Egyszer egy rijekai hajóskapitány kétezer márkát kínált azért a hajómodellért, amelyet Csikós Ferenc készített. Igaz, nem is akármilyen hajó volt, a mester minden egyes apró darabját külön gonddal faragta ki fából, mozgatható kötelekkel látta el, amelyek nemcsak az esztétikai igénynek felelnek meg, hanem mind-mind funkciót töltenek be. Kétezer márkát kínált érte előre, és kétezret utólag postán, mert szándéka szerint egy ilyen alkotást több ezerért adta volna tovább a Horvátországban nyaraló turistáknak.
Csikós Ferenc a járműveivel (Fotó: Kozma Rita)
Így szólt a történet, melyet Csikós Ferenc az értékes hajómodell mellett állva mesélt, amelytől bizony esze ágában sem volt megválni. Az eset hallatán sokan – Ferenc ismerősei közül is – egyesek kétségbe vonták épelméjűségét, különösen, hogy a mester mosolyogva meséli ma is a hihetetlen ajánlatot. Hogy mennyi időt és energiát fektetett a hajó elkészítésébe, nem tudná megmondani, szabadidejében dolgozott rajta hosszú-hosszú időn át, és sosem bánta meg sem az „elvesztegetett” időt, sem azt, hogy nem váltotta pénzre alkotását.
Csikós Ferenc 47 éve foglalkozik modellezéssel, ez alatt az idő alatt gyűjteményébe számos darab került, akad használtan vett és felújított jármű, de akad olyan is, amelyet egyedül készített. A modellezés iránti érdeklődés még iskolás korában kezdődött, ő maga is azok közé a diákok közé tartozott, akik Péter Béla tanár úrnak köszönhetik a modellezés iránti szeretetet, elhivatottságot. (Péter Béla az idei Pro Urbe érdemérem várományosa, amelyet október 20-án, a község napi rendezvény keretében vehet át. A szerző megjegyzése.) A közös érdeklődés pedig ma is összeköti az egykori tanárt és diákot.
Az unokák nevét viselő hajók (Fotó: Kozma Rita)
– Neki köszönhetem a modellezés iránti érdeklődést, s még a mai napig is felkeresem, beszélgetünk, ha az egyik hajómat viszem a Tiszára úsztatni, eljön velem… Furcsa, hogy ma már ő is meg én is nyugdíjasok vagyunk, mégis tartjuk a kapcsolatot, s még mindig ugyanaz a dolog köt össze bennünket, ami ötven évvel ezelőtt. Szerintem, nagyon kevés ilyen tanár akad – meséli Ferenc, aki hozzáteszi, hogy a környéken mást nem is ismer, akinek ugyanilyen hobbija volna.
Gyűjteményének legújabb darabjait már nem fából, hanem műanyagból készíti, a hajók pedig unokáinak nevét és születési dátumát viselik. A család, felesége és három gyermeke idővel hozzászokott a furcsa hobbihoz, a fából készült, bebútorozott babaházzal, amelyet készített, pedig belopta magát nemcsak a lánya, hanem annak játszótársai szívébe is. A saját készítésű tárgyak mellett azonban használt távirányítós, elektromos és robbanómotoros autókat is vásárolt.
– Valójában elég drága hobbiról van szó, hiszen újan egy ilyen autó 1200 euróba kerül, én pedig ennek negyedéért vásároltam meg használtan, de ez sem kis összeg. A családi kasszából nem akartam elvenni pénzt, hanem magam gyűjtöttem össze, mert amikor kamionoztam, mindig vinnem kellett magammal pénzt az útra a váratlan kiadásokra, s ami megmaradt, azt félretettem. A feleségem nem kimondottan örült a hobbimnak, de elfogadta.
Elektromos Honda és BMW (Fotó: Kozma Rita)
Egyszer elvittem egy osztrák modellezős kiállításra, ahol meghallotta, hogy ezeknek darabja egyenként 300–400 euróba kerül, s amikor hazajöttünk, a műhelyben felbecsülte, mekkora is az értéke a gyűjteményemnek. Most, hogy nyugdíjas vagyok, azt mondta, a pénzből, amit kapok, nyugodtan vegyek ki mindig egy ezrest, és tartsam meg, ne is szóljak neki róla. Azóta viszont volt, hogy megjegyezte, nem tudja mi lelte, mikor ilyen felelőtlen kijelentést tett – meséli nevetve.
A különleges gyűjteménye ellenére bármilyen hihetetlenül is hangzik, de Ferenc szülővárosában, Magyarkanizsán még szinte sosem akadt olyan rendezvény, kiállítás, ahol az ő munkái kellő figyelmet kaptak volna. Egészen az elmúlt hétig, amikor ő maga ajánlkozott, hogy a Gyermekhét keretében bemutatja a járműveit a gyerekeknek a Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény előcsarnokában. A gyerekek pedig működés közben is megcsodálhatták az egyik négykerekűt, a száguldó autót az izgalom hevével fűszerezett gyereksikongás kísérte.
– Megint vissza kell térnem Péter Bélára, amíg tanított, minden harmadik-negyedik évben szervezett nekem iskolai kiállítást, s már akkor megjegyezte, hogy a gyűjteményem megérdemelne egy önálló kiállítást is. A Gyermekhétre magam ajánlkoztam, hogy szívesen bemutatok néhány járművet. Én akartam a gyerekeknek örömet szerezni, de látva az érdeklődést és az örömet a csillogó szemekben, én magam örülök a legjobban.
A hajómodell közelről, mely igényes műgonddal készült (Fotó: Kozma Rita)
