Négy évvel ezelőtt Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság alakult azzal a céllal, hogy föltárja a második világháború utáni időszakban a magyar lakosság ellen elkövetett megtorló intézkedéseket. A következő év tavaszán az a megállapodás született, hogy a kutatásokat a Magyar Nemzeti Tanács fogja össze. Az MNT pedig a feladatok közvetlen ellátására a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet kérte föl.
A kutatásokat javarészt elvégezték. A munka céljáról, eredményeiről és a további teendőkről Hajnal Jenőt, az intézet igazgatóját kérdeztem.
A vajdasági magyarság az 1944 vége felé és az 1945 elején történt magyarellenes megtorlások föltárását helyezi előtérbe, amikor a vegyes bizottság és a kutatások kerülnek szóba. Milyen célokat és feladatokat jelölt ki a bizottság megalakulását követően?
– Az 1941–1948-as időszakra vonatkozó szerbiai levéltári kutatások és visszaemlékezés-gyűjtés a címe ennek a nemzeti jelentőségű projektumnak, a célja pedig a magyar–szerb megbékélés elősegítése, a közös nemzeti múlt tehertételeinek felszámolása, mégpedig a vegyes bizottság által 2011 januárjában elfogadott programnak megfelelően, vagyis feltárni a magyar lakosság ellen 1944–1948 folyamán a Vajdaság településein elkövetett gyilkosságok és más megtorló intézkedések levéltári forrásait; összeállítani az áldozatok minél teljesebb névsorát, valamint rögzíteni, feldolgozni és archiválni a múlt század negyvenes éveire vonatkozó visszaemlékezéseket, emlékeket.
Meddig jutottak a kutatások?
– Az áldozatok adatait tartalmazó, az intézet által működtetett adatbázisba 2013 decemberéig 16 628 áldozat adata került; közülük 6023-an magyarok, 9377-en németek, 5-en magyar/német identitásúak, 266-an szerbek, 192-en horvátok 85-en csaknem tíz nemzetiségi kategóriába sorolhatók, míg 680 személy esetében nem sikerült azonosítani a nemzetiségi hovatartozást.
Két és fél év alatt a vajdasági regionális levéltárakban sikerült részletesen átnézni 760, szúrópróbaszerűen pedig 3100 iratfolyóméternyi levéltári dokumentumot. Az azonosított áldozatok száma 16 007 lett. A felmérés szerint az idén az Újvidéki Városi Levéltár kivételével a regionális levéltárakban be lehet fejezni a kutatást. Sajnálatos, hogy az újvidéki és zombori áldozatokról jegyzékek nem kerültek elő, csak egyedi adatokra bukkantunk. Ezek az adatok az ismétlődések elkerülése és az adattár frissítése végett külön egyeztetés után kerültek be az egységes elektronikus adatbázisba.
A kutatók átnézték a hivatalos lapok és közlönyök 1945 és 1952 közötti összes évfolyamát is. A levéltárakon kívül kutattak bírósági irattárakban és anyakönyvi hivatalokban, illetve néhány levéltárból még most is kijárnak a terepre. A kutatás szempontjából legértékesebbnek bizonyultak a bírósági, háborús bűnöket kivizsgáló bizottságok, a vagyonelkobzási, a népbizottsági, a katonai szervek iratai, valamint az anyakönyvek. Felhasználták még a haláltáborokban elhaltakról vezetett kartonokat is.
Mennyire hozzáférhetőek a magyar áldozatokra vonatkozó adatok?
– A Délvidéki Mártírium Honlap adatbázisa csak az 1944–45-ös partizán terror magyar áldozatainak a nevét tartalmazza. Ezzel összhangban jelenleg 6052 magyar áldozat neve és adata szerepel nyilvántartásunkban azzal, hogy – amint már említettem – az újvidéki és a zombori áldozatok névsora még mindig nem került elő. A kutatások első szakaszának lezárulása után az adatok nyilvánosságát az említett honlap és adatbázis segíti majd, amelyeknek próbaüzemelése folyamatban van.
Van-e, volt-e már gyakorlati haszna is a kutatásoknak?
– Igen, a rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási ügyekben a közreműködő levéltárak az eddiginél jóval hatékonyabban tudják az ügyfeleket kiszolgálni. A kutatások járulékos eredményének pedig a Csongrád Megyei Levéltár és a Zentai Történelmi Levéltár A titói Jugoszlávia levéltári forrásai című kiadványsorozatának négy megjelent kötetét tekinthetjük.
A kutatások részét képezi a visszaemlékezések begyűjtése is.
– Ez a munka, az oral history olyan mennyiségű és tartalmú interjúkat hozott a felszínre, amelyek lehetővé teszik a korábbi téves gyakorlattal való szakítást, amikor az eseményeket kizárólag az áldozat vagy a győztes szemszögéből láttatták. Az emlékezetkutatás vezetője dr. Papp Árpád néprajzkutató, kulturális antropológus volt. Gondozásában állt össze kiadásra az Igaz történetek Mindenkiföldjéről (Délvidék/Vajdaság 1941–1948) című kézirat, amely 75 szerzői ívet tesz ki, 800 történetet tartalmaz, amelyeket a szerkesztő és munkatársai 37 településen 170 adatközlőtől gyűjtöttek.
Melyek a további teendők?
– Az intenzív kutatás folytatása, hogy az év végéig sikerüljön az áldozatok minél teljesebb névsorát összeállítani, valamint az így feltárt adatokat nyomdai kiadásra feldolgozni és publikálni. A kutatások ugyanis jelenleg abba a fázisba érkeztek, amikor az elvégzett munka összegezése és nyilvánosság elé tárása nélkülözhetetlen. Fontos feladatunk még az 1944–45-ös ártatlan áldozatok tömegsírjainak műholdas, számítógépes globális helymeghatározása (GPS-koordináták megadásával) és ideiglenes megjelölése is. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy minél több helyen – ott is, ahol eddig erre nem volt lehetőség – méltóképp megemlékezhessenek az ártatlan áldozatokról, hogy emlékhelyet állítsanak a tiszteletükre. A gyász, a megbékélés és a további feltáró munka is nagyon hosszú folyamat, amelynek egyik legfájóbb szakasza most zárul, hogy egy újabb időszak elkezdődhessen.
