Szerbia legnagyobb katolikus temploma

Az 1860‒1863 között, Schulek Frigyes tervei alapján épült impozáns verseci katolikus templom – sokan méretei miatt tévesen székesegyháznak nevezik – nemcsak a város jelképe, hanem egyben Szerbia legnagyobb katolikus temploma. A volt Jugoszláviában csak a zágrábi székesegyház volt nagyobb.

Versec mint település csupán a XV. század elején tűnik fel okiratokban, mely szerint többségében szláv lakossága volt. Neve is szláv eredetű: podvrsan: orom alatt vagy vrhsácz: hegyes hely elnevezésekből származtatják. A középkorban volt itt egy erődítmény, amit Érdsomlyónak (Erdesumulu), vagy Érsomlyónak neveztek. A verseci várról pontosan nem lehet tudni mikor épült. Feltételezhető viszont, hogy amint a legtöbb dél-magyarországi vár, úgy ez is a XIII. század végén, Zsigmond király idején épült a török betörések ellensúlyozására. A vár 1456-ban rövid ideig török kézre kerül, majd 1552-ben Ahmed pasa foglalja el. Ezután a vár többnyire török kézen marad 1717-ig, mikor a Temesi bánság is felszabadul a török uralom alól. A törökkel vívott harcokban a vár nagyon megrongálódott, romos állapotában pedig elnéptelenedett. Mára a várból csupán – nemrég felújított – egy torony áll, ezenkívül még néhány falmaradvány látható körülötte.

A település történelme szerint a helységet 1427. május 19-én Zsigmond király Nagymihályi Albertnek és fiainak adományozta, azonban 1444-ben Nagymihályi György hűtlenségének megtorlásaként elveszti birtokait, amelyeket Hunyadi János kormányzó lefoglalt 1550. január 10-én, Nagymihályi Albert utódai óvást emeltek a döntés ellen, de ez utóbbi tárgytalanná vált, mikor is 1551–1552-ben mind Krassó megye székhelye, mind pedig Temesvár török kézre kerültek a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt.

A törökök kiűzése után Versecre elsőként katolikusok német családok telepedtek 1717-ben. A plébániát 1720-ban alapították és az egyik mecset szolgált templom helyett miséző helyül. Az első barokk stílusú templomot 1728-ban építették, a tornyát 1750-1751-ben. A helységet a XVIII. században több szerencsétlenség érte. Az 1738–1739-es osztrák-török háború alkalmával a románok megtámadták, feldúlták és kirabolták. 1739-ben pestis pusztította a lakosságot, amely elmúltának emlékére épült a Szent Rókus-kápolna.

Mivel az 1800 évekre a barokk templom nagyon rossz állapotba került, valamint kicsinek is bizonyult, a helyiek úgy döntöttek, hogy újat építenek. Az új neogótikus templomot 1860-ban kezdték el építeni és 1863. december 27-én szentelték fel Szent Gellért püspök és vértanú tiszteletére.

A templom 61 méter hosszú, szélessége 22 méter, a tornyok magassága 63 méter, a főoltár pedig 1863-ban Bécsben készült Josef Staudinger asztalos műhelyében, mutatta be a templomot Erős Mihály, a templom plébánosa. Az oltárképen püspöki ruhában Szent Gellért püspök látható, alatta pedig a vértanúságának pillanata. Az oltárképeket Karl Geiger festette. Az oltárt két angyal tartja, két angyal őrködik mellette, két újabb angyal pedig az Oltáriszentség felé fordulva térdel. A főoltártól jobbra és balra a mellékoltárok találhatók, név szerint a Szentháromság és a Szent család oltár. Mindkettő 1869-ben készült, az itt található oltárképeket pedig Karl Gutsch festette. A Májusi – Mária szárnyas oltár 1914-ben-ben készült és Josef Rifesser dél-tiroli mester műalkotása, a Jézus szíve és a Segítő Mária oltárok pedig 1915-ben készültek, ugyancsak Dél-Tirolban.

− Templomunk egyik legszebb része a Mária-oltár, amelyet Májusi oltárnak is nevezünk. Szárnyas oltárról van szó, amely ki-be csukható, nagyböjt és adventi időkben pedig mindig csukva volt – magyarázza a helyi plébános.

A főoltár mögötti jobb és bal oldali üvegablakokat 1909 és 1912 között Palkó József készítette Budapesten. Bal oldalt Szent István látható, amint koronáját a boldogságos szűznek ajánlja, és itt van a magyar címer is, a jobb oldalon viszont Szent Gellért látható. A templom 2810 sípos manuális orgonáját a temesvári Wegenstein Lipót és Fiai Orgonagyár készítette 1912-ben, a templom falfestményei pedig Szirmay Anton alkotásai.

− A templomban több zászló és lobogó is található, a legnagyobbat, a földművelők és bortermelők lobogóját annak idején 16 ember vitte a körmenetben. Egyik oldalán a magvető Jézust találjuk, alatta Versec város címere látható, a másik oldalon pedig Szent Orbán és a magyar címer van. Amikor 2009-ben megkezdtem szolgálatomat a templomban, a magyar címer nem volt látható, helyén három búzakalászt ábrázoló varrottas volt. Furcsának találtam a búzakalászokat, amikor lefejtettük a varrottast, derült csak ki, hogy a magyar címert még az I. világháború után „letakarták” a hívők, hogy a lobogót ne kelljen kitenni a templomból – mondta az atya.

A templomokban rendszerint a szenteket ábrázolják, ószövetségi, vagy újszövetségi szenteket, míg a verseci templom bejáratánál civil embert ábrázoló festmény látható, ugyanis 1788 szeptemberében a törökök harmadszor törték át Belgrádból, felperzselték Dél- Bánátot és eljutottak egészen Versecig. A városban nem tartózkodott katonaság, a várban csupán civilek voltak és egy Jakob Hennemann-nak nevezett férfi maga köré gyűjtött 75 embert és a várban katonai parancsokat adott ki nagy zajt csapva a férfiakkal, amely miatt a törökök azt hitték, hogy sok katona tartózkodik a várban, és nem merték megtámadni a várat. Egy hónap múlva visszavonultak, majd később hálából a templomépítéskor megörökítették a jelenetet.