Míg felnő az ember, számos megfejthetetlennek tűnő, már-már misztikusnak ható dologgal szembesül. És itt most nem a Télapóra vagy a húsvéti nyuszira gondolok. Az egyik ilyen dolog minden bizonnyal a friss kenyér, amely a sötétség leple alatt, míg mindenki alszik, valami csodával határos módon a pékségekbe kerül. Utólag persze megtudjuk, hogy ez kőkemény éjszakai munka. A másik ilyen dolog a keresztrejtvény.
Kiss Zoltán (Fotó: Lakatos János)
Hozzászoktunk, hogy minden újságban találkozunk vele, létezését magától értetődőnek tartjuk, és talán fel sem merül bennünk a kérdés, hogy hogyan születik meg – mondjuk – egy skandináv rejtvény. Ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy bizony ez is kőkemény munka, és talán hihetetlennek tűnik, de valakinek ez a foglalkozása. Vidékünk legismertebb rejtvénykészítője a topolyai Kiss Zoltán, az egyetlen vajdasági magyar rejtvényújság, a Filkó szerkesztője és megálmodója. A lap már több éve a Magyar Szó szerdai mellékleteként jelenik meg, és a közelmúltban látott napvilágot a jubileumi ötszázadik száma. Ebből az alkalomból kértük fel Kiss Zoltánt, hogy rántsa le a leplet a rejtvénykészítés misztériumáról.
Hogyan lesz valakiből rejtvénykészítő? Előbb gondolom, te is inkább „csak” rejtvényfejtő voltál?
– Igen, valóban úgy kezdődik a dolog, mint bármely más újságírói műfajban. Először csak olvasgat az ember, azután próbálkozik meg maga is aktív részesévé válni a folyamatnak. Első kezdetleges rejtvényeim a 7 Napban jelentek meg, a gyermekrovatban. Oda minden diák küldhetett rejtvényeket, ahol azután megjelentették őket. Tulajdonképpen az volt érte a tiszteletdíj, hogy viszontláthatta „alkotását” a szerző a lapban. Később a Topolya és környéke című helyi lapnak készítettem úgynevezett hagyományos keresztrejtvényeket, amelyek a régi, kezdeti időket idézik, és még ma is igen közkedveltek, hiszen ebből a formából, ebből a rejtvénytípusból ered minden további mai keresztrejtvény. Később Topolyán a helyi Művelődési Oktatási és Tájékoztatási Központ kiadásában megjelent végre az első vajdasági magyar rejtvénylap, a Tantusz. Természetesen abban is jelentek meg rejtvényeim, majd később ennek a lapnak a megszűnésével, rövid szünetet tartottam, és közben figyeltem, tanultam, hogyan csinálják mások.
Hol és hogyan lehet ilyet tanulni? Kik voltak a mestereid, tanáraid?
– Tanulni, amint említettem, elsősorban rejtvényfejtés közben lehet, de természetesen nagyon sokat tanultam a vajdasági rejtvényszerkesztés két nagy „öregétől” Szántó Zoltántól és Kéménczy Györgytől, majd később a magyarországi szerkesztőktől is. Mindig is izgatott a dolog, hogyan lehet úgy keresztezni a szavakat, hogy azok összhangba kerüljenek egymással, és örömet okozzanak az olvasónak, a rejtvényfejtőnek azzal a sikerélménnyel, amely az utolsó betű beírásával tölti el őket. Kitartónak, már-már megszállottnak kell lennie annak, aki rejtvényszerkesztésre adja a fejét. Mivel minden nyelven más szabályai vannak a rejtvényszerkesztésnek – büszkén állíthatjuk, hogy a magyar nyelvű rejtvények szabályai talán a legösszetettebbek és a legszigorúbbak is a világon –, úgy döntöttem, hogy kikérem a legszínvonalasabb magyar nyelvű rejtvénylap, a Füles véleményét rejtvényeinkről, illetve elkértem a legújabb szabályzatot, előírásokat is tőlük. Nagyon készségesek voltak, és a szerkesztőségben tett látogatásom alkalmával a kezembe nyomtak egy tizenkét oldalas szabályzatot, amely kitért minden rejtvénytípus szerkesztésére.
