A legtopolyaibb újvidéki művész jelzővel Náray Éva képzőművészeti szakíró illette Németh Anna alkotót, aki körülbelül húsz évvel ezelőtt talált rá egy pecsétre, amelyen az 1806-os dátum és a következő felirat állt: Sigillum Oppidi Topola. A kerámiaművész a meglelt pecsétet évekig szuvenírek készítésekor használta fel alapmotívumként.
Németh Anna megújította a vajdasági kerámiakészítés hagyományát (Fotó: Ótos András)
Később, a Pro Urbe díj emblémája tárgykörében az önkormányzat által kiírt pályázatra, újraértelmezve és feldolgozva a szóban forgó pecsét motívumát, jelentkezett pályázóként. Első díjjal jutalmazták munkáját, Németh Anna tervezése tehát a ma is használatos Pro Urbe díjcsomagba tartozó medál. Az idei évben a medál megálmodóját és kivitelezőjét is kitüntették az általa tervezett műalkotással.
A Topolyai Napok 2015 rendezvénysorozat keretében, a Topolyai községi képviselő-testület díszülésén Németh Anna pedagógus, kerámiaművész vehette át Topolya község legnagyobb elismerését.
– Nagy meglepetést okozott számomra az örömteli hír, hogy Pro Urbe díjra jelöltek. Köszönöm, nagy megtiszteltetés. Bizonyítja, hogy a városom, a közösség, amelyben élek, értékeli munkámat. Ötvenhárom éves pedagógusi pályafutásom alatt sok díjat kaptam, csakúgy, mint diákjaim, de úgy érzem, szívemnek a legkedvesebb ajándék, az, amelyet a környezetem ítél meg számomra megbecsülése jeleként – fogalmazott lapunknak nyilatkozva az ünnepelt kerámiaművész, pedagógus alkotóegyéniség, Németh Anna, aki azt is elárulta, hogy a Pro Urbe díj medálja milyen átalakuláson esett át az évek folyamán:
– Kezdetben vörösre égő agyagot használtam a medál megformázásánál, azt feketével patináztam. Később, az alkalmi csomagolás részeként használatos kék díszdobozzal való harmónia okán is, amelybe került a medál, váltottam, és fehérre égő agyagot használtam esetében szürkével patinázva – avatott be a részletekbe, majd elmondta:
– Számomra nagyon fontosak a befogadói, a szakmai véleményezések, visszacsatolások. Bemutatkozó tárlatomat Újvidéken, szülővárosomban Fehér Ferenc nyitotta meg. Maradandó élményt jelentettek első kiállításom életre hívásakor Fehér Ferenc szavai is, aki maga ajánlotta fel, hogy véleményezné tárlatomat. Hasonlóan szívesen idézem fel emlékezetemben az akkori tárlatomon jelen lévő Jasna Melvinger költő és műfordító gondolatait is. Szívesen emlékezem a valamikori jugoszláv tagköztársaságokban megvalósuló vándorkiállítások során szerzett élményekre, csakúgy, mint a bécsi, párizsi bemutatkozások tapasztalataira, a valenciai formatervezői kiállításokon szerzett elismerésekre. Meghatározó élmény volt a többi között az is, hogy két alkalommal japán és dél-koreai művészekkel állíthattam ki a zágrábi minikerámia-kiállításon.
Németh Anna ötven éve él Topolyán, negyvenhárom éve kerámiázik, az idén hetvenöt éves, és húsz éve, nyugdíjba vonulása óta vezet iskolán kívüli képző- és iparművészeti szakkört a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központban. A Szivárvány szakkörben a Tanárnő az elmúlt két évtizedben csaknem kétszáz gyermekkel játszott színes játékot, amely a szépre nevel. Az ünnepelt alkotó, aki az újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakán szerzett oklevelet, 1978-tól lett tagja a Formatervezők és Iparművészek Vajdasági Egyesületének. Németh Anna a pedagógusi tevékenység mellett kezdett el kerámiával foglalkozni. Alkotói pályája alatt a kerámiaművész mostanáig több mint százötven közös és huszonnyolc önálló kiállításon mutatkozott be a közönségnek. Kerámiaművészi és pedagógusi munkásságának jellemzőiről, tárlatairól már az 1987-es, zágrábi kiadású Jugoszláviai Képzőművészeti Enciklopédia II. kötetének vonatkozó szócikke is megemlékezik. Németh Anna esetében – hasonlóan az általa is nagyra becsült dr. Bogomil Karlavarishoz, aki mentora volt, majd művésztársa is lett a Topolyán élő alkotónak – nem választható el egymástól a két hivatás: a tanári és az iparművészi. Németh Anna mindkét területen igyekezett újításokat eszközölni, formabontást elősegíteni. Ötven éve, amikor az újvidéki születésű tanár moholi, majd kishegyesi után topolyai Csáki Lajos Iskolába került rajzpedagógusként, módszertani változtatásokat kezdeményezett új közegében.
