“A két orvos, az utcabeli meg a mentő, megtárgyalták, mi következzék, injekciót kapott, de a mentőkocsi nem vitte magával, a mentőorvos azt mondta, nem lát momentán halálveszélyt, kórházba viteti, de előbb kirendeli a Fertőtlenítő rohamrészlegét, mert nemcsak a beteget, a lakást is azonnal munkába kell venni. Azok kiszálltak, először valami port szórtak szét, meg folyadékkal bepermeteztek mindent, összecsomagolták Emerencet, vitték a kezelő részlegükbe, azt mondták, ha ott rendbe tették, mehet a kórházba, előbb meg kell tisztítani egész testét, anélkül nem tehetik mentőkocsiba. Míg a hatósági emberek locsoltak, és szórták a féregirtót a bűzlő ételhalmok közé, mindenféle állatok ugrottak elő, és menekültek ki az ajtón.” (Szabó Magda: Az ajtó)
A szomszédok akkor fogtak gyanút, hogy valami baj lehet Kató nénivel, amikor az egyébként csöndes kutyák elkezdtek folyamatosan vonyítani. A kiérkező rendőrök gyors terepszemle után annyit nyugtáztak: ebben az ügyben nem ők az illetékesek. Utánuk érkeztek meg az egészségház dolgozói, akik egy ideig tétlenül ácsorogtak az udvaron. A ház bejárati ajtaját nem lehetett sarkig tárni, ahhoz, hogy Kató nénit kihozzák és ellássák, a nyílászárót a szomszédoknak kellett leemelniük a sarokvasról, ők is hozták ki a beteg asszonyt az udvarra, akit csak ezután vizsgáltak meg. Se rendőr, se egészségügyi dolgozó nem riasztotta az állat-egészségügyi felügyelőt, holott az udvaron több tucat csontsovány, beteg kutya és több kutyatetem is volt. A felügyelő csak másnap, egy civil bejelentés után, telefonon utasította az állatmenhely dolgozóit: etessék meg a kiéhezett kutyákat.
Eddig a napig senki nem tudta, Kató néni hogyan él. Soha senkit nem engedett a házába. Az ajtó mögött mindössze egy fekhelynyi szabad terület volt, Kató néni – néhány kutya társaságában – ott aludt. Körülöttük a mennyezetig értek a kacatok.
A KÉNYSZERES GYŰJTÖGETŐ
“…emberi és állati mocsok közepén állok a hajdan pohár módján villogó tiszta szobában, bűzös és romló ételkupacok hevernek a puszta földön vagy újságlapokon, a földre borított komatálak tartalmát ellepték a pondrók, volt ott egy félig feloszlott nyers hal is, meg egy bontott kacsa, szintén férgesen. Itt isten tudja, mióta nem mosogatott vagy takarított senki, itt a földre borították a látogatók hozta ennivalót, még csótány is volt, szintén holtan, és az iszonyaton, ami elém tárult, mindenütt vastag fehér por feküdt, mintha valaki a középkorian undorító, férges arcú halált beszórta volna porcukorral, s az alól vigyorognának ki az üres arc fogai…” (Szabó Magda: Az ajtó)
Egy egészséges ember számára elképzelhetetlen, hogy otthonában a padlótól a mennyezetig érjenek a kacatok, és hogy a felhalmozott limlomtól lépni se lehessen. A kényszeres gyűjtögetők számára viszont ez a természetes – nem látják be, hogy betegek. Kató néni nem tisztálkodott, nem váltott ruhát, nem takarított. A magányosan élő asszony zárkózottá, a külvilággal szemben pedig gyanakvóvá vált, ezért kezdett el kutyákat is „gyűjteni”. Otthona rémálommá, egyben fertőzővé és tűzveszélyessé vált.
Kató néni évekkel korábban vesztette el az édesanyját, ekkor maradt teljesen egyedül. Talán nem tudott megbirkózni a fájdalommal, a magánnyal, a félelemmel. Az állandósuló szorongást halmozással, a félelmet kutyákkal ellensúlyozta.
