2006-ban Dreán, ehhez az Óbecséhez tartozó kis faluban nyitotta meg kapuit az első vajdasági Lurkóház, ezt követően 2008-ban Hajdújáráson, majd 2012-ben Óbecsén is megnyílt egy-egy. A napközi formájában működő házakban nevelők és önkéntesek segítenek a nehéz körülmények között élő gyermeknek a felzárkózásban, az integrálódásban, a tanulásban, de az öltözködési és tisztálkodási szokások kialakításában is. Ottjártunkkor épp egy megható karácsonyi műsorral kedveskedtek azoknak az adományozóknak, akik egész évben támogatják az intézményt. A kezdetekről dr. Harmath Károly ferences rendi atyát, a Poverello Alapítvány kuratóriumának az elnökét faggattuk.
– Marisztella nővér volt az, aki igen jól ismerte az itteni gyerekek helyzetét, és törekvésében támogatta őt Veronika óvónő is. Marisztella nővér Böjte Csaba atyához fordult azzal, hogy Dreán is létre kellene hozni egy gyermekvédelmi házat. Nekünk akkor már működött az alapítványunk, melyet Assisi Szent Ferencről Poverellónak (Szegény emberke) neveztünk el, és Böjte atya hozzánk irányította őt. Az alapítványon keresztül sikerült létrehoznunk a dreai gyermeknapközit, és a Lurkóház nevet adtam neki. Kezdetben 17, nehéz családi körülmények között élő gyereket karoltunk fel. Gyermekeink a Lurkóházakba való bekapcsolódás után jobban tanulnak, valamint magukba szívják a türelem, a szeretet és egymás elfogadásának a légkörét is. A gyerekek értékelik azt a szeretet, amit igyekszünk nyújtani nekik. Nekünk nem az a legfontosabb, hogy remek szakképzettségű munkatársaink legyenek, hanem az, hogy jószívű munkatársaink legyenek – olyanok, akik meg tudják nekik adni mindazt a támogatást, amelyre szükségük van ahhoz, hogy az iskolában ne maradjanak le, hogy elsajátítsák a társas kapcsolatokhoz szükséges készségeket, és hogy felszínre kerüljenek a bennük szunnyadó képességek. Pár hónap alatt jobbak lesznek a jegyeik, szebben fejezik ki magukat, és megnyílik az értelmük, mert itt jóval többet foglalkoznak velük, mint a szüleik odahaza – mondja az atya.
A karácsonyi ünnepségen azok is jelen voltak, akik az elmúlt években munkájukkal járultak hozzá a Lurkóház eredményeihez. Rácz Szabó Irén négy évig dolgozott itt, szerinte a Lurkóháznak az a legfontosabb érdeme, hogy a gyerekeknek itt kialakulhatnak a tanulási, étkezési, tisztálkodási és munkaszokásaik, amihez otthon sajnos sok helyütt nincsenek meg a feltételek. Elmondása szerint voltak olyan gyerekeik is, akik itt ismerkedtek meg nemcsak az evőeszközökkel, hanem sok étellel is.
Az utóbbi másfél évben Boja Ilonka látja el a Lurkóház házfelelősi teendőit, előtte önkéntesként dolgozott itt.
– Nagyon szeretnek nálunk a gyerekek, reggeltől estik itt lennének, ha lenne erre lehetőség. Több példa is van arra, hogy a Lurkóház nélkül elkallódhattak volna a védenceink. Egy testvérpár például tavaly kimaradt tőlünk, pedig előtte rendszeresen jártak ide: ezt követően az egyik évet ismételt, és a másik is elég rossz tanulmányi eredménnyel fejezte be az iskolaévet. Miután visszajöttek hozzánk, sokkal jobb lett a bizonyítványuk, látszik is rajtuk, mennyire boldogok…Lendületet, tanulási kedvet kaptak, és mi ennek nagyon örülünk. Van egy másik szép esetünk is, szintén egy testvérpárról van szó, ők elsős középiskolások: Csongor szakácsnak tanul, Szanella közgazdaságira jár. Valamelyik nap Csongor megtudta, hogy az átlaga 4,8 lett, pedig soha nem volt kitűnő tanuló… Nagyon boldog volt! Pedig nem is nagyon akart továbbtanulni, mi beszéltük rá…Óriási sikerélmény ez neki is, a családjának is, hiszen egy keresett szakma lesz a kezében – meséli Ilonka boldogan.
A Lurkóház a felsős diákokhoz alkalmazkodva heti váltásban hol délelőtt, hol délután van nyitva, és három nevelővel és egy önkéntessel működik. Az alsósok közül nemrégiben négy védencüket a szociális központ nevelőszülőkhöz vitte, így most összesen 18 gyerekük van.
– Volt két szerb diákunk is, amire korábban soha nem volt példa, de aztán elköltöztek Szenttamásra. Ők is nagyon szerettek itt lenni, valamelyest tudtak is magyarul. Tudnánk több gyereket is fogadni, de néhány szülő valamiért nem engedi hozzánk a gyerekét – tette hozzá Ilonka. Ennek okát Boja András, az alapítvány kuratóriumi tagja mondja ki.
– Az az igazság, hogy vannak itt olyan szülők, akik úgy vélik, ide olyan gyerekek járnak, akikkel nem tanácsos együtt lenni. Pedig a karácsonyi előadásunkból is, és a gyerekek iskolai eredményeiből is az derül ki: igenis érdemes ide járni, mert a gyerekek képesek megnyílni, mert a gyerekek jók, és van nekik tudásuk is – csak meg kell találni bennük az értékeket, és meg kell találni hozzájuk a kulcsot – állítja határozottan András.
A Lurkóházak az étkeztetésre és a mindennapi szükségletekre elsősorban helyi jótevőktől kapnak támogatást, a bérek kifizetését pedig a bécsi ferences segélyszervezet tette ez idáig lehetővé. Az intézményeket működtető Poverello Alapítványnak most először kell komoly problémával szembenéznie, mert a fizetésekre nem érkezett támogatás, így egyelőre kérdéses a januári bérek kifizetése. Azok, akik adománnyal vagy önkéntes munkával segíteni szeretnék a munkát, minden információt megtalálnak az alapítvány honlapján (www.poverello.org.rs).
