A napokban fejeződött be a Déli Áramlat nevet viselő gázvezetéket népszerűsítő kampány Szerbiában. Utolsó állomása Magyarkanizsa volt. A bemutatóteremmé átalakított kamionban a látogatók a gáz felhasználásának előnyeiről és a legnagyobb európai gázvezeték kiépítéséről értesülhettek, a korszerű digitális technikának hála, multimediális tálalásban. Az ígéretek szerint a Déli Áramlat szerbiai szakaszának megépítése október végén kezdődik. Szibériából a Fekete-tenger alatt lefektetett csöveken érkezik majd a gáz hozzánk, Bulgárián keresztül, s innen megy tovább Magyarországra, onnan pedig Szlovéniába meg Olaszországba, egy másik ágon pedig Ausztriába.
A Déli Áramlat gázvezeték teljes hossza 3000 kilométer, és ha elkészül, évente 63 milliárd köbméter gázt szállít. Minden országban, amelyen áthalad a Déli Áramlat, az orosz Gasprom és a kérdéses ország közös vállalatot hozott létre a gázvezeték kiépítésére, illetve későbbi üzemeltetésére. A szerbiai szakasza 421 kilométer hosszú, 33 településen halad keresztül s ennek a beruházásnak az értéke 2,1 milliárd euró. Szerbia 19 millió euróval száll be a Déli Áramlat e szakaszának kiépítésébe, de mivel ebben az országban nincs pénz, az orosz fél kölcsönt folyósít a balkáni országnak, amit majd a gázszállítási részesedéséből törleszt. A tervek szerint az első gázmenyiség 2016 végén már meg is érkezik az országba. Ennek a magyarkanizsaiak örülnek, nem csak azért, mert a tervek módosítása után végül is 20 kilométeres szakaszon községükön is áthalad a gázvezeték, s így részesei lehetnek a kontinens legnagyobb projektumának, hanem mert abban reménykednek, hogy munkát is kaphatnak a vezetékek kiépítésekor.
A Déli Áramlat kiépítését a Gasprom leányvállalata, a Centrgas nyerte a versenypályázaton. A Srbijagas és a Gasprom közötti szerződés értelmében Szerbia a Déli Áramlaton keresztül évi 1,5 milliárd köbméter gázt kap majd, mégpedig 13 százalékkal kevesebbért, mint most. Arról nem szól a fáma, hogy ez milyen árat jelent. Tény viszont, hogy Szerbia évi gázfogyasztása 3 milliárd köbméter. A hazai kitermelésből félmilliárd köbméter gáz jut az országnak és ennek a 30 százalékát a velebiti olajmezőkről termelik ki.
Csakhogy a hazai gáz nem olyan minőségű, mint az orosz gáz, mondják a kanizsaiak, s ottjártamkor arra invitáltak, sétáljak végig a városka egy-két utcáján és nézzem meg, hány kémény füstöl. Mint mondják, egyre többen térnek át szilárd tüzelőre, ugyanis ugyanolyan áron kapják a helyben kitermelt, rosszabb minőségű gázt, mint az ország többi városa a behozatali fűtőanyagot. Abban is reménykednek, hogy a Déli Áramlat beüzemelése után nekik is jut majd az orosz gázból.
2010-ben a Gasprom és a Srbijagas közösen kezdte meg a 470 millió köbméteres kapacitású udvarnoki gáztározó kiépítését. Pillanatnyilag itt három hónapra való tartaléka van Szerbiának. Ha energiaválság történne az ukrajnai helyzet miatt, Szerbia akkor is biztonságban érezhetné magát, mondják a kormány illetékesei. A magyar kormánnyal ugyanis megállapodtak, hogy Magyarország baráti áron juttat gázt déli szomszédjának.
Ezek szerint gáz lesz, csak ki tudjuk-e majd fizetni?
Azokban a napokban, amikor híre ment, hogy a szerb kormány rendelettel tiltja meg a hazai kitermelésű szén eladását mind az ipari fogyasztóknak, mind a háztartásoknak, nagy volt a bizonytalanság, mi lesz azokkal, akik eddig szénnel fűtöttek. Mi lesz a nyugdíjasokkal, akik előre kifizették a szenet? Tüzelő nélkül maradnak? Körbejártam Szabadka azon fatelepeit, ahol szenet árulnak és elmentem a nyugdíjasok egyesületébe is. Kiderült, ebben a városban nincs gond, mert egyfelől a nyugdíjasok megkapták a megrendelt tüzelőt még a kormányrendelet életbe lépése előtt, másfelől a szemfüles fatelepesek a hazai lignitet pótolandó azonnal megkezdték a boszniai szén importját. Tudom, nem minden városban voltak ilyen szerencsések a nyugdíjasok, Adán meg Csókán is szén nélkül maradtak, vagy legalábbis a hazait nem kapták meg időre.
Az egyik szabadkai fatelep előtt hatalmas fűrészporkupacot láttam. A tulajdonos azt mondta, évekig az udvarban tárolta a fa aprításakor keletkezett hulladékot, de akkora a szegénység, hogy az emberek éjszaka bemásztak a kerítésen keresztül és bent kutattak az apró fadarabok után. Úgy döntött, inkább kiviszi az utcára a fűrészport és akinek kell, vigye a fűrészeléskor leesett háncsdarabokat, vagy magát a fűrészport.
Ottjártamkor egy idősebb férfit láttam zsákkal a kezében a fűrészporban turkálni. Apró fadarabokat rakott a zsákjába. Azt mondta, nem szégyelli a turkálást, ezzel is lehet valamennyit fűteni. Egy középkorú asszony lapáttal rakta műanyag vödrébe a fűrészport. Azt mondta, öten vannak a családban és rettegnek a téltől. Megélni is alig tudnak, nem hogy tüzelőt vásároljanak. Minden évben kijárnak az erdőbe és szedegetik a száraz ágakat, ha meg nagyon hideg lesz, akkor összevágják a maradék szekrényeket.
Egyre többen vannak, akik fáznak, hogy hányan lehetnek, erről nem készülhet kimutatás, mert mint ahogyan az emberek az éhezést titkolják, azzal sem szoktak dicsekedni, hogy fáznak.
Még a közepesen kereső családok költségvetését is megviseli a fűtési idény. S tulajdonképpen szinte mindegy, hogy városi fűtést használunk, saját gázkazánunk van, szilárd tüzelővel melegszünk, vagy árammal. Persze, van különbség az árakban, s ezt legjobban azok tudják, akik fűtési módot váltanak. Egyre többen térnek át a szilárd tüzelőre. A 10–15 évvel ezelőtt bevezetett gázról, aki csak teheti, áttér más fűtési megoldásra.
Szerbiára nyugodtan mondhatjuk, hogy az örök változások országa. Legalábbis a fűtés tekintetében. Szinte minden családban van legalább 2-3 fajta kályha, vagy fűtési rendszer, s a tél beállta előtt matematikázás folyik, mivel is lehet majd legolcsóbban melegedni.
