Az Óbecse és a turizmus szavakra általában három nevezetességet említenek az internetes források: a Fantast néven elhíresült, szállodaként üzemelő Bogdan Dunđerski-kastélyt, a Türr István-zsilipet és az artézi kutakat. Pedig a község sokkal több látnivalót kínálhatna az idelátogatónak, ha az önkormányzat munkát, időt és pénzt áldozna néhány pusztulásra ítélt kultúrtörténeti és ipari létesítmény megmentésére.
2013 tavaszán a Tartományi Nagyberuházási Alap és a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával sikerült megmenteni az enyészettől, és értékes tartalommal megtölteni Than Mór festőművész és Than Károly kémikus szülőházát, jelenleg pedig az évtizedek óta a központban éktelenkedő, Bogdan Dunđerski földbirtokos hagyatékának részét képező romos épületen dolgoznak azért a munkások, hogy tartományi és önkormányzati pénzekből megépülő új köntösében média- és idegenforgalmi központként működjön majd.
A fentiekhez hasonló értékes, de egyelőre rejtett kincse Óbecsének a Gombos-birtok is, amely a Fantast Szállodához vezető mellékutat nem sokkal meghaladva ugyancsak a Topolyai úttól balra, Óbecsétől bő tíz kilométerre található. A valaha szebb napokat látott, elhanyagolt kastélyt buja növényzet rejti, a birtok szinte úszik a borostyánban. A valószínűleg a 20. század elején épült, oszlopdíszes kastély egykoron vélhetően csodálatos kertjében egy csonka szökőkút árválkodik. A kastélyt utoljára 1952 és 1963 között használták, amikor az akkori idősek otthonának lakóit és személyzetét helyezték ki ide.
A GOMBOS CSALÁD
A már nem létező Kőkút hajdan falu volt az óbecsei határban, a szóhagyomány azt tartja, hogy itt valamikor templom és hatalmas barátkolostor is volt. Gomboséknak itt, Kőkúton, a Dunđerski-kastély szomszédságában épült ki a birtoka. A családról 1312-ben tesznek először említést. 1716-ban kerültek Sáros vármegyéből, a mai Szlovákia területéről Bács-Bodrog vármegyébe, és a 19. században már Óbecse egyik köztiszteletnek örvendő középbirtokos nemesi családja volt.
Az itt született Gombos Gábor (1851–1888) Zenta egyik legkiemelkedőbb polgármestere volt, testvére, Béla a becsei járás főszolgabírája, majd országgyűlési képviselője. Béla fia, Gombos Dezső nagybirtokos és ügyvéd volt a kőkúti birtok utolsó családi tulajdonosa, de Gomboséknak volt egy belvárosi, egyemeletes háza is az akkori Úri, most Gerberék utcában, a Városi Színház mellett. Gombos Dezső a kikeresztelkedett Galambos Zsuzsannát vette feleségül, a téli hónapokat a városi házukban, az év többi részét a birtokon töltötték. A háború alatt a zsidó törvények hatálya alá eső feleséget bujtatni kellett, végül Gombosék a visszavonuló magyar csapatokkal távoztak 1944 őszén Budapestre. Értékes könyvtáruk jelentős része ezt követően megsemmisült és szétszóródott, néhány kötetüket pedig az Óbecsei Népkönyvtár őrzi. Gomboséknak Budapesten az államosításokig bérházaik voltak, Gombos Dezső 1950-ben bekövetkezett halála után pedig felesége iparművészeti munkákból tartotta fenn magát.
Gombos Dezső lovas portréja nemrég óta a községháza dísztermének a falát díszíti. Az ismeretlen művész festményét tulajdonosa, a Városi Múzeum azért adta kölcsön az önkormányzatnak, hogy a patinás teremben ezzel is megidézzék azon kor szellemét, amikor a községháza is megépült.A Gombos-birtok az óbecsei mezőgazdasági kombinát által igazgatott területen van, és miután a vállalat évek óta csődeljárás és állami bábáskodás alatt áll, a tulajdonosa így tulajdonképpen a szerb állam. Az egykori Gombos-birtok egy igazi ékszerdoboz ígérete – ha nem áldoznak a közeljövőben a megmentésére, a biztos enyészet emészti majd fel a kőkúti borostyán rejtett kincsét.
