Ha a látogató végigsétál Bácson és a központból elindul a vár irányába, egy kisebb, romos objektumra lel, amelyre talán fel sem figyelne, ha nem hirdetné egy tábla, hogy itt egy törökfürdő romjai találhatók.
A bácsi törökfürdő 1677 óta áll elhagyatottan (Fotó: Molnár Edvárd)
A törökfürdő, amelyet hamámnak, amámnak neveznek az iszlám népek, a török és arab térségben elterjedt közfürdő, az iszlám fürdő- és egészségkultúra fontos része.
A Wikipédia szócikke szerint az iszlám kultúrában a fürdésnek, tisztálkodásnak több okból is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az iszlám az imádkozás előtt kötelezően előírja a rituális mosakodást, valamint bizonyos cselekmények és események után a test teljes megtisztítását. A fürdőkultúra fontossága ugyanakkor levezethető abból az iszlám elképzelésből is, hogy az egészség és a szépség Allah művének beteljesülése, így a test ápolása és tisztán tartása a vallási kötelezettségek részét képzi. A fürdők építészeti kialakítása szimbolikusan az univerzumot képezte le, a fürdő maga pedig a paradicsomot jelképezte.
Idegenvezetőnk, Vesna Glavočević archeológus, a Bács Századai Alapítvány igazgatója elmondta, Bácson az egykoron a térségben létezett törökfürdők közül az utolsónak a megmaradt romjai találhatók, még egészen jó állapotban.
– Buda elestét követően, vagyis amikor beállt a területi megoszlás a törökök és a Habsburgok között, Bács a török térség egyik központi városa lett. Többé nem határőrvidék volt, hanem egy nyüzsgő, élettel teli városkává vált. Megtelt élettel, hiszen többé nem volt az egymás közötti csatározások ütköző zónájában. Érdekes azt is megemlíteni, hogy Bács abban az időben szellemi és vallási jellege miatt is kiemelkedő volt. Sajnos, ezt az időszakot kevésbé kutatták, de azon kevés adat alapján, amihez sikerült hozzájutnunk, az derül ki, hogy abban az időben nagyon erőteljes vallási élet folyt itt. Ami különösen érdekes, hogy Bácson összesen 11 dervis (iszlám vallási szerzetes, aki különösen szoros kapcsolatban áll Allahhal – a szerz. megj.) tartózkodott, ami kivételesen nagy szám, és nem volt jellemző erre a vidékre. Egyikük Ferhat baba volt, aki egy karizmatikus személyiség volt és a feltételezések szerint az ő jelenlétének, energiájának is köszönhető, hogy abban az időben ennyire erőteljes volt itt a vallás jelenléte. Az itt élő törököknek volt egy dzsámijuk, ami a ferences rendi apátságban kapott helyet, emellett még számos mecset is működött, ahol imádkozhattak – meséli házigazdánk.
A falban még láthatók az egykori fűtőcsövek (Fotó: Molnár Edvárd)
A Bácson működött törökfürdő az egyszerűbbek közé tartozik. A romok alapján viszonylag kis területen helyezkedett el, de ez nem teljesen biztos, ugyanis mellette egy nagy családi ház található, amely magántulajdonban van, ezért az alatt nem végeztek soha feltárásokat. Vesna Glavočević elmondta, hogy az archeológusok a múlt század hetvenes éveiben vizsgálódtak itt, de csak eddig a házig végezték el a munkát. Ő abban bízik, hogy ha a városnak lesz anyagi fedezete, akkor felvásárolja a házat és lehet folytatni az ásatásokat.
Mint minden törökfürdő, ez is három részből állt, volt öltözőterme, egy átmeneti helyisége, ahol az emberek a sorukra vártak és a forró fürdőterem.
Persze, mint kísérőnk meséli, a fürdést idézőjelesen kell érteni, ugyanis itt nem álltak kádak, ahogyan mi ma egy fürdőt elképzelünk, sokkal inkább hasonlított a mai gőzfürdőkre.
– Minden helyiségben padlófűtés működött, ez ma is látszik még a romos padlózaton. A fal másik oldalán ciszternák voltak, amelyekben a vizet melegítették és a falba épített csöveken át vezették azt be a fürdőhelyiségbe. Úgynevezett kurnák álltak itt, vagyis ilyen kőből épült mosdók. Ezekből öntötték magukra a vizet a látogatók, akik kisebb padokon ültek – mesélte.
Lehetséges, hogy a fürdő a szomszédos ház alatt folytatódik (Fotó: Molnár Edvárd)
A fürdőnek volt egy megszokott, bejáródott napi életritmusa. Rendszerint a férfiak látogatták délelőtt, mielőtt elindultak dolgukat végezni, míg a nők délután, miután befejezték napi kötelezettségeiket. Érdekesség még, hogy míg a nők rendszerint csoportosan jártak a fürdőbe, addig a férfiak egyedül. A fürdőnek volt személyzete is, akik itt éltek, az ő feladatuk volt rendben tartani azt, de volt külön ember, akinek a feladata a fűtés volt, emellett pénztáros, illetve olyan munkás is dolgozott itt, aki a fürdőzők értéktárgyait őrizte a ruhatárban.
A törökfürdőt kizárólag a török lakosság látogatta. Mint idegenvezetőnk elmesélte, a török lakosság élt a város központjában, míg a keresztények a település szélén.
– Kezdetben csak török katonák érkeztek Bácsra, akik a várban éltek, később családtagjaikat is hozták magukkal, de Szerbiából is érkezett ide lakosság. Részben olyanok, akik áttértek az iszlám vallásra, de pravoszláv szerbek is, akik észak felé vándoroltak – tette még hozzá.
A törökök 1677-ben távoztak erről a vidékről, a fürdő azóta áll elhagyatottan, tehát több mint három évszázada semmilyen funkciót nem tölt be, csoda, hogy a romok ilyen jó állapotban megmaradtak a mai napig.
A fürdőnek azonban még lehet jövője. Az elmúlt évek során ugyanis érkezett néhány törökországi küldöttség, amelyek tagjai nemcsak a romok felújítása iránt mutattak érdeklődést, hanem hajlandóak lettek volna az egykori fürdő mellett egy hasonló stílusú, korszerű SPA-központot nyitni. Azonban, mint azt kísérőnk elmondta, minden esetben megrekedtek az egyeztetések, vagy azért, mert Bácson épp hatalomváltás volt, vagy pedig azért, mert a török befektetők irányába nem volt meg a szükséges bizalom.
Közben az évszázados romok itt állnak és némán szemlélik a felettük elrohanó történelmet.
