Sokszínű programkínálatával ismét nagy visszhangra talált az Origo Open Fest elnevezésű háromnapos szabadtéri fesztivál Topolyán. Az idén második alkalommal megtartott rendezvénysorozaton közös tárlat keretében lehetőséget adtak a fiatal topolyai képzőművészek bemutatkozására, extrém sportversenyt, koncerteket, játékos családi programot, esténként pedig szabadtéri filmvetítéseket rendeztek.
A topolyai Sörfőző KornélBoldog-szomorú város című filmetűdjét követően esténként három-három, magyar felirattal ellátott szerb nyelvű film, illetve szerb feliratos magyar film bemutatása képezte a háromnapos nyárbúcsúztató fesztivál gerincét. Kornél alkotását a nagy érdeklődésre való tekintettel a filmpremier után a fesztivál zárónapján is levetítették. A vele készült beszélgetésben szó esett lokálpatriotizmusról, elvándorlásról és a jövőbe vetett hitről, s kiderült az is, hogy mi is az az quadrocopter.
Ez az első filmed?
– Rövid lélegzetvételű, pár perces kisfilmeket csináltam már, az elsőt, azt hiszem két éve, egy barátom ötlete nyomán. Egy pályázatra küldtük el, az végül befuccsolt ugyan, így szakmai visszajelzést sem kaptunk, de nagy élmény volt legyártani. Tapasztalatnak sem volt utolsó, mivel addig csak fotóztam, ami egy más jellegű alkotási folyamat, bár vannak átfedések. Azóta csiszoltam magam technikailag is, a vágás, utómunka terén, és talán fejlődött a látásmódom is. Mindenesetre a Boldog-szomorú város teljesen más, mint az eddigi projektumok, már csak azért is, mert dokumentarista jellegű, nincsenek dialógusok, szereplők, csak a látvány és a zene. A látványon van a hangsúly, az üzenet csak a „sorok között” olvasható ki.
Milyen indíttatásból készítetted?
– Elsősorban a lokálpatriotizmus volt a hajtóerő. Azon a nyilvánvaló szándékon túl, hogy olyan szögből – madárperspektívából – mutassam be városunkat, ahogyan nem szoktuk látni. Fel akartam hívni önmagunk, topolyaiak figyelmét mindarra, ami körülvesz bennünket. Észrevehető ugyanis egy beletörődés az emberek szemléletében, olyan régóta néz ki rémesen például a városközpontunk, hogy már csak legyintünk rá. Ez úgy általában jellemző az életünk nagyon sok területére. Kicsit ismét a figyelem központjába próbáltam hozni mindazt, amink van, akármilyen állapotú is. Ami szép, azt azért, ami csúnya, azt meg azért. Szemléletváltásra van szükség mindannyiunknak. Kell születnie egy helyi szintű konszenzusnak, össze kell hozni az álláspontokat, definiálni kell azokat a minimumokat, amelyekben mindannyian egyetértünk, és ezek mentén, közösen kell tennünk a fejlődés érdekében. Nem normális dolog, hogy itt ülünk Európa egyik legjobb termőföldjén, egészen jelentős termál- és ivóvízkészleteken, földrajzilag egyszerűen tökéletes helyen, és a fiatalok számára az egyetlen komoly perspektívát az elvándorlás jelenti. Érezhető, ahogy ürül ki a város! Számunkra, akik meggyőződéses itt maradók és küzdeni akarók vagyunk, ez valami szívszaggató érzés. Nyilván ennek is szerepe van abban, hogy az új kamerát legelőször a városra irányítottam.
Hogyan készült a film?
– Csúcstechnológiával. Nemrégiben életre hívtam egy kis céget, a Zoomanoid Multimediát, amely elsősorban fotózással és videózással foglalkozik. Annak érdekében, hogy meg tudjam célozni a megfelelő piaci réseket, beszereztem néhány korszerű berendezést, többek között egy négymotoros ún. quadrocoptert, a megfelelő stabilizációs mechanizmussal és a hozzá tartozó kamerával. Ez egy kicsi (mindössze kétkilós) távirányítású drón, amely kicsit zajos ugyan, de nagyon megbízható és precízen vezérelhető. Olyan felvételek elkészítését teszi lehetővé, amelyeket mondjuk sárkányrepülővel nem lehetne összehozni. Ezért a felvett videóanyag igazán látványos, és a filmmel kapcsolatos visszajelzésekben is ennek a hatását vélem felfedezni. Ha kézi kamerával jártam volna körül ugyanazokat a helyszíneket, a film sokkal kevésbé lenne érdekes. Így viszont, hogy szinte száz százalékban légi felvételekből áll ez a kisfilm, már csak a látvány szokatlan mivolta is beszippantja a nézőt – és ettől működik.
A cím volt meg először, tehát ilyen, boldog-szomorú a városhoz való viszonyod, vagy a munkafolyamat során, végén született meg?
– Valamikor közben született, amikor az előzetest töltöttem fel YouTube-ra. Előtte órákig a felvételeket szelektáltam, és teljesen benne voltam ebben a boldog-szomorú hangulatban, aztán egyszer csak leírtam ezt a címet. És tetszett.
Miért boldog?
– Itt van a családom, itt vannak a barátaim, ide kötnek a legszebb élmények. Nagyszerű embereket ismerek, akik minden körülmények között gondoskodnak róla, hogy azért maradjon élet és tartalom ebben a szebb napokat megélt közegben. Ezenkívül egy csomó olyan mezővárosias zegzug is van itt, ami mindig felvidít – ráadásul van egy templomunk, amelyet ötezer férőhelyesre építettek, mikor a városnak még csak tízezer lakosa volt! Feladták nekünk a leckét a régiek, ami a jövőbe vetett hitet illeti.
Miért szomorú?
– Mert jelenleg csak árnyéka egykori önmagának. A városközpont mindannyiunk szégyene, színházunk, sportcsarnokunk jóformán nincs, a parkot, a patakot tönkretettük, az elvándorlás pedig lassan kritikus méreteket ölt. Feladni viszont nem szabad. Nem igaz, hogy ez visszafordíthatatlan.
További céljaid a filmmel, illetve a filmezéssel?
– Igazán ambiciózus terveim nincsenek. Ha jön majd egy nagy ötlet, megvalósítom. Most céges dolgok vannak soron, jó pár érdekes felkérésem volt és van, igyekszem megfelelni a legmagasabb szintű elvárásoknak is. A Boldog-szomorú város pedig a YouTube-on van, legyen mindenkié.
