Szomorkás, esős őszi napon, a helyi futballpálya melletti játszótérre látogattunk el először, amikor a Topolya községi, a várostól körülbelül huszonöt kilométernyi távolságra fekvő Pobedára érkeztünk, ahol a helyi közösség legtöbb lakójának a múltja, sőt sokaknak a jelene is nagyban a kenyéradó Pobeda mezőgazdasági birtokkal, immár részvénytársasággal függ össze.
A pobedai játszótér az 1960-as években a faluban épült egyetlen tömbház közvetlen szomszédságában áll. A régi játszótér az elmúlt hetekben egészült ki egy, a pobedai helyi közösség által újonnan vásárolt csúszdával felszerelt őrtoronnyal, amelyet ottjártunkkor egy maroknyi gyereksereg ,,avatott fel” éppen. Körülbelül húszan vannak jelenleg azok a gyerkőcök, akik, korukból, érdeklődési körükből kifolyóan, igazán örömüket lelhetik még a játszótéri kikapcsolódásban. Mint azt a pobedai helyi közösség tanácselnökétől, dr. Vikor Lászlótól megtudtuk: az idei tanévben Pobedáról kilenc egyetemista jár felsőfokú tanintézménybe, kb. húsz az általános iskolások és a középiskolás fiatalok száma. Közülük az általános iskolás gyerekek Gunarason vagy Topolyán folytatnak tanulmányokat. Az alsós tagozatokban, összevont osztályokban működő, kétnyelvű általános iskolai oktatás ugyanis már az 1970-es években megszűnt a településen. 2010 óta e helyi közösségben az óvodai oktatói és nevelői munkát sem folytatják helyben. Az ovisokat azóta, ha szüleik azt szeretnék, hogy magyar tannyelvű óvodai tagozatba járjanak a gyermekeik, a faluval szomszédos gunarasi óvodai létesítménybe íratják. A szerb anyanyelvű pobedai kicsiket meg elsősorban Njegoševóra.
A pobedaiak, mindenekelőtt a római katolikusok, szeretteik nyugvóhelyét elsősorban Kispesten vagy Gunarason látogatják, a pravoszlávok a njegoševói és kispesti temetőbe temetkeznek. A húsz-huszonöt hektáros területen elterülő Pobedán ugyanis nincs temető sem, de nem építettek az 1978-ban településsé nyilvánított, addig Gunarassal egybefüggő lakóhelyen egyetlen templomot vagy imaházat sem. Pedig a jelenleg körülbelül 350 főt számláló pobedai lakosság nemcsak többnemzetiségű, hanem vallási szempontból is sokszínű, a településen római katolikusok, reformátusok, pravoszlávok, sőt muzulmánok is élnek. A lakosság enyhe többségét képezik a római katolikus magyar ajkúak, akik Gunarasra, Törökfaluba vagy Kavillóra járnak templomba.
