház körül.
A szalmaházak építési költsége 20 százalékkal alacsonyabb a téglaépületekénél, ami az anyaköltséget illeti, ezenkívül a fenntarthatósága is sokkal olcsóbb, hiszen a szalma rendkívül jó szigetelőanyag. A kimutatások szerint a szalmabálából készült ház szigetelése egyenértékű a 26 centiméteres hungarocellel bevont klasszikus téglafaléval. Az energiamegtakarítás 60–70 százalékos. Mivel lélegző falakról van szó, a mérnök szerint a páratartalom optimális a szalmabálákból épült házakban. A szalmából épült falak felveszik a nedvességet és ha kell, leadják azt.
A szalmabála-házak nagy ellenségének tekintik a nedvességet. A falakat meghosszabbított eresszel védik a csapadéktól, az alapokba pedig üveg meg nád kerül.
– Nincs szigetelő fólia, az üveg a szigetelő, hiszen eddig még se a bor, se a pálinka nem folyt ki egy üvegből se, az remekül szigeteli a folyadékot, itt is megteszi a magáét. Az ökoépítészet lényege, hogy a környezetünkben található hasznosítható anyagokat felhasználva építsük meg otthonunkat. A szalmabála-ház építése nem pusztán építészeti kérdés. Életfilozófia. Amennyire csak lehet, függetleníteni kell magunkat a nagy rendszerektől. A fogyasztás rabságából kell kiszabadulni úgy, hogy visszatérünk a természethez, lehetőség szerint a természetes anyagokhoz és újrahasznosítjuk a környezetünkben lévő anyagokat – mondja a szakember s példának a saját tanyáján épülő koncerttermet mutatja, amelynek fa váza akácgerendákból áll, fedele pedig régi hódfarkú cserepekből van.
A szabadkai építőmérnök második alkalommal szervezett szalmabálaház-építő tábort a saját tanyáján. A nemzetközi táborban elméleti és gyakorlati ismereteket is szerezhettek a táborlakók. Valamennyien azt mondták, a lehető legjobb helyre vetette őket a sors, mert a Horvát-tanyán a gyakorlatban is megtapasztalhatták az építkezést.
Az idei táborban szinte kivétel nélkül olyanok jöttek el, akik maguknak is ilyen otthont szeretnének építeni. Bojan Zagorac belgrádi festőművész most egy betonházban él. Gyermekeit már egy egészséges szalmaházban szeretné felnevelni. Ezért jött el a szabadkai táborba. Miodrag Kojić Újvidékről érkezett és már a telket is megvette a Fruška gorán, ahová majd felépíti szalmaházát. Mint mondta, sokáig kétkedett a tartósságában, biztonságosságában, de itt a táborban Horvát mérnök meggyőzte őt. A gépészmérnök bevallottan azért jött a Horvát-tanyára, hogy minél többet megtapasztaljon a szalmaház-építésből.
A belgrádi Marko Simić villamosmérnök. Már 11 éve óceánjárókon dolgozik. Szerinte a világ minden részében a szalmaházhoz hasonló lakásokban laktak az elődök és ő is ilyen házat szeretne magának
– Úgy érzem, valamiféle változásnak kell bekövetkezni és vissza kell térni az igazi értékekhez. Bárhol is jártam a világban, mindenütt ezt éreztem. A vágyat, hogy visszatérjenek az emberek a valós értékekhez. Úgy gondolom, hogy ez a ház visszatérés az értékekhez és az egészséges élethez – mondta.
Marko márciusban kezdi építeni saját szalmaházát. Szlavica Indjeszka Macedóniából érkezett, és ő is megvette már a telket, ahová majd a szalmaháza kerül. A Soros Alapítvány macedóniai munkatársa szerint a szabadkai szalmatábor páratlan az egész régióban. Nemcsak a megszerezhető tudás bűvölte el, hanem Horváték egész hozzáállása az élethez. Ezen a tanyán ugyanis a lehető legtermészetesebben folyik az élet. Nem beszél senki környezettudatosságról, hanem egyszerűen úgy él. A hulladékot szétválogatják, komposztot készítenek, a vizet nem árammal, hanem fával melegítik stb.
Horvát Lehel szerint nem az a fontos, hogy hány szalmaház épül, hanem az, hogy az emberek felfedezzék és elfogadják, hogy ami a környezetükben van, az értékes és hogy felhagyjanak a pazarló életmóddal. A táborvezető csupán a természetközeli életet látja élhető jövőnek. A Horvát-tanyán épülőfélben lévő szalmaház koncertterem lesz. A népzenész építőmérnök szándéka ugyanis bekapcsolódni az európai különleges koncerttermek hálózatába.
