Hat évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Hajdújáráson a Lurkóház, a noszai, királyhalmi és hajdújárási, valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyermekek számára létrehozott napközi. Az indulás óta jelentős változásokon ment keresztül az épület, és új programokkal is bővültek a lurkóházi napok, ahol a gyerekek tanulhatnak, játszhatnak, meleg ebéd várja őket, sőt még fürödhetnek is.
A leckeírás ideje (Fotó: Molnár Edvárd)
Jelenleg is mintegy húsz általános iskolás gyermek jár a hajdújárási Lurkóházba, a legtöbben a délutáni órákat töltik itt. A délutáni váltásba járók nyolc órára érkeznek, majd reggeliznek, kilenctől házi feladatokat csinálnak, majd jön egy kis játékidő, esetleg kézműves foglalkozást tartanak számukra, majd elviszik őket az iskolába. A délelőtti váltásba járó gyerekek egy órától érkeznek, őket ebéd várja, majd kapnak egy kis időt, hogy megpihenjenek az iskolától, ezután jön a tanulás és ezt egyéb foglalkozások követik, az elmúlt hetekben például a karácsonyi műsort készítették elő, amit hétfőn adnak elő a meghívott vendégeknek, vagyis a jótevőiknek, ezzel köszönve meg, hogy egész évben vagy ünnepkor gondolnak rájuk, egyben megmutatva, itt zajlik az élet és közöttük is vannak tehetségesek.
Sebestyén Király Gyöngyi házfelelős az első naptól kezdve közreműködik a mindennapok megszervezésében. Visszaemlékezve az indulásra, elmondta, egy egyszerű családi házban kezdték meg a munkát, s Harmath Károly atya, a Poverello Alapítvány alapítója, melynek keretében a Lurkóházakat is létrehozták, kezdetektől kereste a lehetőséget a bővítésre.
– Szükségünk volt egy nagy teremre, ahol mindannyian együtt tudunk lenni, és persze vendégeket is tudunk fogadni, mert szerencsére gyakran meg is látogatnak minket. Folyamatosan szépülünk, nemcsak kívülről, hanem belülről is, a két különálló épületrészt összekötöttük, így meglett a nagy termünk, vannak új önkénteseink, akik új emberként új ötleteket is hoznak, immár három éve táborozni visszük a gyerekeket és kerékpártúrákat is szerveztünk a Ludasi-tó körül. Három állandó nevelőnk és két önkéntesünk van, a tanítók segítenek a tanulásban, a nevelők pedig minden egyébben, amióta Szálas Angéla, a Zeneiskola tanárnője is besegít, a gyerekek hangszeren is tanulnak játszani, egy nyugdíjas tanítónő pedig a tanításban és a kézműves foglalkozásokban van nagy segítségünkre.
A házfelelőstől megtudtuk, az elmúlt évek során mintegy hatvan gyermeket tudtak a Lurkóház révén segíteni, s nagy büszkeség számukra, hogy tízüknek nemcsak a nyolcadik osztályt sikerült befejezni, hanem segíteni tudtak nekik a felvételire való felkészülésben is, így közülük heten középiskolába járnak. Ők egyébként olyan gyerekek, akik e nélkül a segítség nélkül önerőből talán nem is tudtak volna továbbtanulni, vagy mert nem tartották képesnek magukat rá vagy mert soha nem is gondoltak erre, mint lehetőségre. A Lurkóház egyébként előttük továbbra is nyitva áll, habár középiskolásként nemigen veszik igénybe ezt a lehetőséget, cikinek érzik, azonban őket akár az utazási költségek, vagy a szükséges tanfelszerelések megtérítésével is tudják támogatni, hiszen a végső cél, hogy segítsenek nekik kitörni a szegény sorsból. Mint Gyöngyi megjegyezte, ez egy hatalmas ajándék és kegyelem ezeknek a gyermekeknek, amit ők talán a későbbiekben fognak igazán értékelni és szívesen emlékeznek vissza rájuk.
Karácsony közeledtével sokkal több az adományozó is, szerencsére nem győznénk felsorolni, milyen sokan gondolnak a Lurkóház és a gondjaikba vett gyerekek megsegítésére, azonban nem csak ünnepek táján érkezik segítség hozzájuk. Például ami az étkeztetést illeti, szinte teljes egészében adományokból tudják azt fenntartani, ugyanis a környékbeli termelők bőven ellátják őket zöldségfélével, gyümölccsel, még húst is kapnak, de év közben egyéb felajánlások is érkeznek, néhány gyermeknek kerékpárral tudtak segíteni, amivel nagyban megkönnyítették a közlekedésüket is.
– Van, amikor szenet kérünk, máskor tanszerekre van szükség, hiszen az iskolakezdéskor ezek a gyerekek nagy bajban vannak. Mindig jól jön a segítség, legyen az pénzadomány, ruhanemű vagy élelmiszercsomag, de bármikor jöhet cipő, iskolatáska, akár használt kerékpárok is. Ami nagyon hiányzik, az egy játszótér, legalábbis egy komolyabban felszerelt játszótér, ahol van például mászóka, homokozó is, mert csak két hintánk és egy régi csúszdánk van – tudtuk meg a házfelelőstől.
Savić Alexandra, a királyhalmi iskola hetedikes tanulója immár második éve jár a Lurkóházba, s mint mondja, nagyon jól érzi itt magát.
– Segítenek a tanulásban, játszhatunk, akik otthon nehéz körülmények között élnek, azok itt akár fürödhetnek is, és kapunk ebédet, ami nagyon finom, nekem talán a legjobb a pizza. Amióta ide járok, a suli is jobban megy, és annak is örülünk, hogy nem vagyunk otthon egyedül, hanem jó társaságban, ahol barátkozunk, pletykázunk, játszunk – mondta Alexandra, aki egyik fellépője lesz a karácsonyi műsornak is, méghozzá Wass Albert versével készül. S ha már karácsony, akkor arról is kifaggattuk, milyen ajándéknak örülne a fa alatt.
– Szeretnék egy iskolatáskát, iskolai felszereléseket és egy kis csokit – árulta el kívánságait.
A palicsi Virovkić Ivan most hatodikos. Szerinte az a legjobb a Lurkóházban, hogy itt társaságban lehet. Mivel a két idősebb testvére már elköltözött a szülői házból, a délutánokat egyedül kellene otthon töltenie, itt viszont a lurkóházi barátaival a tanulás mellett jut idő egy kis játékra, focira is, sőt, a kisebbekkel is jól kijönnek, akik szerinte nagyon aranyosak.
– A nevelők nagyon sokat segítenek nekünk a tanulásban, és bár az iskolában oda kell figyelni, nem mindig értjük meg a tanárt, itt pedig megmagyarázzák. Például korábban matematikából elég gyenge voltam, most már kitűnő tanuló vagyok, és sokat fejlődtem szerb nyelvből is. Én is szerepelek a karácsonyi műsorban, énekelni fogok, és két kis jelenetben is van szerepem – tudtuk meg Ivantól, aki azt is elárulta, karácsonyi ajándékként tanszereket és édességet szeretne kapni, de nem bánná, ha valami más aprósággal is meglepnék.
