Ne hagyjuk őket magukra!

A hónap elején egy szomorú és tragikus belgrádi eset borzolta fel a kedélyeket, amikor egy idős házaspár holttestére bukkantak, az időseket saját lakásukban érte a halál. Éhen haltak, de nem azért, mert nem lett volna pénzük élelemre, hanem mert napokig senkinek sem hiányoztak, és senki sem nyitott rájuk ajtót. Az eset önmagában is tragikus, de talán még ennél is fájóbb, hogy sok idős emberre ugyanígy nem figyel senki.

Ric Gábor, a Caritas Szabadka koordinátora ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, a szociális rendszer és a civil szervezetek, mint amilyen a Caritas is, igyekszik és tud is segíteni, sok idős személyről azonban nem is tudják, hogy segítségre lenne szüksége, mert nincs, aki erről értesítené őket, így felkarolni sincs módjukban ezeket az embereket.

– A Belgrádban történtek esetében a férfi fekvő beteg volt, akit a felesége ápolt. Az asszony azonban elesett, és nem bírt felkelni, s tulajdonképpen az vezetett a tragédiához, hogy napokig nem érkezett hozzájuk segítség, hanem akkor törték rájuk az ajtót, amikor már érződött a bomlás szaga. Megrázó volt arról is olvasni, hogy a kiérkező rendőr úgy fogalmazott, hogy neki ez mindennapos, s megszokta azt a szagot, amely a lakásban is terjengett. Sajnos gyakran előfordulnak olyan esetek, hogy az idősekre csak akkor nyitnak ajtót, amikor már késő. Ezzel az esettel többet nem foglalkozott a média, de úgy vélem, fontos róla beszélni, egyrészt mert a Caritasnak ez az egyik küldetése, illetve hogy minél több ember figyelmét felhívjuk, vegye észre az idős embereket, figyeljen rájuk, hogy ne történjen meg az, ami Belgrádban, másrészt pedig hogy magukat az idős személyeket is tájékoztassuk arról, van hová fordulniuk – mondta Ric Gábor, hozzátéve, ha a szomszédok jobban odafigyeltek volna a házaspárra, vagy lett volna olyan személy, aki heti rendszerességgel tartja velük a kapcsolatot, a tragédia nem történt volna meg.

A szociális ellátó rendszer keretében több módon is tudnak törődni az idős, sokszor magányos emberekkel. Vannak gerontológiai központok, melyek keretében egy időben működik az idősek otthona, klub és házi ápolási szolgálat is. Az otthonok szükség szerint megadják az egészségügyi ellátást is, a klubokban kapcsolatok, barátságok alakulnak ki másokkal, s már maguk a klubtagok is figyelnek egymásra, a házi kisegítői vagy ápolási szolgálat keretében pedig rendszeresen látogatják az idős embereket, és segítenek is nekik. Ric Gábor rámutatott, az intézményes keretek mellett többek között a Caritas is foglalkozik ezzel, így például Szabadkán, Kanizsán, Zentán és Kishegyesen is működtet házi kisegítői szolgálatot, s akik úgy érzik, hogy szükségük van segítségre, nyugodtan kérhetik a segítséget, mert az létezik.

– Házi ápolási szolgálat sok városban létezik, Ada község területén a moholi Idősek otthona szervezi meg, Becse községben az ottani Gerontológiai Központ, Topolyán az Egészségház, Apatinban a Szociális Védelmi Központ szervezi, és így tovább. A Caritas házi kisegítést vállal, melynek keretében munkatársaink látogatják az idős embereket, bevásárolnak nekik, befizetik a számlákat, kiváltják az orvosságokat, segítenek a takarításban, mosásban, a ház körül, például füvet nyírnak, vagy ellapátolják a havat, és kapcsolatot tartanak az idős személy és a társadalom között. A másik szolgáltatásunk az alapápolás, ahol egészségügyi nővérek magáról az idős személyről gondoskodnak, segítenek a tisztálkodásban, köröm- és hajvágásban, vérnyomást, de akár vércukorszintet is mérnek, korrektív tornában segítenek vagy megmasszírozzák őket, ennél többet azonban nem tehetnek, mivel nincs velük orvos a terepen. Azoknak az időseknek az esetében viszont, akik képesek magukat ellátni, de megindult egyfajta társadalomtól való elzárkózás, őket az önkénteseink szokták látogatni – magyarázta a koordinátor.

Mint Ric Gábor kiemelte, nagyon fontos, hogy az idősek jelezzék, ha segítségre van szükségük, nagyon sokat tehetnek azonban maguk a környezetükben élő emberek is azzal, hogy odafigyelnek ezekre a személyekre, már csak azzal is, hogy átmennek hozzájuk egy kicsit, kérdezzék meg, hogy vannak, nézzék meg, szükségük van-e valamire, vannak ugyanis dolgok, amelyeket egyedül is meg tudnak oldani, ha odafigyelnek egymásra, de ha professzionális segítségre van szükség, értesítsék erről az illetékes intézményt vagy akár a Caritast is, hogy lépni tudjanak.