Hogyan készült régebben és hogyan napjainkban egy keresztrejtvény?
– A rejtvények világa is folyamatos változásokon megy át, ezeket mindig követni kell, régi fogalmak kapnak új értelmet, újak jelennek meg. A technikai adottságok közben javulnak, ám legfeljebb csak abban segíthet a számítógép, hogy nem kell kézzel rajzolgatni rácsokat, mint hajdanán, és kitölteni is könnyebb a gép segítségével. Kezdetben nagyon sok időt vettek igénybe ezek a dolgok, ugyanúgy, mint más újságírói műfajok esetében. Ma már ott is sokat segít a számítógép, a digitális fényképezőgép és a technika újabb vívmányai. Tény azonban, hogy attól, hogy a gépen van szövegszerkesztő program, még ember is kell hozzá, hogy a betűhalmazból, szóhalmazból, betűtípusokból értelmes szöveg alakuljon ki. Így van ez a rejtvények esetében is. Vannak szép számmal segédprogramok, de ha nincs mögöttük egy rejtvényszerkesztő tapasztalata, rutinja, mit sem ér az egész. Egyetlen kivétel talán a sudoku, amit „rábízok” a gépre, hiszen azok szerkesztése komoly matematikai-logikai alapismereteket igényel.
Hogyan néz ki egy rejtvénykészítő napja? Felkel, és napi nyolc órában rejtvényeket készít? Mennyi a norma? Mennyi munkája van egy rejtvénykészítőnek?
– Ez ilyen formában elképzelhetetlen lenne, amint egy újságcikk megírásához, egy interjú elkészítéséhez, megtervezéséhez is idő kell. Sajnos az egyre inkább elanyagiasodott világban mind több olyan rejtvénnyel találkozunk, melyet lehet, hogy „kilóra” készítenek, mert immár se szeri, se száma a rejtvénylapoknak. Ezek többnyire teljesen egysíkú rejtvények, és egy gyakorlott fejtőnek már nem okoz semmilyen kihívást ezek megfejtése. Ha azonban szem előtt tartjuk azt a tényt, hogy a rejtvénynek szórakoztató jellege mellett ismeretterjesztő célja is van – kellene hogy legyen –, akkor több időt kell szentelni egy-egy feladvány elkészítésének. Sajnos a mennyiség itt is a minőség rovására megy. Naponta szerintem négy-öt órát lehet vele foglalkozni, de már ilyenkor is fennáll az ismétlések, sablonok kialakulásának a veszélye. A legjobb egy-egy rejtvény után egy kis szünetet tartani és közben egész mást csinálni. Egy A-4-es formátumú Poénvadászat elkészítése egy-másfél órát is igénybe vehet, főleg, ha szeretnék ritkábban használt fogalmakat elrejteni.
Mikortól nem hobbi a rejtvénykészítés?
– Amint meg kell jelennie az olvasóközönség előtt. Attól a perctől már munkának számít, hiszen ez egy olyan kapcsolat a rejtvény készítője és fejtője között, hogy valahol találkozniuk kell a gondolataiknak. Másrészt – és ez a rosszabbik eset – akkor sem igazán hobbi, amikor kommerciális, túl könnyű rejtvényeket kell szerkeszteni, gyorsan és sokat, mert kérik a lapok.
Melyik típusú rejtvényt szereted készíteni és fejteni? Miért?
– Mindenféle rejtvényt szívesen fejtek, de a kedvencem az olasz típusú és a hagyományos keresztrejtvény. Ezek fejtése nem automatikus, mint például egy berakós, vagy mozaikrejtvény esetében, ahol akár nem is kell tudni mit rejt egy fogalom. Készíteni a skandináv típusú, úgynevezett poénvadászatokat és a kódolt rejtvényeket szeretem, szórakoztató, humoros jellegük miatt.
Könnyebben fejted meg a rejtvényeket így, hogy ismered a készítés módját?
