Talán nem én vagyok az első, aki ezt a címet adta a Topolyai napok alkalmából született vezércikknek. De ha igen, annál jobb. Taps az eredetiségnek, és nem utolsósorban az internetnek. Dicsértessék. Szóval mit is jelent számomra Topolya? És egyáltalán mit jelent az, hogy kenyér-jó (igen, így kötőjellel)? Körülbelül másfél hónappal ezelőtt a kenyérrel foglalkoztam ugyanezen a helyen, éppen ezért utóbbi kérdésemre nem is keresek választ. Aki érti, érti, aki meg nem… Nos, az nem. Egyszerű.
Az én Topolya-történetemet nagyon régről kellene kezdenem. Ezerkilencszáznyolcvannégytől minimum. Ugyanis éppen akkor és éppen itt láttam meg a napvilágot. Ez innentől kezdve lehetne egy egyszerű lineáris történet is, amelynek végén Topolyáról írok vezércikket. Lehetne, de nem az, hisz megszületésem után csak néhány napig tartózkodtam a városban. Utána irány egy másik település, irány a konok kunok faluja. Mivel családom egyik ága Topolyához köthető, talán nem csoda, hogy rendszeresen megfordultam a városban, és rendszeresen legyalogoltam azt a két kilométert, ami a buszállomás és nagyapa háza között volt. Ma már ezen a távon szinte mindenki taxival jár, de nem nosztalgiázni akarok, csak a tényeket rögzítem. Azután a középiskola is Topolyához kötött. Ekkor már én sem nagyon gyalogoltam, hisz az iskolabusz szinte a bejáratig vitt. Mondjuk egyszer-kétszer ki kellett gyalogolni a Tangazdaságig, de erről egy másik alkalommal. Szóval megvolt a középiskola is, és ezután csak úgy találkoztam Topolyával, mint átutazó, aki hébe-hóba itt száll fel a Zentára tartó buszra, néha pedig úgy, mint „turistaparadicsommal”, hisz miután a kishegyesi község medence nélkül maradt, a Topolyai-tó jelentette a Kánaánt a nyári kánikulában (most azt is megemlíthetném, hogy akkor még Mórahalom sem volt olyan népszerű, mint ma, de mint mondtam, nem akarok nosztalgiázni). Azután eljött a 2013-as esztendő, és a Topolyára költözés, patetikusan: a családi fészek birtokbavétele. És ami ezután következik, azt csak Albert Flórián szavaival tudom leírni: ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, stb., stb.
Azonban…
Hogy a jelennél maradjunk, és így próbáljunk valami felismerhetőt, valami jellemzőt, és talán valami biztatót mondani…
Amit biztosan lehet tudni.
Ótos András felvétele
Topolya a Ferencek városa (nem ferenciek). Ez nem csak azért jut eszembe, mivel az elmúlt hétvégén megnyílt egy kiállítás és lezajlott egy konferencia, ami Tóth Ferencnek, a költőnek, néprajzkutatónak, művelődésszervezőnek, tanárnak, és még ki tudja, mi mindennek állított emléket, és az írásom címéül is egy Ferenc, nevezetesen Fehér Ferenc, aki egyébként nem topolyai, de szinte igen, verséből vettem az idézetet (pontosítok: annak második és utolsó sora). Hanem sokkal inkább azért, mert itteni nagybátyám – Ferenc, éppen a Kiss Ferenc (ő meg ki volt?) utcában lakik. Ez alapján jegyeztem meg; Feri bátya a Ferenc utcában lakik. Egyszerű.
Topolya a tisztázatlan tulajdonjogi viszonyú (borzalmasan hangzik, tudom) dolgok városa. Van tavunk, de nem tudjuk kié. Ergo mindenkié. Szabad a gazda. Szabad a halászat. Szabad a strand. Szabad a szotyiárus. Szabad a fagyis. Szabad a pljeskavicás. (Szabadság. Szerelem.[Nem Ferenc nevű költőtől vett idézet]). Van malmunk is. A szélmalomról beszélek (mint a nótában: sálálá a topolyai szélmalom, a szélmalom stb.), ami úgy van, hogy nincs. Néhány évtizede lapátok nélkül (mihez is kezdene vele egy közép-bácskai Don Quijote?). Szóval ez a malom szintén mindenkié, vagyis senkié. Vagyis valaki egyszer eladott valamit, aminek ez a tartozéka volt, mintegy járulékos elem, mondjuk melléképület, de maga a vásárló ezt nem tudta, vagy tudta, de letagadta, hogy ne kelljen foglalkozni vele. Vagy csak nem beszélt róla, nem foglalkozott vele, mert… Nem tudom. Talán erre is van értelmes, és, ami még fontosabb, egyszerű magyarázat.
Topolya a hotelok városa. Igen, pont arra gondolok, mindenki kedvenc hoteljére. Bővebb információért lásd a bekezdést eggyel följebb. Ergo mindenkié. Egyszerű.
Topolya a parkok és terek városa. Egyszerű.
Topolya az izgalmasabbnál izgalmasabb szagok városa. Megnyugtatásul elmondom, hogy tudósok egybehangzó véleménye szerint ezek nem okoznak függőséget.
Topolya a tolerancia fővárosa. Nincs több kérdésem. Egyszerű.
Topolya a fiatal és fiatalos nők városa. Ez talán bővebb magyarázatot igényelne, de mivel nem szeretnénk az újságíró, urambocsá’ publicista (ez egy jó szó) magánéletében kutakodni, vájkálni, áskálódni, ezért ettől eltekintenénk. Egyszerű.
És most mindezt van időm átgondolni, mivel Topolya egy-két vasúti átjáró városa is. A sorompó leereszkedik, és az idő múlik. Kilométeres sor (Topolya a kocsisorok városa?). Egy idős néni kerekes szatyrával átszlalomozik a síneken. Majd egy biciklis, és még egy. Az autók tülkölnek. Majd jön egy vonat. Majd… Egyszerű.
