Mi irányítjuk a technológiát, nem az minket

A bácskertesi Csernai Panna, a Pannon RTV munkatársa a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar kommunikátor szakán végezte el tanulmányait. Diplomamunkájában egy rendkívül aktuális és sokakat érintő témát dolgozott fel: a FOMO (Fear of Missing Out) jelenségét. Kutatásában azt vizsgálta, hogyan függ össze a közösségi média használata az internetfüggőséggel, és milyen hatással van mindez az emberek mindennapi életére. Dolgozatának középpontjában az a kérdés állt, hogy milyen kockázatokkal jár a digitális világ folyamatos jelenléte, és milyen lehetőségek léteznek az internetfüggőség kezelésére. Ehhez széles körű szakirodalmat dolgozott fel, míg a kutatás gyakorlati részeként egy 20 kérdésből álló online kérdőívet is készített, amelyet 188 válaszadó töltött ki, 14 és 77 év közötti életkorban.

A kérdések révén arra kereste a választ, hogy mennyire ismerik az emberek a FOMO jelenségét, az internetfüggőség fogalmát, a fantomvibrációt vagy éppen a nomofóbiát. Emellett azt is feltérképezte, hogyan hat a közösségi média befolyása a felhasználók viselkedésére és gondolkodására. Csernai Panna munkája rávilágított arra, hogy a FOMO nem csupán egy divatos kifejezés, hanem egy valós pszichológiai és társadalmi jelenség, amely meghatározza a digitális térben mozgó emberek döntéseit és érzéseit. Kutatásával fontos szempontokat vetett fel a tudatos internethasználat és a digitális jólét témakörében.

Mi ösztönzött arra, hogy a FOMO jelenséget válaszd kutatásod témájául?

– Az volt az első észrevételem, hogy a környezetemben egyre többen használják zavaró mértékben a közösségi médiát. Különösen bosszant, amikor egy baráti beszélgetés közben is előkerül a telefon, hogy gyorsan átböngésszék a Facebookot, az Instagramot vagy a TikTokot. Sokan éreznek késztetést arra, hogy folyamatosan aktívan jelen legyenek a social médiában, ez azonban könnyen függőséggé formálódhat. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka, és vajon miért félünk annyira attól, hogy esetleg lemaradunk valamiről. A digitális világ egyre inkább átitatja mindennapjainkat, és az okoseszközök használata sokak számára már alapvető szükségletté vált. Ez a felismerés indította el bennem ezt a kutatási folyamatot.

Mit emelnél ki a FOMO jelenséggel kapcsolatban?

– A FOMO egy nagyon aktuális jelenség, az angol „Fear of Missing Out” kifejezés betűiből tevődik össze. Egy mozaikszó, ami azt jelenti, hogy félünk attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk. Bánszegi Rebeka a FOMO jelenségét a következőképp írja le: ,,Napjainkban a lehetőségek száma korlátlan: arról, hogy mi történik a nagyvilágban időben értesülhetünk, ugyanakkor a mindentudás még lehetetlen, a nem-tudás azonban már egyre nagyobb szorongást okoz.” Bár maga a FOMO-jelenség nem új keletű, a tudomány az utóbbi években kezdett el mélyebben foglalkozni vele. Az ember mindig is kíváncsi volt, és az információk megszerzésének vágya régóta létező motiváció. A különbség csupán annyi, hogy míg korábban az információk lassabban terjedtek, ma az internet és a közösségi média révén minden azonnal elérhetővé válik, így a FOMO szinte minden korosztályt érint. Kialakulásában szerepet játszik az információ értékének növekedése és a folyamatos kapcsolattartás igénye. Kezdetben csak kíváncsiságból és unaloműzésből nézzük meg a közösségi média felületeit, később azonban ez megszokássá és akár pótcselekvéssé is válhat. Aki túlzottan belemerül, elvonási tüneteket is tapasztalhat az internethasználat korlátozásakor. Ugyanakkor a FOMO érzése szorongáshoz, alvászavarokhoz, a koncentráció hiányához és a közösségi médiától való krónikus függéshez vezethet. A közösségi média egyik fő vonzereje, hogy lehetőséget biztosít a folyamatos kapcsolattartásra és az újdonságok követésére. A kimaradástól való félelem az egyik fő oka annak, hogy sokan újra és újra a telefonjukhoz nyúlnak, akár más tevékenységek rovására is. A digitális eszközök elterjedése új viselkedési mintákat, jelenségeket és kifejezéseket is létrehozott. Ilyen például a nomophobia. E kifejezés a ,,no mobile phone phobia” (nincs nálam a telefon fóbia) szavak összevonásából ered, és azt a szorongást, idegességet és belső feszültséget írja le, amely akkor alakul ki az emberben, ha nem tudja használni a mobiltelefonját. A smombie jelenség azokat az embereket jelöli, akik túlzott mértékben elmerülnek a mobiltelefonjuk használatában, gyakran a környezetük figyelmen kívül hagyása mellett, így veszélyeztetik magukat és másokat is. Dél-Koreában, ahol a mobiltelefon-használók aránya a legmagasabb a világon, 2017-ben 1600 gyalogos halt meg a jelenség miatt. A probléma súlyosságára reagálva vörös-kék-sárga fényekkel és okostelefon-értesítéssel figyelmeztető rendszert hoztak létre a gyalogátkelőhelyeknél, hogy a magukba mélyedt telefonozók észleljék a veszélyeket. Néhány országban például pénzbírságot kapnak a figyelmetlen gyalogosok. A fantomvibrációs szindrómát a szakirodalom a mobiltelefonok túlzott használata miatt kialakuló jelenségeként írja le, amelynek során a telefon rezgésének hamis érzékelése tapasztalható. Azt érezzük, hogy a telefonunkról értesítés érkezett, közben pedig nem. Ez pszichés tüneteket okozhat, súlyosabb esetekben mentális problémákhoz vezethet. A kezelés a mobilhasználat csökkentésében és a rezgés kikapcsolásában rejlik.