KUTYÁK MACSKÁK ÉS HULLÁK
“Nem tudjuk, hány kutya lehetett ott. Ötöt el kellett altatnunk, öt ide került a menhelyre, néhány kiszökött, egyet elpusztulva találtunk meg, és három feldarabolt, részben megnyúzott, kibelezett kutyatetem is volt a hordókban. A megmentett kutyák nagyon félnek, látszik, hogy a létfenntartásért kellett megküzdeniük egymással és embert se nagyon láthattak életükben. Az állat-egészségügyi felügyelőség csak fotókat kért a helyszínről, de ki nem ment.” (Az állatmenhely önkéntese)
Amikor Szabó Magda regényében feltárul a kilenc macska titka, hogy őket rejtegeti Emerenc az ellenséges külvilág elöl az ajtó mögött, rájövünk ennek a történetnek a mélyebb értelmére. A menhely önkéntese szerint sem Emerenc, sem Kató néni esete nem egyedülálló. A nyáron egy belvárosi társasházban találtak rá egy idős asszony holttestére, aki csaknem hetven macskával élt egy fedél alatt egy emeleti kis lakásban. Az éhező, beteg macskák rettenetes állapotban voltak, a lakás úgyszintén. A városban közismert egy tanítónő szürreális esete is, akinél még a tetőn, a fákon is kutyák ugattak, és bent a házban agresszíven viselkedő ebek őrizték az asszony holttestét. A belváros közelében egy magányos, idős férfi egy parányi udvaron három évvel ezelőtt még hatvan kutyát tartott. A menhely dolgozói ivartalanították és beoltották az ebeket, így jelenleg már „csak” 24 kutya van a háznál. Az idős férfi pár hónap alatt vesztette el a feleségét, a fiát és a lányát, ezután fogadott be egy szukát és egy kant, ők szaporodtak el ennyire. Kató nénihez hasonlóan ez a férfi sem tudta feldolgozni a tragikus veszteséget és a magányt.
Az önkéntes szerint senki nem törődik ezekkel az emberekkel. “Akkor válik gyanússá a dolog, ha már elterjed a bűz vagy ha huzamosabb ideje nem látja őket senki. De nem csak az emberekkel, az állataikkal is törődni kell: a hatóságoknak rendszeresen ellenőrizniük kellene a tartási körülményeket, a kutyákat, macskákat pedig ivartalanítani, oltatni, etetni kell.”
A TEMETÉS
“Úgy temették el, mint egy kutyát. Egy fadobozban eresztették le a sírba. Harang nem szólt érte, pap sem búcsúztatta. Nem voltunk tucatnyian sem, akik utolsó útjára elkísértük. Megrendülten egymásra néztük, és félszegen elmondtunk érte egy imát. Nincs ember, aki ilyen temetést érdemel.” (Az egyik szomszéd)
Kató néni a gerontológiai központba került, ott érte pár nap múlva a halál. Gyászjelentés nem került a kapujára. A szociális központ fizette a temetést. “Szociális temetés annak jár, akinek nincsenek hozzátartozói és szociális segélyt kap. Mi fizetjük ki a koporsót, a betűket, a keresztet és a temetési szolgáltatás költségeit. Évekkel ezelőtt volt róla szó, hogy papoknak is el kellene búcsúztatni ezeket a halottakat, de ők pénzt kértek ezért a szolgáltatásért, és nekünk erre már nem futja.” A szociális központ igazgatójának az adatai szerint a községben tavaly 50, az idén novemberig 60 elhunyt temetését fedezte a szociális központ.
Kató néni háza az államra száll, és majd egy rászoruló család költözhet be. Valakik a kacatok egy részét már ki is rakták a ház elé, napok óta ott bűzlik, mert nem szállítják el. A vegyesbolt szomszédságában lévő házat azóta sem fertőtlenítette ki senki.