– Nem tudom különválasztani a kerámiát és az oktatást, mert mind a kettő a szépre nevel. Húsz éve vagyok nyugdíjas, azóta olyan gyerekekkel veszem magam körül a Szivárvány szakkörben, akiknek szépérzékük és belső indítékuk van az alkotásra. Mindig is ügyeltem arra, hogy a művészetem ne menjen az oktatás kárára, mert egyik is, a másik is teljes embert igényel. A mindkét területen elért eredményeim motiváltak az újabb kihívásokra. Az 1970-es évektől párhuzamosan műveltem a két dolgot: egyrészt kerámiáztam, a másik vonalon pedig a szintén nagyon szeretett képzőművészeti oktatást műveltem legjobb tudásom szerint.
A díjátadás ünnepi pillanata (Fotó: Ótos András)
Úgy érzem, ily módon teljesedett ki az életem. Főiskolai metodikatanárom, Karlavaris professzor gyakran hangoztatta, hogy a képzőművészeti oktatás a tanulóknak és a pedagógusnak is színes játék, élmény kell hogy legyen. Módszerét, amely a többi között száműzte a gyermeki fantáziát korlátozó és kreatív gondolkodásmenetet fékező vonalzó használatát az alkotás során, alig vártam, hogy a gyakorlatban is alkalmazzam. Engem már pályafutásom legelején lenyűgözött a gyerekek papírra vetett vizuális megnyilvánulása. Úgy érzem, a Szivárvány szakkörben teljesül az az elvárás, hogy színes játéknak éljük meg a foglalkozásokat, amelynek eredménye sok egyéni kreatív alkotás. A gyerekekkel való munka során, a kezdetektől fogva hangsúlyozom a tanítványoknak, hogy egyéni megoldásokat kérek. Szabaduljanak fel, fejezzék ki önmagukat, személyiségi jegyeiket a munkákban – fogalmazott a nagyszerűpedagógusegyéniség.
Hasonlóan személyes művészi sikereihez, a pedagógus Németh Annát az is nagy büszkeséggel és örömmel tölti el, ha diákjainak a teljesítményére is felfigyelnek. A hazai elismeréseken kívül Spanyolországtól, Kairón át Indiáig, szerte a világon ismerik és el is ismerik őket. Legalább olyan büszke az általa vezetett diákcsoport kollektív sikereire, mint a tehetséges gyermekek egyéni díjazására. Az idén húszéves Szivárvány szakkörtagok is az elmúlt évek folyamán számos pályázaton vettek részt, amelyek közül a legemlékezetesebb, a 2006-ban a Magyar Televízió által megrendezett A magyar népi motívumok újrarajzolása elnevezésű pályázat. A pályázatra több mint 1000 munka érkezett. A topolyai Szivárvány szakkör az elküldött 24 alkotásával a legszebb kollekciónak kijáró díjat érdemelte ki.
– 1974-ben az egyik tanítványom, kiváló, díjazott munkájának szakmai elismeréseként finnországi jutalomkirándulást nyert. Elkísértem útjára, amelynek során olyan maradandó élményben volt részem, amely meghatározta későbbi alkotói pályámat. A finnországi jugoszláv nagykövetasszony kíséretében látogatást tettem az Arábia kerámiagyárban. Emberközeliségével, melegségével lenyűgözött a finn kerámiaművészet, amely magán viseli a népművészet nyomait. A finnországi látogatás hatására más színben tűntek fel előttem például a Bácskában használatos köcsögök is, kerekded formájukkal. A hosszú petróleumos üvegek adtak ihletet a későbbiekben megformált hosszú vázáimhoz. Alkotói pályafutásom során teljes mértékben kielégítettek a korongozásban rejlő lehetőségek. Kerámiaalkotásaim megformálásakor a kezdetektől fogva a kő színeit alkalmazom, legkedveltebb agyagtípusommá pedig a nem durva szemcsés, bársonyosan simítható, fehér samottos agyag vált. Gyerekeim kezébe is szívesen adom ezt a ,,szófogadó” agyagtípust. A legkedveltebb formámnak tekintett kerek, kisebb formák életre hívása a kezdeti alkotói tapasztalatlanságomnak köszönhető. Annak a hozadéka, hogy első próbálkozásaim során, korongozás közben, amikor még nem voltam tisztában az egyes agyagtípusok jellemzőivel, folyamatosan labdába szaladt az anyag a kezeim között. Az egyik munkámat ért véletlen balesetnek, a vázámon keletkezett horpadásnak köszönhetem, hogy a későbbiekben már tudatosan alkalmaztam a különböző technikával kivitelezett díszítőmotívumok: bevágások, karcolások, mélyedések, csíkozások megjelenítését – vallotta Németh Anna, akinek a népművészet tárgyi értékeiként számon tartott köcsögökhöz hasonlóan művészi alkotásai nagy része is a dísztárgy és a használati tárgy határmezsgyéjén mozog. A Formatervezők és Iparművészek Vajdasági Egyesülete két ízben, 1979-ben, majd 1981-ben is legrangosabb elismerésével, az Aranyforma-díjjal tüntette ki az idei Topolya községi Pro Urbe díjast. Indoklásukban ekképpen fogalmaztak: Németh Anna megújította a vajdasági kerámiakészítés hagyományát. Letisztult, légiesen könnyed, nőies, egyben erőt sugárzó kerámiái Náray Éva meglátásai szerint Karlavaris festészetével mutatnak rokon vonásokat.