Hogyan alakul, illetve alakulhat ki a függőség?

– A függőség fogalma nem egységes, és az internetfüggőség meghatározása is vitatott. Bár önálló betegségként még nem ismerték el, az Amerikai Pszichiátriai Társaság DSM-5 kézikönyvébe, amelyet 2013-ban adtak ki, már bekerült, és tünetként szerepel. Az internet- és közösségimédia-függőség egyre nagyobb figyelmet kap, mivel sokan túlzottan sok időt töltenek online, ami torzíthatja az önértékelést és befolyásolhatja a személyiségfejlődést. A közösségimédia-függőség különböző típusokban jelentkezhet: a tartalomfüggőség, a közösségi média-alkalmazások használatával járó tevékenységfüggőség és az egyének közötti kapcsolatokra vonatkozó függőség is figyelemre méltó probléma. Kétféle motivációból alakulhat ki: egyesek az online térben keresnek társas kapcsolatokat és menekülnek a valós problémák elől, míg mások a figyelmet és az elismerést hajszolják. Mindkét esetben megerősítést kapnak, ez azonban nem oldja meg a problémáikat, inkább fokozza azokat. A fiatalok különösen érintettek ebben a kérdésben. A közösségimédia-függőség előfordulása ezekben a korcsoportokban elérheti akár a 25–30%-ot, feltehetően azért, mivel ők az első generáció, amely a mobileszközök és a közösségi média korszakában született, megtapasztalván annak előnyeit és árnyoldalait is egyaránt. Klausz Melinda kiemeli, hogy ha az online időtartam meghaladja az offline kétszeresét, akkor ideje a valós barátaink, ismerőseink felé fordulni és tudatosan kikapcsolni minden technikai eszközt a környezetünkben először csak 5–10 percre, majd fokozatosan egyre hosszabb és hosszabb időre.

Mit állapítottál meg a kérdőíves kutatásod során?

– A válaszadók jelentős része naponta használja az okostelefonját közösségi média fogyasztására, és tisztában van az internetfüggőség fogalmával is. A FOMO, a fantomvibráció és a nomofóbia viszont már jóval kevésbé ismert jelenségek számukra. A kérdőíves kutatás során kapott eredmények szerint a közösségi média csökkenti az offline találkozásokat, ugyanakkor nem befolyásolja jelentős mértékben a személyes kapcsolatokat. A válaszadók közepes mértékben érzik magukat függőnek, viszont rosszul érzik magukat, ha nincs náluk az okoskészülékük. A világ folyamatosan változik, és a tények, helyzetek napról napra, sőt percről percre módosulhatnak. Könnyű lemaradni, az aktualitások követése azonban rendkívül megterhelő feladat. Az egyre növekvő információmennyiség miatt nehéz valóban mély tudást szerezni egy-egy témában, ráadásul elengedhetetlenné vált a releváns adatok kiszűrése a rengeteg elérhető információ közül. Ez magyarázza, miért válnak az ismereteink felszínesekké, felületesekké. Egyszerűen nincs elég idő arra, hogy igazán el tudjunk mélyülni egy-egy adott területen.

