A 40 éves ovčinjai Zoran Vasiljević Svájcban akart boldogulni. Két év után arra jutott: Szerbia is lehetne Svájc, hiszen szépek a hegyei, gyönyörűek a vizei és gazdag a termőföldje, csak sajnos rosszul szervezett a termelés, különösen az a mezőgazdaságban. Mégis hazatért 500 fős falujába, krumplit kezdett termeszteni, először fél hektáron, aztán egy teljesen, majd kettőn, végül három hektáron. Azt mondja, egy igazgatói fizetést termel ki magának.
Az 1500 fős Čumić azzal került a szerb lapok hasábjaira, hogy tíz itt élő család másfél millió krizantémot termel, és ebből jobban megélnek, mint mások állattenyésztésből vagy földművelésből, a kétezer lelkes Brestovac pedig azért lett különleges, mert ezen a kis településen minden van, ami egy városban megtalálható: általános iskola, templom, posta, szakorvosi rendelő, könyvtár, fociklub, pizzázó, kávéház, több gyógyszertár, könyvesbolt és közért, sőt két vállalat is. Földje kiváló minőségű, a lakosok sokat dolgoznak vele, de tisztességesen meg is élnek belőle. Brestovac egyike azon 25 falunak, amelyeket a szerb kormány hivatalosan is jó lakhelynek minősített. Szerbiában 4600 falu van, közülük csupán ennyi lenne az élhető kistelepülés?
Az igazság nagyjából tényleg ez. Szerbiában hárommillió ember él falun. Kétezer szerbiai faluban nem működik postahivatal, aszfaltút híján 500 falu el van vágva a külvilágtól, négyszázban nincs semmiféle bolt. 2760 faluban óvoda, 230-ban általános iskola sincs, a falvak több mint a felében nem dolgozik se orvos, se állatorvos. A falvak háromnegyedében nincs művelődési ház, könyvtár. Csaknem ezer faluban száznál is kevesebben élnek, 11 település teljesen kihalt, 85-ben kevesebb mint tízen, csaknem ezerben alig százan élnek. A statisztikák szerint csupán 13 falunak van nyolcezernél több lakója, a legtöbb faluban (nagyjából kilencszázban) 200–400 fő él. A szakemberek becslése szerint másfél évtized alatt 700 szerbiai falu hal majd ki, újabb tíz év múlva további ötszáz. Ma ötvenezer falusi ház áll üresen, 145 ezer ideiglenesen lakatlan. A volt Jugoszlávia területén az utóbbi ötven évben nyolcmillió ember költözött faluról városra – Európa más országaiban ehhez 120–150 évre lett volna szükség.
Vajdaságot évente tízezer ember hagyja el, falvaiban minden harmadik ház üresen áll. Ha ez így folytatódik, 30 év múlva reményvesztett, jövőkép nélküli, elöregedett és kiürült vidék leszünk. A tartományi kormány fiatal párok számára vissza nem térítendő támogatás folyósításáról szóló pályázatának köszönhetően nemrégiben 41, 40 évnél fiatalabb házaspár összesen 40 millió dinárt kapott falusi ház vásárlására. Az volt a cél, hogy olyan párok, akik közül legalább az egyik városban dolgozik, falura költözzenek, vagy akik falun élnek, onnan ne költözzenek el. A sikeresen pályázók között hét magyar család kezdhet saját házban új életet Csantavéren, Királyhalmon, Oromhegyesen, Zentagunarason, Bácsfeketehegyen, Magyarittabén és Székelykevén. A 41 családdal több mint 90 gyermek költözik új falusi otthonba. Nélkülük nem maradhatnak fenn ezek a falvak, de megmentésükhöz ez még nem elég.
Valamikor a falu jövője egyet jelentett a mezőgazdasággal. Ma már ennél jóval többről van szó. Ezek a falvak akkor lennének életképesek, ha a lakossága közösségként, az állam támogatóként gondot viselne emberi, természeti, kulturális értékeikről is, ezért az agrárreform mellett szociális és kulturális változásra is szükség van. Branislav Gulan, a SANU falubizottsági tagja szerint tisztes életfeltételeket, jobb infrastruktúrát, megfelelő szociális biztonságot, rendszeres gazdaképzést kell biztosítani a falun élőknek. Nagyobb gazdaságokra, jobb árvízvédelemre, fejlettebb öntözőrendszerre, jól működő szövetkezeti tömörülésekre van szükség, a falusi iskolák megmaradását támogatni, a helyi közösségek hatásköreit bővíteni, a kultúrotthonokat korszerűsíteni, a sportéletet élénkíteni kell. Tartok tőle: a mai gazdasági viszonyok között erre egyszerűen nincs pénz. A falu sosem lesz már olyan, amilyen volt. Nem valószínű, hogy újjáéled a szervezett mezőgazdaság, és ha így folytatódik, elfogynak az esküvők és a keresztelők. Pedig ha a falutámogató folyamat elindulna, a szakemberek szerint a végkielégítéssel elbocsátott városi munkanélküliek, a nyugodtabb, egészségesebb életre vágyó kisgyermekes családok vagy a városi ingatlanárakat megfizetni képtelen fiatal párok egy része nagy valószínűséggel falura költözne.
A tartomány pályázatára több mint 300 család jelentkezett. Azok, akik ingatlanvásárlási támogatást nyertek, végre a saját kezükbe vehetik egyéni sorsukat, mégpedig falun. Nem tudom, miből élnek majd meg. Nem tudom azt sem, nekik gondot jelent-e majd megfelelő iskolába, sportolni vagy zeneiskolába vinni a gyereket, kihívás lesz-e számukra egy-egy bevásárlás vagy a hivatali ügyintézés. Lesznek-e barátaik, segítőkész szomszédaik? Lesz-e konyhakertjük és tartanak-e majd állatokat? Játszanak-e majd a gyerekeik egymással az utcán? Az, hogy a falu, ahol élnek, jó hely legyen, most már rajtuk is múlik.
A fiatalok falun maradását, illetve falura költözését segítő tartományi pályázatot ismét meghirdették, jelentkezni rá szeptember 10-ig lehet. A tartományi kormány a pályázó párokat legfeljebb egymillió dinárral fogja segíteni, és erre a célra összesen 68 millió dinárt szán.
