Itt már nem lakik Európa

Semmihez sem hasonlítható érzés megérinteni egy vár- vagy templomfalat, beleszagolni egy, néhány száz éves könyvekkel teli könyvtárba, megérinteni egy római korból fennmaradt kőpadlórészletet.

Az ember érzi, látja maga előtt a hosszú évek sora alatt lezajlott (persze a saját fantáziája által jelentősen „átdolgozott”) képsorokat, szinte hallja a nevetést, a sírást, a gyászt. A bácsi ferences rendház is egy ilyen épület – minden négyzetcentiméterének megvan a saját történelme, amelynek kezdete a 400-as és 500-as évekre tehető.

Már magában ez is lenyűgöző, de az azóta lezajlott események sora előtt meghajol az idelátogató.

Josip Špehar házfőnök a keresztesekről beszél, amikor az épület és környékének a felvirágoztatásáról kérdezem. A keresztesek, akik Bácsnak iskolát és kórházat építettek 1188-ban, majd 1234-ben IX. Gergely pápa jóváhagyta a kórház működését. A kolostort 1241-ben lerombolták a tatárok, majd 1250-ben felújították, akkor kapott a templom gótikus oszlopokat. 1301 óta szolgál ferences rendházként a kolostor, ami alól kivételt képez a török uralom alatti 17. század nagyobb része.

Nem sorolom tovább a rendházhoz kapcsolódó történelmi eseményeket, mindazt, amit túl- és átélt ez az épület és annak elődjei. Ma az épületnek kifejezetten 21. századi problémái vannak, amelyekbe a napi politikai események is beletartoznak.

HARMINC ÉVE AZ OTTHONA

Josip Špehar Horvátországból származik, harminc éve teljesít Bácson küldetést. Minden mozdulatában látszik a rendház iránti tisztelet, aggódás, törődés.

Érkezésünkkor a rendház kerengőjében tesz-vesz (az udvarban a dalmát tengerpartra jellemző növényeket is megtaláljuk), a nyugati stílusú épületről beszél, az olasz építészeti hatásról, az olasz freskókról, arról, hogy az utóbbi néhány évben úgynevezett szakértők bizánci hatást véltek felfedezni az 1200-as évekből származó freskóban.

– Jobban oda kellett volna figyelniük az általános iskolában az úgynevezett szakértőknek – mondja a szerzetes, majd arról beszél, hogy csak a ferencesek maradtak meg a török uralom alatt, Aracsot is megemlíti mint a kereszténység egyik utolsó bástyáját a török időben.

A mai rendház a negyedik alapon fekszik, ez jól látható az épület alatti részleges feltáráson is. Az első újjáépítés a tatárjárás után volt, a második a török után, a harmadik pedig a Rákóczi-szabadságharc után. Az 1200-as évekből származó freskó az első alapokból került elő.

(16. SZÁZADI) EMLÉKEK

– Nagyon stabil építmény a rendház, a hely, ahol épült az épület, olyan homokos alapokon fekszik, amelyek megóvták. A török uralom alatt Bács azért maradhatott meg, mert egy egyszerű falu lett, nem indult nagy fejlődésnek, a rendház így nem jelentett veszélyt. Így fennmaradhattak a 16. századból, a török előtti időből is textilek, könyvek.

A ferencesek megőrizték őket a környező kis házakban, bunkerekben. Amikor a török elment, a ferencesek visszajöttek – mondja a ma egyedüliként itt élő szerzetes.

Egyre kevesebben járnak templomba – vasárnaponként körülbelül 150 hívő jön a templomukba – egyre kevesebb a katolikus Bácson. A magyar is fogy, az idősek meghalnak, a fiatalok csak névlegesen magyarok.

– Amióta nincs magyar iskola, a magyarok itt csak papíron léteznek. Nem tudnak magyarul. 1945-ig itt mindenki katolikus volt: németek, magyarok, horvátok. A németeket elűzték, új lakosok jöttek, a magyarok itt maradtak, de egyre kevesebben vannak. A horvátok közül meg szinte többen származnak Eszékről, mint ahányan itt születtek – mondja a szerzetes.

A kilencvenes évekről is meglepően nyitottan beszél. Amikor tudod, hogy csak Istenben bízhatsz, mondja azokról az évekről.

– Akkor nem tűnt olyan nagyon rossznak a helyzet, ma már lehet, másképp látnám. Amikor látod, tudod, hogy nincs hatalom, nincs kihez fordulni. Ma ez már nem Európa, egy jó ideje nem az. Amíg Magyarország volt, majd a Monarchia, addig voltak törvények, ma ez már a hajdúk világa. Itt már nem lakik Európa – mondja valami elképesztő meghittséggel.

A LEGÚJABB KOR KIHÍVÁSAI

A kommunizmus elvett mindent a kolostortól is. A földbirtokot, a gazdasági épületeket, még a régi várfalat is államosították, ezzel a falba beépített római kori emlékeket is.

A szerzetes elmondása szerint volt egy elképzelés, hogy a rendház falától körülbelül csak egy háromméteres részt hagynának meg az egyháznak, az akkori hatalom szerint az elég lett volna, hogy mozogni tudjanak, a többit el akarták venni tőlük.

Ha nem is három méter széles, de az udvar így sem nagy. 1990-ben kezdődtek a rendház környéki építkezések, amikor gyakorlatilag Bács központja elnyerte a mai formáját. A környéket beépítették, az utcát megemelték, így a rendház egyfajta mesterséges lyukba került, ahonnan kifelé már nincs út – a szennyvíz- és a csapadékelvezetés nincs jól megoldva. Nagyobb eső esetén úszik az épületkomplexum alja. Nem kell külön ecsetelni, hogy ez mit jelent.

A bácsi ferences rendház világégéseket kibírt, újjáépült, ma megint az ember veszélyezteti, csak épp már nem a háborúk, hanem a hanyagság. Amíg a szerzetessel beszélgetünk, azt érzem, hogy a rendház is csak egy olyan téma, amely akkor érdekes a politikum számára, amikor épp fényképezkedni kell. Volt több elképzelés a konzerválásra, akár a felújításra, egyesek még át is akarták építeni, de ebből különböző okok miatt nem lett semmi, mondja a szerzetes.

Távozáskor egy kicsit olyan érzésünk van, hogy megtűrik őket.

Ma már nincsenek problémák, nem néznek ferde szemmel a templomra sem, a katolikusokra sem, és amikor arról kell beszélni, hogy ápoljuk a soknemzetiségű Vajdaságot, akkor Bácsot is elő lehet rántani a tarsolyból: a várat, a rendházat, a múltat, a történelmet.

A nagy felvirágoztatás helyett viszont az ötletek nagy része megmarad elképzelés szintjén.