– Igen, mert vannak olyan szabályok, amelyek már eleve megkönnyítik a fejtést, igaz viszont, hogy a szerkesztést megnehezítik. Ilyen például az, hogy a kódolt, a berakós és igazság szerint a hagyományos rejtvény is szimmetrikus kell hogy legyen, vagyis ilyen formában kell megjelenniük a fekete négyzeteknek.
Léphaft Pál így látja a rejtvények szakértőjét
De az is könnyítés például, ha a hosszabb szavak beírásával kezdjük a fejtést, vagy ha megfigyeljük, hogy hogyan kérdez rá a szerző a beírandó szóra. Például, ha a meghatározás: Fél alak!, akkor valószínűbb, hogy az AK szótagot kell beírni, mert az AL-ra például úgy kérdezett volna rá, hogy rangjelző előtag, az alumínium vegyjele, vagy úgy, hogy Albánia autójele... Annál is inkább, mert az AK esetében megszokott „Ablakkeretet!” már igyekszünk kerülni....
Mesélj valamit a Filkóról! Hogyan jött létre? Mi célból? Hányan készítettétek? Hogyan állt össze a társaság?
– A teljesség igénye nélkül, csupán a vajdasági magyar rejtvénypiacon tátongó űr betöltésének szándékával jelentettem meg magánkiadásban, és vittem vásárra a bőrömet, illetve azokét a munkatársaimét, akik szívügyüknek tekintették kiszolgálni az olvasók ilyen nemű igényeit. Szinte az első számtól sikerült megnyernem az ügynek olyan munkatársakat rejtvénykészítőket, karikaturistákat, újságírókat, akik már korábban is publikáltak a Magyar Szóban, a 7 Napban vagy más kiadványokban: Szántó Zoltán, Kéménczy György, Ábel István, Kovács Ágnes, Szőke Ottó, Visnyovszki István, Bús Zoltán, Nagy Klára. Szűcs Aranka, Kiss Ibolya, Virág Sándor, Szűcs Lajos, Zdjelar Zoran, Bencsik István. Minden egyes szám vidám hangulatban született meg, és igazán nagyszerű volt egy ilyen lendületes, lelkes csapattal dolgozni.
A közelmúltban jelent meg az 500. Filkó. Mit jelent ez a jubileum?
– Bátorítás, ösztönzés azon olvasók részéről, akik megtisztelik bizalmukkal ezt a szerény kis mellékletet, amely igyekszik kinőni kezdetleges hibáit, hiányosságait. Sajnos a műfaj sajátosságai miatt a rejtvények esetében sokkal bosszantóbb lehet egy betűhiba, mint esetleg a lap egy másik oldalán. Ezeket szeretnénk a jövőben is még nagyobb odafigyeléssel elkerülni.
Hogy állunk mi, vajdaságiak a rejtvénykészítőkkel? Vannak-e szakembereink, illetve van-e utánpótlás?
– Van néhány olyan terület a vajdasági médiában, ahol már-már aggasztó az utánpótlás hiánya. Látjuk, milyen kevés fiatal karikaturista, illusztrátor, képregényrajzoló, humorista, rádióriporter vagy dokumentumfilmes van. Sajnos a rejtvényszerkesztő még kevesebb. Korábbi felhívásainkra jelentkeztek ugyan néhányan, de nem igazán érkeztek közölhető feladványok. Egyébként, ha valaki kedvet érez hozzá, bármikor szívesen fogadjuk próbálkozását a filko@magyarszo.com e-mail címen.
A családod tagjai szeretik a rejtvényeket?
– A fiaim kevésbé, az ő érdeklődésüket inkább a fotózás és más dolgok kötik le. Az idősebbek azok, akik szívesebben töltögetik az üres négyzeteket.
A jubileum alkalmából Léphaft Pál jóvoltából egy karikatúra készült rólad. Lesz belőle rejtvény?
– Mint Pali többi munkáját, ezt is fantasztikusnak tartom, nagy örömöt szerzett nekem ezzel a jubileumi ajándékkal, köszönöm neki. Rejtvény azonban biztosan nem lesz belőle – azt hiszem, azt a rejtvényfejtők se nagyon fogják bánni, ha megfejtés helyett maradok inkább feladó.
