A Szenteleky Kornél M. E. tagjai – Jobb oldalt Varagić Gabriella elnök
Szivác a forgalmasnak számító Zombor–Verbász-útvonalon található, közvetlenül Cservenka és Kerény között. Tisztán magyar lakossága még török idő előtt volt, azóta mindig is szerb többségű falu. Ennek ellenére számunkra, vajdasági magyarok számára igen fontos ez a település, hiszen itt élt és alkotott a vajdasági magyar irodalom megteremtésében meghatározó szerepet játszó Szenteleky Kornél. Ma, a statisztikák szerint, mindössze 400-an vallják magukat magyarnak, úgy tűnik azonban, szerepük jelentősen felértékelődött a korábbiakhoz képest. Ehhez természetesen hozzájárult a magyar állampolgárság is, de olyan nem mindennapi példákról is beszámolhatunk, hogy a magyar művelődési egyesületnek szerb táncosai is vannak, a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezetének montenegrói tagja is van, az elvándorlás pedig sokkal inkább érinti a szerb, mint a magyar lakosságot.
De ne szaladjunk ennyire a rúd elé, tekintsünk egy kicsit vissza a régebbi időkbe. Szivácot a török idők előtt Telekház néven tartották számon, és 29 háza volt. A török benyomulását követően elnéptelenedik a település, majd a későbbiekben szerbek telepednek le. A török kiűzését követően már Szivácként említik az iratok, és főként szerbek lakják, de a környező falvakból egy kevés magyar lakosság is ide költözik. 1786-ban 135 német protestáns családot telepítenek be a faluba. Kezdetben vegyesen élnek a helyi szerbekkel és magyarokkal, de ez sok viszályt okoz, ezért a németek egy külön részt hoznak létre, amely az Újszivác nevet kapja. A régi részt Ószivácként említik. A második világháború után a német lakosság elmenekül, helyükre Montenegróból jönnek telepesek, s Ó- és Újszivác pedig egy településsé olvad össze.
A művelődési egyesület székháza
Ennyit a rövid történelmi visszatekintésről, Szivác jelenleg Kula községhez tartozik, és továbbra is főként szerbek lakják. A 2002-es összeírás szerint 8992 lakosa volt, ebből 5179 szerb, 2703 montenegrói és mindössze 425 magyar. A faluban magyar nyelvű oktatás 1987-ig volt, jelenleg anyanyelvápolás folyik, de erről még később bővebben írunk.
Napjainkban a helyi magyarság kulturális élete, és mondhatni minden, ami az itteni magyarsághoz köthető, a Szenteleky Kornél Művelődési Egyesület körül csoportosul. Az egyesületnek van színjátszó csoportja, néptáncosai, szavalói, sőt, még kézművesei is. A legjelentősebb rendezvényük a Szenteleky-napok, amelyre egész Vajdaságból érkeznek vendégek. Az egyesület 1968-ban alapult, s az ígéretes kezdést követően ’90-es években kicsit döcögőssé vált a munka, tudtuk meg Varagić Gabriellától, az egyesület elnökétől. A korábbi vezető, Kristály Klára tanítónő nyugdíjba vonult, s így az egyesületet 2002-ben újra kellett szervezni. Azóta élénk munka folyik, és a tevékenységi körük is jócskán bővült.
– Van szavalócsoportunk, amellyel minden évben részt veszünk a helyi szavalószemlén. Számos díjat nyertünk, s volt, hogy továbbjutottunk a tartományi szemlére. Van énekcsoportunk és szólistánk is, színjátszó csoportunk, kézműveseink, és nagyon sikeresen működött a hagyományőrző csoportunk. A tagságban vannak idősek és gyerekek is, ami számunkra különösen fontos, mert ők jelentik az utánpótlást. Számos alkalmi rendezvényünk van az év során, de legjelentősebb eseményünk a Szenteleky-napok, amit több mint 45 éve szervezünk. Ez egy tartományi szintű irodalmi rendezvény, amely 2010 óta a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénye. A Szenteleky-napok keretében kiosztásra kerül a Szenteleky irodalmi díj, valamint a Bazsalikom műfordítói díj. A Szenteleky-napok két részből állnak, augusztus 20-án tartunk emléknapot, majd október 3. hétvégéjén a a Szenteleky-napot, amikor kiosztásra kerülnek a díjak. Ennek a zárórendezvényére meghívjuk a községben működő összes magyar művelődési csoportot – mondta el Varagić Gabriella.
