December végén az óbecsei Than Emlékházban, az ismert fivérek, Károly és Mór szülőházában megemlékeztek Than Károly akadémikus születésének 180. évfordulójáról. Bár az óbecseiek méltán büszkék a híres kémikusra, Than Károly érdemeit jóval kevesebben ismerik szűkebb pátriánkban, mint festőművész bátyja, Mór festményeit. Pedig az 1908-ban elhunyt Than Károly nevét Magyarországon iskola, gyógyszertár, sportegyesület őrzi, síremléke pedig a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, nemzetünk nagyjai közt található.
THAN KÁROLY, AZ ISKOLATEREMTŐ TUDÓS
Than Károly, a budapesti tudományegyetem egykori kémiatanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja tizennégy éves korában részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, majd később gyógyszerészi pályára lépett. Tanulmányait Bécsben végezte, 1858-ban lett a kémia doktora. Than igazi iskolateremtő tudós volt, életét a közoktatásnak, a közművelődésnek és a tudományos munkának szentelte. 1895-ben elindította a Magyar Chemiai Folyóiratot, és elévülhetetlen érdemeket szerzett az első Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Hungarica, 1871) kidolgozásában is. A Kémiai Intézet alapítója és vezetője volt, nevéhez kötődik az analitikai mérőoldat faktorbeállító anyagának, a kálium-bikarbonátnak és kálium-bijodátnak (az úgynevezett Than-sónak) a bevezetése, de közegészségi tekintetben is igen fontos munkát végzett.
PATIKA, A KÉMIA BÖLCSŐJE
A megemlékezésen Mirko Grlica történész, a Szabadkai Városi Múzeum múzeumi tanácsosa a régió gyógyszerészetének a történelméről is szolgált adatokkal, hiszen a gyógyszerészet szerteágazó, gazdag ismeretanyaga és tárgyi emléke a kultúrtörténet kiemelkedő része. A mai európai gyógyszerészet kiindulópontjának II. Frigyes német-római császár 1241-ből származó rendeletét tekintik, amely szétválasztotta az orvosi és gyógyszerészi foglalkozást, és a gyógyszerészetet önálló tudományos szakterületnek nevezte. A rendeletben lett hivatalos először az „apotheca” elnevezés is.
A XX. század elején a következők tartoztak még a gyógyszerészet tudományába: élelmiszer- és váladékvizsgálat, kozmetikai és dermatológiai készítmények, illatszerek, mesterséges tápszerek, fűszerkeverékek, italok, tisztítószerek, pirotechnikai és fotográfiai vegyszerek, ragasztószerek, festőpácok, tinták, festőmázak. A festők gyakran gyógyszertári alapanyagokból maguk készítették festékeiket. A művészettörténet több táraasztaltól indult, gyógyszerészből lett festőt is ismer, közöttük van Kubányi Lajos, Csontváry Kosztka Tivadar és Rippl-Rónai József is.
Pozsonyban már 1310-ben volt gyógyszertár, Erdélyben 1494-ből való az első adat, a XVI–XVII. századból pedig nyugat-magyarországi főúri patikákról őriznek adatokat a levéltárak. Székesfehérvárott 1688-ban, közvetlenül a török alóli felszabadulás első napjaiban nyitott meg az első patika, de a török kiűzése után újjászerveződő országban még a XVIII. század vége felé is igen kevés patika volt.
Szerbiában az első gyógyszertár 1793-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia idején nyitott meg, az első patikatulajdonosok németek és magyarok voltak.
A növényi, állati és ásványi eredetű gyógyszeranyagok beszerzése és feldolgozásasokrétű ismereteket és speciális berendezéseket igényelt, ezért a gyógyszertár több szempontból is különleges feladatokat látott el: patikában fedezték fel például a szervetlen savakat, lúgokat és más vegyületeket, az aromás és alkoholos termékeket, de a tartósítás céljából cukorral és mézzel készített gyógyszerek tekinthetők az édességek őseinek is. Emellett a szakmához tartozott a gyertyaöntés, a kozmetikumok készítése, a gyógynövények feldolgozása és a szódavíz gyártása is.
„ORVOSOK SZAKÁCSA”, BETEGEK BIZALMASA
Than Károly pályájáról és a korabeli gyógyszerészeti gyakorlat érdekességeiről Pivnički Kúti Kornélia óbecsei okleveles gyógyszerész mesélt.
– Than Károly gyógyszerkönyve lett az első hivatalos Pharmacopoea Magyarországon. Bár Than Károly óta sokat változott a gyógyszeripar, minőségibb, tisztább anyagokat használunk, a kiadvány jelentős mérföldkő volt a magyar gyógyszerészetben. Ez a könyv a gyógyszerészek Bibliája, ennek alapján készítjük el a magisztrális, azaz az egyénre szabott, orvos által felírt gyógyszereket, amelyek ma már leginkább bőrre kenhető krémek vagy szirupok. A gyógyszerész az utolsó szakember, akivel a páciens találkozik, ezért az ő kezéből nem kerülhet ki téves gyógyszer – ebben segít ez a kiadvány – mondta el érdeklődésünkre Kornélia.
A gyógyszerésznő annak is utánanézett, miféle érdekességeket tartalmazott Than gyógyszerészkönyve, ezek közül a sárga méhviaszt, disznózsírt és szárított kőrisbogarat tartalmazó, hólyaghúzó kőrisbogár flasztert, valamint a gyógyászati célokra használt higanyt, fémet, ólmot emelte ki. A magyarosítás meg nem honosodott gyöngyszemei közül a hashajtó labdacsokat (pirulákat), a festvényt (tinktúrát) vagy a nagyobb méretű, lapos formájú korongot (a mai szopogatós tabletta ősét) említette.
A mai köztudatban a gyógyszerész szakma egyenlő a patikában gyógyszert eladó, fehér köpenyes hölgyek munkájával. Sokan azt sem tudják, hogy a gyógyszerészek egyetemet végzett emberek. A gyógyszerésznek – az orvoshoz hasonlóan –ismernie kell a betegségek kialakulásának menetét, a főbb tüneteket, a terápiás igényeket és az optimális gyógyszerszükségletét – mindezt megalapozott ismeretekkel a gyógyszerek fizikai-kémiai jellemzőiről, készítésük és ellenőrzésük módjával, mellékhatásaikkal és esetleges összeférhetetlenségeikkel együtt. Henricus Cornelius Agrippa von Nettesheym (1486–1535) orvostudós és filozófus a patikusokat az orvosok szakácsainak tartotta.
Az élelmiszer után manapság a gyógyszer a legnagyobb mennyiségben fogyasztott termék. Kornélia szerint a hatvan év feletti páciensek nagyon sokszor tízfélé gyógyszert is szednek.
– A páciensek, miután eljönnek az orvostól, sok mindent nekünk akarnának elmondani, amire a rendelőben nem volt lehetőségük. Jó lenne néha egy kis zug, ahol négyszemközt lehetne szót váltani velük, mert ezek bizalmas dolgok. Az lenne az ideális, ha minden páciens megtalálná azt a gyógyszerészt, akiben feltétel nélkül megbízik – emelte ki Kornélia.