– A megközelítőleg 350-es lélekszámú közösségben az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az összlakosságnak kb. 30 százalékát a 70 és 80 éves korúak képezik, újabb 30 százalékát a 60 és 70 év közöttiek, ezért úgy értékelem, hogy az elkövetkező évtized során sajnos Pobeda lakosságának száma várhatóan megfeleződik. A fiatalok, ha csak tudnak, elmennek. Egyedüli munkalehetőséget szinte csak a Pobeda Rt. biztosít az állattenyésztés és növénytermesztés területén, de az ottani 115-ös munkáslétszámból is csak harminc dolgozó helyi lakos – fogalmazott dr. Vikor László, a pobedai helyi közösség tanácsának elnöke. Kifejtette:
– Nemcsak az a gond, hogy faluhelyen nincsenek munkahelyek, hanem maga a tény, hogy nincs is képzett munkaerő, aki azt igényelné. A falun való megmaradást, jövőkép építését talán községi, tartományi, országos szintű programok kivitelezésével, kezdeményezésekkel lehetne serkenteni. Meglátásom szerint a (nagy)városi infrastruktúrák kapacitásának bővítésére szánt eszközöket olyan kedvezményekre, támogatásokra is lehetne fordítani, amelyek a fiatalok falun való megmaradását segítené elő. Én személy szerint pl. Pobeda vonatkozásában is a falusi turizmusban látom azt a kitörési pontot, amely a közösség fennmaradását elősegíthetné. Kidolgoztam erre vonatkozóan egy tervezetet is. Véleményem szerint az az okos lépés, ha hátrányainkból előnyt kovácsolunk. Pobedán sok az üresen álló lakóépület, a forgalom gyér, még autóbusz is ritkán jön a településre. Számos látnivaló van azonban a környéken, pl. a csaknem tizenegy kilométer hosszú, a csatornán át Zentagunarasig húzódó Svetićevói-tó, kifejezetten gazdag madárvilágával. Egy turistának, aki nyugalomra és kikapcsolódásra vágyik, mindez ideális terep. Javaslatomat előterjesztettem az önkormányzat gazdasági tanácsosának, hogy elindíthassuk a falusi turizmust célzó pilótaprojektumunkat. A tervezet megvalósításából a többi Topolya községi helyi közösség is várhatóan profitálhatott volna, de sikertelen volt a kezdeményezésünk. A tervezet megvalósítása kezdeti stádiumában négy embert juttatott volna munkahelyhez. Keretében központi létesítménynek egy olyan objektumot terveztünk, ahol az étkeztetés valósult volna meg, körülötte alakultak volna ki az elszállásolást biztosító helyek.
Minderre ráépült volna egy olyan épületrész kiépítése a helyi kultúrotthon mellett álló melléképületek egyikében, amelyet úgy alakítottunk volna ki, hogy megfeleljen a közegészségügyi előírásoknak, ahol a kistermelők megfelelő igazolásokat kaphattak volna termékeik előkészítési, csomagolási folyamatában, de akár egy-egy turistacsoportnak is felkínálhattuk volna a helyszínt például hagyományos szappanfőzés vagy egyéb tevékenység lefolytatására – fejtette ki a tanácselnök, majd arról is beszámolt:
– A többi között a kultúrotthon is az IM Topola tulajdona. A helyi közösség idei évi tervei között szerepelt, hogy azt a Pobeda Rt.-t is működtető részvénytársaságtól megvásárolja. A topolyai önkormányzat, amely a 2018-ig élő fejlesztési tervébe az erre vonatkozó célkitűzéseinket belefoglalta, és elfogadta azt a helyi közösségünk által megszavazott pénzügyi tervezetet is, amely mindezt lehetővé teszi, végül nem engedélyezte a vétel lebonyolítását.
A pobedai kultúrotthon a hatvanas-hetvenes években, kb. 1985-ig élte fénykorát. Szombatonként ifjúsági bálok színhelye volt, olyan zenekar szórakoztatta ott a közönséget, amely akár a Pobeda futballklub sportolóit is kísérte. A fociklub ma is működik a településen, bár csak 3-4 helyi sportoló közreműködésével. A kultúrotthon, amely pl. sohasem szolgált ugyan hagyományápolás, nemzeti közösségi népi kulturális értékek megőrzésének, fejlesztésének helyszínéül, korszerűen berendezett moziteremmel rendelkezett. A helyi közösség tavaly új projektorral és korszerű hangosítást biztosító berendezéssel gazdagította a lehetőségeket. A 2014-es, vetített futball-világbajnokságnak még volt közönsége. Azóta azonban kevesen igénylik a szervezett vetítéseket. A helybelieknek az 1958-ban, közösségi erővel, két-három év alatt felépített olimpiai méretű medencéjük is romos. A szebb időket is megélt, szökőkúttal ékesített park közvetlen szomszédságában álló, üresen tátongó nagy méretű medence mellett gyermekmedence és üres öltözőkabinok a helyiek, többek között másik beszélgetőtársunk Klebecskó András emlékezete szerint is tizenöt-húsz évig szolgálta a lakosságot. Később, a kilencvenes években újabb próbálkozások voltak annak üzemeltetésére, de nem jártak sok sikerrel a kezdeményezések. Az 1957-es születésű Klebecskó András tősgyökeres pobedai. 1973 óta rendes tagja, 1995 óta pedig parancsnoka a helyi, 1948-ban bejegyzett Pobeda Önkéntes Tűzoltó Testületnek, amely két évvel a Pobeda mezőgazdasági birtok létrejötte után már ki is alakult a faluhelyen. Máig, a Szikra elnevezésű mellett, Pobeda három civil szervezetének egyike. A legaktívabb polgári kezdeményezésnek tekinthető a jelenleg négy csapattal rendelkező, 1973-ban Októberi Díjjal kitüntetett, azóta is számos országos szintű elismerést szerzett testület. Az idei évi topolyai városnapi rendezvénysorozat keretében tartott versenyben is a Pobeda Ö. T. T. férficsapata lett az első kitüntetett, annak női csapata a második díjazott. 2000-ben a fiatal leányokból verbuválódott önkéntes csapatuk országos első helyezett lett.