Lackó Anita tanítónő felelős 40 sziváci magyar gyerek anyanyelvápolásáért
Az egyesület idáig a községi költségvetésből közvetlenül kapta a támogatást, most viszont az önkormányzat átállt a projektum alapú támogatásra, viszont ez a rendszer még nem indult be igazán. A színjátszók munkája például most szünetel, aminek tisztán anyagi okai vannak. Varagić Gabriella reméli, hogy az idén rendesen bejáródik a rendszer, és időben kiírják a pályázatokat, mert különben komoly veszélybe kerülhet az egyesület munkája. Amire egyébként óriási szükség van, hiszen mindössze egymaréknyi magyar él Szivácon, s az anyanyelv használatára kevés lehetőségük van. Az egyesületen kívül az anyanyelvápoláson és a templomban használhatják mindössze.
Ha nyelvi szempontból nincs is rózsás helyzetben a magyarság, s az igen gyakori vegyes házasságok is veszélyt jelentenek a nemzeti indentitás szempontjából, az elnök szerint az itteni magyarságra mégsem jellemező az elvándorlás. Az idősebbek főként mezőgazdaságból élnek, a fiatalok pedig a közeli Zomborba járnak dolgozni, ha helyben nem találnak munkát.
Amint már említettük, Szivácon nincs magyar nyelvű óvoda, sem általános iskolai oktatás, mindössze anyanyelvápolás. A második világháború után mindössze az elemi iskola négy osztálya működött magyarul, aki az anyanyelvén szerette volna befejezni a nyolc osztályt, annak Kulára kellett utaznia. 1987 után már csak anyanyelvápolás létezett, de ez is szünetelt egy hosszú ideig, és csak 8 éve indult újra. Két évig az iskolában működött, majd egy ideig a művelődési egyesületben, s az idén sikerült őket vissza szervezni az iskolába. Jelenleg egy fiatal tanítónő, Lackó Anita tartja az anyanyelvápolás órákat. Ő az idei iskolaévben kezdte a munkát, és Kuláról jár át Szivácra, heti két alkalommal. Anita összesen negyven gyerekkel dolgozik a sziváci általános iskolában.
– Két részre osztottam a gyerekeket, az első csoportban elsőtől negyedik osztályosokig, a másodikban ötödiktől nyolcadik osztályosokig vannak. A kiscsoporttal szavakat és mondatképzést tanulunk, valamint számokat, színeket stb. A cél, hogy minél jobban menjen nekik az alapszintű kommunikáció. A nagy csoporttal komolyabb munka folyik, velük az ábécét tanuljuk, valamint írni-olvasni – mondta el a tanítónő.
Anita diákjai főként vegyes házasságokból származnak, úgyhogy némi magyartudással már eleve rendelkeznek. Van, akiknél ez tudás elhanyagolható volt, számukra külön felzárkóztató órákat tartott, és nagyon gyorsan utolérték a többieket. Természetesen a csoportokban vannak csak magyar szülőktől származó gyerekek is.
– Vannak tiszta magyar származású gyerekek is, akik folyékonyan beszélnek magyarul, viszont mivel nincs lehetőségük magyarul tanulni, így a szülők kénytelenek beíratni őket a szerb osztályba. Ezek a gyerekek folyékonyan beszélnek magyarul, viszont nincs lehetőségük, hogy használják anyanyelvüket – számolt be Anita, majd azt is elárulta, hogy az anyanyelvápolásra járó gyerekek szülei nagyon örülnek, hogy van ez a lehetőség. A gyerek is lelkesen állnak hozzá az anyanyelvápoláshoz, pl. az otthon felelt magyar nyelvű könyveket beviszik az órára, ahol közösen átnézik. Anita végezetül egy szomorú tényről is beszámolt: a gyerekekkel elbeszélgetve az derült ki, hogy közülük szinte senki sem gondolkozik azon, hogy magyarul tanuljon tovább. Az az általános hozzáállás, hogy ha már 8 évig szerbül tanultak, akkor így is folytatják a továbbiakban.
Hogy pozitívan fejezzük be ezt történetet, feltétlenül meg kell említeni, hogy Szivácon ismét van két gyermek, akik az MNT iskolabusz programjának köszönhetően magyar nyelvű általános iskolába járnak Kulán. A helyiek bíznak abban, hogy a jövőben többen is lesznek, s abban is reménykednek, hogy az anyanyelvápolásnak köszönhetően sikerült megőrizniük nyelvüket és egyben identitásukat is. A sziváci magyarok beszédén kicsit érződik, hogy nem mindennap tudják használni anyanyelvüket, de példa értékű azon igyekezetük, hogy ennek ellenére megőrizzék azt. Ez a hozzáállás talán segíteni fog nekik, hogy még hosszú ideig megmaradjanak magyarnak abban a faluban, ahol Szenteleky oly sokat tett a vajdasági magyar irodalomért.
