Topolyán és környékén a polgárok egybehangzó véleménye szerint kezd elviselhetetlenné válni a környezetszennyezés, és egyre többen felemelik szavukat ez ellen. Kishegyesen a Greenhead Környezetvédő Egyesület gyűjtött aláírásokat, a bajsaiak egy Facebook-oldalt indítottak Tiszta vizet a Krivajába elnevezéssel, Topolyán pedig már két alkalommal szerveztek tiltakozó megmozdulást az ügy érdekében.
A topolyai akciók mozgatórugója Dragan Vlastimir Pečurica, a helyi Nikola Tesla Általános Iskola tanára, aki ezenkívül képzőművészettel is foglalkozik, portrékat rajzol megrendelésre, és kertészkedik is, a lakóépülete melletti park virágoskertjét gondozza. Talán erőltetett a párhuzam, de személyében egy vajdasági Erin Brokovichot ismerhettünk meg, aki elmondása szerint az élete hátralévő napjait arra fogja fordítani, hogy megszüntesse a város és környékének további szennyezését. Ez év szeptemberétől egy blogot is működtet, Moja Bačka Topola címmel, valamint a szeptemberi és az októberi tiltakozó megmozdulás főszervezője volt.
Egy napsütéses novemberi napon a könyvtár előtti szökőkútnál beszélgettünk vele. Először arra kértük, hogy beszéljen a kezdetekről.
‒ Ha valami bűzlik, azt meg kell szüntetni. Hogy ezt meg tudd tenni, követed a szagot, és megkeresed a forrását. Topolyán ez viszonylag egyszerű, a helyi Žibel vállalat már évtizedek óta szennyezi ilyen formában a levegőt, de a másik két húsfeldolgozó üzem, a Perutnina Ptuj és az IM is ugyanolyan vétkes a környezetszennyezésben, habár utóbbiak nem bocsátanak ki kellemetlen szagokat. Ezenkívül több helyi vállalat úgy működik, hogy semmibe veszi a környezetvédelmi előírásokat. Ezek a dolgok még nincsenek pontosan kiderítve, de remélem, hogy csak idő kérdése, és mindenre fény derül. Valakinek meg kellett mozdulnia. A döntés nem volt nehéz, csak elég bolondnak kell lenni hozzá. Ez mindenhol így van, ha valamit jól akar csinálni az ember, szükség van elszántságra és egy kis őrültségre. Én is így vagyok ezzel, lehet, hogy az emberek bolondnak néznek, de most már folytatom, amit elkezdtem.
Már két tüntetést szerveztek. Hogyan ítéli meg ezeket?
– Azt veszem észre, hogy van értelme ezeknek a tüntetéseknek. A szennyezők már kezdenek komolyan venni bennünket. Én egyszerű állampolgár vagyok, akinek feltűnt, hogy egyre jobban mérgeznek bennünket. Ezt minden lakosnak fel kellene fognia, megértenie, és be kellene kapcsolódnia ebbe a harcba. Az emberek félnek, féltik a jövőjüket, de ha most nem teszünk semmit, az utódaink fogják meginni az egésznek a levét, és akkor majd hogy mondjuk el nekik, hogy a kisujjunkat sem mozdítottuk? Biztos vagyok benne, hogy a lakosság 99 százaléka egyetért velem, de nem mernek felszólalni, hisz a maradék egy százalék bármit megtehet. Egy petíciót is indítottam, amelyet körülbelül 1300 személy írt alá, és a közeljövőben ezt is eljuttatom a megfelelő helyre.
Milyen az együttműködése más települések környezetvédőivel, a helyi vezetőséggel és a médiával?
– A kishegyesiekkel jó az együttműködésünk, de el kell mondani, hogy Kishegyes község vezetősége, csakúgy, mint Bácskossuthfalván is, a Krivaja szennyezettsége miatt teljes egészében Topolyára próbálja hárítani a felelősséget, annak ellenére, hogy tudvalevőleg azokon a településeken is folyik bizonyos szintű szennyezés, amit az ő feladatuk lenne megszüntetni.
A topolyai vezetőséggel vannak jó élményeim is. A virágoskerthez, amelyet rendezek, olykor küldenek ezt-azt, de környezetvédelmi témában általában ignorálnak. Az utóbbi időben a média egyre jobban felfigyelt a szennyezésre, és a sajtó folyamatosan jelen van a megmozdulásokon. Amit azonban hiányolok, az egy kis oknyomozás. A közelmúltban történt egy üzemi baleset a vágóhídon, aminek során két dolgozó meghalt. Erről egy-két napig írtak az újságok, hírt adtak róla, de azután minden elcsendesedett. Az újságírók feladata is lenne, hogy foglalkozzanak az üggyel, és talán ők ki tudnák deríteni, hogy ki a felelős a történtekért.
Terveznek-e további megmozdulásokat?
– A következő megmozdulásra november 17-én fog sor kerülni. Az eddigiektől eltérően nem a központban lévő Panda áruház, hanem a községháza előtt gyülekezünk. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a vezetőség is nézzen szembe a tényekkel, és tegyen meg minden tőle telhetőt az üggyel kapcsolatban, vagy ismerje el, hogy tehetetlen, és adja át a helyét olyannak, aki alkalmas egy város normális vezetésére. Itt ki kell emelni – mivel már ilyen kritikákat is kaptam –, hogy én nem a helyi magyar vezetőség ellen vagyok. Nemzetiségi hovatartozástól függetlenül támogatom az olyan szakemberek kinevezését, akik alkalmasak a feladatra. Távolabbra nem tervezek, ezt fogom csinálni, amíg tudom, és remélem, hogy végül valami csak változni fog.
A riport napján a késő esti órákban teljesen véletlenül sikerült összefutnunk Pečuricával, amint plakátokat ragasztgatott, amelyen a 17-én esedékes tüntetésre invitálja a lakosokat. Talán nagy fába vágta a fejszéjét, de az ő sikerével városunk lakossága is csak nyerhet.