A sikereiktől eltekintve azonban igen szegényes az eredményekben gazdag csapat felszerelése: egyetlen járművük van, de nincs védőruhájuk, védőmaszkjuk lélegeztető berendezéssel, így sajnos a gyakorlatban csak kívülről tudnak tüzet oltani a településen és a környező falvakban is, hiszen sem Svetićevón, sem Kavillón nincsenek tűzoltók.
Klebecskó András ma is aktív. Akkor is munkába áll, ha a jelenleg elsősorban sertéstenyésztéssel és a takarmánynövények közül búza, kukorica, szója és napraforgó-termesztéssel foglalkozó Pobeda-birtokon be kell segíteni a betakarításba. A pobedai lakosok közül szinte senkinek sincs háztáji gazdasága, a megművelhető földterületeken, korábban háromezer, mostanság kétezer hektáron, a részvénytársaság termel. Ottjártunkkor is csend és nyugalom fogadta a településre érkezőt, nem zavarta meg a falu csendjét egy-egy, őszi terményt szállító traktor, nem fosztották a kukoricát a falusi udvarokban.
– A birtoké itt minden. Vettünk ugyan házat, de azok a telkek, ahol azok épültek, még jelen pillanatban is a Pobeda tulajdonában vannak, és tudomásom szerint mint szántóföldek vannak vezetve – jegyezte meg Klebecskó, aki négy évig látta el a pobedai helyi közösség tanácselnöki tisztségét, és arra is tett utalást: az elmúlt években a helyi közösség a birtoktól független vízvezeték-hálózatot építtetett ki a faluban, de e tekintetben is együttműködnek a részvénytársasággal. Ha szükséges, kisegítik egymást. Mindkét beszélgetőpartnerem megerősített abban, hogy a faluban működő postahelyiséget, a helyi közösség épületét, az egészségházét, a kultúregyesület komplexumát vagy a tűzoltóotthon épületét a Pobeda bocsátotta rendelkezésre a helyieknek, hosszú távú használatra szerződtek vele. Az épületegyüttes, amelyben a tűzoltóotthon is van, közvetlen szomszédságában az egykori Rudić-major központja áll. Klebecskó emlékeztetett a régmúlt történéseire, miszerint az itteni megművelhető földek legnagyobb része egykoron az Engelmann, a Rudić és Bajić nagybirtokos, valamint az Offner és Raffai középbirtokos családok tulajdonában állt. 1946-ban e birtokok államosításával jött létre a Pobeda mezőgazdasági birtok, melynek központja a Rudić-majorban volt. A majort annak idején megközelítőleg harminc házból álló, három sorban, a nagybirtokos kúriája mellett elterülő bérestelep alkotta. Idővel az elöregedett épületek helyébe újabb, korszerűbb, elsősorban ikerházakból álló munkásházakat és lakásokat építettek, és kialakult a mezőgazdasági település, amely 1948-ban már 150 lakosú volt. Fénykorában, a hatvanas években 800-900 lakosa is volt a településnek.