A Caritas jelenleg négy város, azaz Kanizsa, Zenta, Kishegyes és Szabadka területén összesen 560 idős embert segít, Szabadkán kétszáznegyven, Kanizsán százhatvan, Zentán mintegy száz, Kishegyesen pedig mintegy hatvan idős személyt. Harminc munkatársuk mellett most tizenhét közmunkás is segíti a munkájukat, akiket az önkormányzatok és a Tartományi Munkaügyi Titkárság fizet, s további önkéntesek látogatnak heti rendszerességgel idős személyeket, pszichoszociális segítséget nyújtva nekik, bár sajnos ők nincsenek sokan. Ha azonban azt vesszük, hogy a néhány éve készített felmérés szerint csak Szabadkán mintegy háromezer idős embernek lenne szüksége házi segítségre, melyből a Caritas a szabadkai Gerontológia Központtal közösen mintegy ezret lát el, akkor a fenti számok azt mutatják, még mindig nagyon sokat lehetne és kellene tenni a társadalom legidősebb tagjaiért.

Sárcsevity Bea szociálpolitikus és doktorandusz az idősek elmagányosodásával, a fiatalok idősekhez való viszonyával, valamint az állam és az civil szervezetek által nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban elmondta, abból a demográfiai tényből, hogy az idősek aránya a társadalomban folyamatosan növekvő tendenciát mutat, arra tudunk következtetni, hogy várhatóan nő az idősek körében a gondozás valamely formájára való igény is. Egyre nagyobb számban vannak jelen egyre idősebb emberek, hiszen a 80 év feletti idős lakosság száma folyamatosan nő, s egyre gyakrabban találkozhatunk egyedül élő idős nőkkel, hiszen a nők várható élettartalma magasabb a férfiaknál. Az egyik legfontosabb kérdés az idősellátás szempontjából az, hogy az egészségben eltöltött évek száma hogyan viszonyul a várható élettartamhoz. A hazai viszonyok között az egészségben eltöltött évek száma igen alacsony, ebből adódóan az életvitelszerű támogatásra az időseknek korábban lesz szüksége, miközben a fiatalabb generációra egyre kevésbé számíthatnak a családi szerkezet átalakulása miatt.

– Nem gondolnám, hogy a fiatalok elidegenednének idősödő szüleiktől vagy érdektelenné válnának. Az idősek gondozása régen elsősorban a család feladata volt, hiszen a családokban a generációk együttélése volt a jellemző. Az iparosodással együtt járt az urbanizáció és a területi mobilitás, amely teljesen megváltoztatta az életkereteket.

A fiatalok elvándorlásával valóban történik egy generációk közötti elszakadás, hiszen ma már a generációk külön élése a természetes életforma. Hazánk gazdasági mutatói sem növelik az itthon maradási kedvet, ami eredményeként a fiatalok még távolabb költöznek idősödő szüleiktől, és nem tudják kivenni a gondozásból a részüket. Tehát nem érdektelenek a fiatalok, csak a gazdasági és a társadalmi környezet változása miatt változik a családi szerkezet is. Ma a szakirodalom „szendvicsgeneráció” kifejezéssel próbálja meg szemléltetni azt a tényt, hogy egy nagyon erős kettős nyomás éri azokat, akiknek egy időben kell gondoskodniuk a szüleikről és gyermekeikről is. Mindez nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg és időmenedzselés szempontjából is hatalmas teher, a szociális szférának ebben a tehermentesítésben van nagy szerepe.

Mint a szociálpolitikus hozzátette, a fent említett tendenciák miatt különösen fontos, hogy az állam és a civil szervezetek közösen alakítsanak ki egy többszintű komplex idős ellátást, amely keretében teret kapnak különböző alapszolgáltatások és szakosított ellátások is. A megváltozott társadalmi körülményekhez való alkalmazkodásban és a hathatósabb védelem érdekében Szerbiában az idősgondozás fejlesztése és egységesítése elengedhetetlen. A szociális ellátásoknak – legyen az alapellátás, nappali ellátás, átmeneti vagy tartós bentlakásos intézmény – elérhetőeknek kell lennie az idősek számára, továbbá törekedni kell arra is, hogy ezek a szolgáltatások területileg mindenhol megjelenjenek, fejlődésükben pedig egységesek legyenek. A hatékony problémamegoldáshoz kiemelten fontos a szükségletalapú helyi problémakezelés. Számtalan nyugati példa bizonyítja, például ilyen az osztrák is, hogy sokkal költséghatékonyabb és az idősek számára is jobb életminőséget biztosítanak azok a szolgáltatások, amelyek támogatják az egyént saját otthonában az önálló életvitel fenntartásában, ameddig az lehetséges.