Egri József, az amatőr fotózás és filmezés legjelesebb topolyai képviselője 2009-ben hunyt el. Több mint fél évszázados munkássága során rögzítette Topolya és környéke eseményeit, a falusi hagyományokat.
Több száz videokazettát hagyott hátra az utókornak, többek között a Topolyai Művésztelep, a Vöröskereszt, a földerítők, a cserkészek, a Népkönyvtár munkájáról, arról, hogyan készült az autóbusz-állomás, aszfaltút a sáros utcákban, a villany- és telefonvezeték, milyen volt egykoron a bajsai disznótor, a szappanfőzés, a söprűkötés, a kosárfonás, hogyan halásztak régen a romák, felidézte az egykori borbélyműhely hangulatát, filmet készített a híres bajsai tormáról, a csumaszedésről, a betlehemezésről, az amatőr színjátszás történetéről stb. A topolyai amatőr filmfesztivál főszervezője volt, amely 1971-től húsz éven át a legjelesebb alkotók seregszemléjének számított, csakúgy, mint a topolyai videotábor, mely 1986-ban került megrendezésre először a Topolyai Művésztelepen. Alkotásait számos díjjal jutalmazták Nišben, Szkopjéban, Szabadkán, Bitolában, továbbá Omoljicán, ahol nemcsak arany- és bronzplaketteket kapott, hanem a fődíjat, az Arany Napraforgót is elhozta. A város legrangosabb elismerésével, a Pro Urbe díjjal 2005-ben tüntették ki.
Egri József gazdag hagyatékának egy részét a Topolyai Tájékoztatási Közvállalat most pályázati eszközökből digitalizálta. A részletekről Domány Dudás Dianát, a közvállalat tavaly decemberben más tisztségre távozó igazgatónőjét kérdeztük.
– Az elmúlt négy évben elfogadott norma volt, hogy próbáltunk a hagyományos értékekhez visszakanyarodni. Sok dokumentumfilmet, és pályázati anyagot ennek a tükrében készítettünk el, pl. a családi értékeket az Apa, Anya, gyerekek műsorainkban hirdettük, amelyben a MNT támogatott minket, de a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ, illetve a Vuk StefanovićKaradžić Szerb Művelődési Központ 20 évét bemutató filmek is ezen értékek bemutatására készültek. Egri József hagyatékának a digitalizációja hiánypótló: az 1960-as évektől a 2010-es évekig celluloid filmeken, VHS-kazettákon több mint 3000 kisfilmet készített a városunk történéseiről. S igaz, hogy nagyon sokan megélték ezeket, de a fiatalabb generáció már csak hallomásból tudhatja, s én is, mikor a nem digitalizált filmeket megnéztem a 8 mm-es kis kamerával, megdöbbentem, hogy nézett ki Topolya, mi minden történt itt az elmúlt évtizedekben.
A hatalmas hagyatékból mit választottak első nekifutásra?
– A Topolyai Tájékoztatási Közvállalat a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től félmillió forintot nyert Egri József hagyatékának feldolgozására. Az első hat sorozatra kaptuk az összeget, első körben a Tanyaszínház, a topolyai tájház, kovács-bognár műhely, a szélmalom, a Zobnaticai lovasjátékok, a szappanfőzés, a Művésztelep és az egykor majálisok című kisfilmek készültek el. A Zobnaticai lovasjátékokat aktuálissá teszi, hogy az elmúlt két évben itt szervezték a Vajdasági Vágta futamait. Láthatjuk az 1978-ban az első Tanyaszínházról Kavillón készült felvételt, vagy, hogy milyen volt a disznótor negyven évvel ezelőtt, a szappanfőzést, de azt is, hogyan rakták le a vízvezetéket, hogyan zajlott egy politikai delegáció fogadása Topolyán. Nehéz volt a válogatás. Egészében értékként kezeljük a hagyatékot, egy jó forrás, igyekszünk átörökíteni a következő generációra, hiszen egy DVD-n, vagy más adathordozón a számítógépen bármikor megnézhetők. Mindez nagyon-nagy munkát jelent, és köszönettel tartozunk Egri József özvegyének, aki részt vett a munka első és legnehezebb fázisában. Partnerre találtunk benne, és a jövőben is szeretnénk folytatni az együttműködést, mert ez csupán egy töredéke a témáknak. A digitalizált nyersanyagot azután mi tovább dolgoztunk, ebből „gyúrtuk” a filmeket.
Milyen terveik vannak az elkészült alkotásokkal?
– Nem titkolt szándékunk, hogy eljuttassuk iskolákba, például hogy a történelem iránt érdeklődő gyerekek láthassák a közelmúlt történéseit. Létezik az Egri József Filmfesztivál, ezt a filmpályázatot is népszerűsíthetjük, hiszen technikai akadálya már nincs a filmkészítésnek, de mindenekelőtt Egri József munkásságának állítunk emléket. A filmeket szeretnénk elérhetővé tenni az itteni érdeklődőknek, a testvértelepülésekre is eljuttatjuk, az együttműködő stúdiók is kapnak belőle, Romániában, Szentesen, Szegeden a helyi televíziók, jó módja ez annak, hogy megismerjük egymást.
Domány Dudás Diana végül azt is elmondta, hogy ünnepélyes keretek között szeretnék bemutatni az elkészült kisfilmeket, és a szerb nyelvű változatokat is tervezik elkészíteni.
– Örülök, hogy a hagyaték egy része digitalizálva lesz, hiszen amikor kérdeztem tőle, kinek csinálod, ő mindig azt válaszolta, hogy a hálás utókornak. Az volt a vágya, hogy az iskolákba bevezessék a filmezést, fotózást, ez sajnos nem sikerült. – hallottuk Egri Iréntől, aki az együtt töltött negyven év alatt szintén megszerette a filmezést, a fotózást, a számítógépes munkát is szívesen vállalta. Együtt készítették a filmeket, együtt mentek fesztiválokra. Beszélgetésünk során elmondta, hogy férje a hobbijának szentelte az életét, a különféle fesztiválokon, szemléken elsősorban azért vett részt, hogy tájékozódjon az új felszerelésekről, igyekezett lépést tartani a kor kihívásaival, és kíváncsi volt arra is, hol a helye az alkotók között. Tisztségeket töltött be a községi, a tartományi és az országos amatőr fotó- és filmszövetségben, így jutottak el az amatőr filmesek 50. világfesztiváljára, Zágrábba is.
– Megörökíteni a város múltját és átadni azt az utókornak, mindig ez volt a fő célom – nyilatkozta Egri József több alkalommal, amikor egy-egy díj kapcsán interjú készült vele.
Ez a cél megvalósulni látszik: a közép-bácskai kisváros életéről szóló kisfilmjeinek első csokra immár digitalizált formában is elérhető. A fiatalok, akik a róla elnevezett filmpályázaton ismerték meg a nevét, ezután alkotásaival is megismerkedhetnek.