Mi lehet a megoldás?

– A FOMO kezelésére két fő megközelítés vált ismertté a szakirodalomban: az egyik az úgynevezett JOMO (Joy of Missing Out), a másik pedig a FOMO-R módszer. A JOMO egy tudatos döntés az online jelenlét csökkentésére. Lényege, hogy az emberek szándékosan visszalépnek a digitális világból, és a valós élményekre helyezik a hangsúlyt. A JOMO követői a feltöltődést a természetben, a személyes találkozásokban, a közös étkezésekben és a digitális detoxikációban találják meg. Ez a szemlélet az élet tudatosabb megélésére ösztönöz, és segít abban, hogy az emberek valódi boldogságot találjanak a folyamatos online jelenlét helyett. A FOMO-R (FOMO-csökkentés) módszer egy hatlépéses program a kimaradástól való félelem negatív hatásainak mérséklésére. A módszer olyan technikákat foglal magában, mint az automatikus válaszok beállítása, a tartalmak szűrése, valamint az önbeszéd és az ellenőrző listák használata. A FOMO-R módszer hat lépését még egy önsegítő útmutató és négy kis iránymutató könyv egészíti ki. Megtanulható például, hogy hogyan mondjunk nemet a FOMO csábításaira, illetve hogyan fókuszáljunk a saját boldogságunkra és jólétünkre. A digitális mértékletesség kiemelten fontos, hiszen a közösségi média és az online tér könnyen magával ragadhatja az embert. Sokan nem is tudatosítják magukban, mennyi időt töltenek ezekkel a platformokkal, hiszen az online jelenlét már olyannyira beépült a mindennapjaikba, hogy észrevétlenül töltenek el vele igen hosszú időt. A legnagyobb veszélynek a fiatalok vannak kitéve, hiszen ők másként érzékelik az időt és a lehetőségeket, mint a felnőttek. Ezenkívül a nagyvárosi élet, az alacsony jövedelem, a gyenge önbecsülés és a társas támogatás hiánya is növelheti a FOMO kockázatát. A digitális detox – vagyis az időszakos elszakadás az online világtól – sokak számára nehéz lehet, hiszen ma már szinte minden munkahelyi és iskolai kommunikáció alapja az internet. Számos feladat és információcsere zajlik különféle közösségi média csoportokon keresztül, ezért valóban nehéz teljesen lecsatlakozni. Bizonyos kutatások szerint azonban már az is pozitív hatással lehet, ha például a reggelt nem a telefonunk görgetésével kezdjük, vagy lefekvés előtt mellőzzük az online tartalmakat. Egy internetmentes időszak abban is segíthet, hogy jobban megéljük a jelen pillanatot, és ezáltal kiegyensúlyozottabbakká váljunk. Próbáljunk meg akár hobbikat találni magunknak, vagy bármilyen olyan tevékenységeket, amelyek hasznosabbak lehetnek számunkra, mint a social médiában való folyamatos jelenlét. A szakértők szerint különböző önkontroll-stratégiák is segíthetnek a függőség szabályozásában. Ilyenek például az elérés teljes vagy részleges megakadályozása, a készülék beállításainak módosítása (pl. repülőgép üzemmódba helyezi a telefont), a használati idő korlátozása, a belső beszéd (pl. figyelmezteti önmagát, mi a következő fontos feladata) és a nyílt önkontroll (ellenáll a közösségimédia-használatnak addig, amíg befejezi a fontos feladatát). A szülőknek is igen nagy felelősségük van abban, hogy támogató és egészséges családi környezetet biztosítsanak, amelyben gyermekeik nem érzik szükségét annak, hogy az internet világába meneküljenek a megértésért. A digitális világ folyamatosan változik, és együtt kell változnunk vele, azért, hogy az előnyünkre tudjuk azt fordítani. A mértékletesség, a digitális detox időszakok beiktatása, a kritikus gondolkodás, valamint a való életben történő tevékenységek előtérbe helyezése mindenképpen kulcsfontosságúnak tekinthető. A függőség elkerüléséhez elengedhetetlen lépés lehet, hogy mielőbb tudatosítsuk magunkban azt, hogy mi irányítjuk a technológiát, nem pedig fordítva, azaz nem a technológia irányít minket.