Van-e annál szebb és titokzatosabb, mint egy ismeretlen ajándékozó, aki nem az ajándék nagyságával lopja be magát a szívünkbe, hanem azzal, hogy érdemeink szerint részesít kitüntetett figyelemmel bennünket. Szereti, ha szófogadók, szorgalmasak vagyunk, egész éven át figyel bennünket, gyerekeket. Nem láthatjuk, hangját sem hallhatjuk, csak azt tudjuk, hogy a hideg idő beálltával, amikor előkerül a sapka, a sál és a kesztyű, szüleink, nagyszüleinek egyre inkább emlegetik őt és kísérőjét, a Krampuszt. Ha nem leszel jó, nem hoz semmit, csak virgácsot a Mikulás! Elvisz a krampusz! – nagyszüleink de sokszor rémítgettek bennünket ezekkel a szavakkal, és félelmünkben, vagy a jóra való igyekezetünkben teljes odaadással mostuk tisztára, suvikszoltuk fényesre a csizmánkat, ha eljött az ideje. A titokzatos ajándékozó pedig évről évre megérkezett, a résnyire tárt ablak elég volt ahhoz, hogy a kiscsizma megteljen csokoládéval, mandarinnal, dióval, almával, és micsoda érzések kavarogtak bennünk, ha a mogyorófavessző is kikandikált belőle. Miközben szüleink becsukták az ablakot, testvérünkkel összehasonlítottuk a csomagok tartalmát, és megszeppent, rosszcsont kishúgomat próbáltuk megvigasztalni azzal, hogy jól eldugtuk a virgácsot, hogy mihamarabb feledésbe merüljön a Mikulás figyelmeztetése. S a csodás est után (mi mindig este, lefekvés előtt kaptuk az ajándékot), amikor minden felnőtt ránk figyelt, nagy-nagy boldogságban aludtunk el, elképzelve, hogy a Mikulás már máshol jár, hegyen-völgyön túl repül a szánján, és reggelre minden jó kisgyerek lábbelije megtelik finomságokkal.
A legenda ma is él. Minden felesleges pompa, cicoma, külsőség nélkül csodás pillanatokat élhetünk át a Mikulásnak köszönhetően. A legszebb gyermeki emlékeink, a fiatal szülőként átélt örömök, az unokáink csillogó szeme…. Óriási ajándékot hagyott hátra Szent Mikós: a rászorulók, de még inkább a gyermekek iránti szeretet kimutatásának fontosságát.
Jól tudjuk, a segítő, a jótékony Mikulás alakja Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra, 343. december 6.) püspöktől ered, aki a legenda szerint éjjelente kijárt és vagyonából osztott a rászorulóknak, de sosem fedte föl magát. A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás védőszentje, többek között a tanulóké, a gyermekeké, a leányoké, a hajósoké, a foglyoké, a pékeké, a kereskedőké, a gyógyszerészeké, a jogászoké és még a pálinkafőzőké is.
Az utóbbi évtizedekben erős, számomra zavaró is az átfedés a Mikulás és a Télapó között. A szocializmus erősen előtérbe tolta a Télapókat, hogy megfosszák december 6-át vallásos jellegétől. Azóta a Télapó és a Mikulás gyakorlatilag szinonima, pedig nem egy tőről fakad a két ajándékozó története.
A nyugati világban is eltávolodott a Mikulás Szent Miklóstól. Az édesség- és játékipar mellett több üzletág is kihasználja a lehetőséget. A nagyvárosokban az utcai piros ruhás Mikulások decemberi jelenléte ma már természetes, van már Mikulásfutás, Mikulásvonat és Mikulásgyár is, a viszonylag olcsó és minőségtelen csokimikulásokról nem is beszélve.
A Mikulással kapcsolatos elképzelések változását jelzi, hogy míg régen a mennyben élt és onnan figyelt, a Krampusz volt a kísérője, addig ma Lappföldön vagy az Északi-sarkon él, szánját rénszarvasok húzzák. Minden idők leghíresebb finnje nem más, mint a Mikulás, akit Joulupukkinak hívnak. Van hivatalos postacíme, mégpedig a következő: Mikulás, Északi sarkkör, 96930 Rovaniemi, Finnország. Tehát mondhatjuk, hogy nemcsak hogy létezik a legenda, hanem a mai gyerekek számára valóban él, és fogadja a látogatókat a pufók nagyszakállú. Kicsit elszomorító, ahogyan üzletággá alakult a keresztény világ képzeletünkben élő különös alakja, hiszen valóságosan létezik, levelezni lehet vele, ajándékokat kérni tőle, s ő teljesíti a kérést, a szerencsésebbek még találkozhatnak is vele.
Olvastam, hogy brassói iskolások 413,8 m hosszú levelet írtak a finn Mikulásnak. A 2110 gyerek 99,31 négyzetmétert beborító műve hivatalosan bekerült a Guinness-rekordok könyvébe mint a Mikulásnak címzett leghosszabb levél, és hat hónapig tartott, mire elolvasták Finnországban. A romániai kisdiákok arra kérték, járjon közbe a földkerekség befolyásos személyiségeinél, hogy mentsék meg az erdőket, amelyek nélkül a gyermekek jövője is veszélyben forog.
Még egy aktuális Mikulás-hír, miszerint hétfő helyett csak pénteken érkezett Brüsszelbe a Mikulás a fokozott biztonsági intézkedések miatt. Brüsszel fővárosi régiójának minden iskolája hivatalos volt a Mikulás érkezésére, amelyet azonban lefújtak a terrorfenyegetettség miatt. A Mikulás eredetileg hétfő reggel érkezett volna meg a belga fővárosba, gőzhajóval. A pár napos csúszás ellenére viszont ugyanúgy forró csokoládéval és édességgel lepte meg az őt köszöntő gyerekeket.
Ilyenkor, december elején szeretnénk békés, szelíd dolgokkal foglalkozni, szeretnénk, hogy előtérbe kerüljön az otthonunk csinosítása, a család, a rokonság, a lassú ráhangolódás a karácsonyi ünnepekre. A feje tetejére állt világ azonban nem igazán engedi ezt meg, hiszen, ha bekapcsoljuk a rádiót, televíziót, kinyitjuk az újságot- ömlenek a rémisztő hírek, nagy a káosz, a bizonytalanság, bombák robbannak, reménytelen emberek menetelnek végeláthatatlan sorban…, nem könnyű átadni magunkat az ünneplésnek.
Hagyományaink szerint december 5-e éjjelén és december 6-a hajnalán Mikulás teszi tiszteletét a házunknál. A második adventi gyertya meggyújtása előtti elcsendesedés előtt, szombat éjszakára készítsük elő a kifényesített csizmákat és levelünket az ablakba, felejtsük el egy pillanatra a gondokat.
A legrövidebb nappalok és leghosszabb éjszakák hónapjának ünnepi pillanataiban legyünk hálásak a szép gyerekkori emlékekért, gyermekeink, unokáink csillogó tekintetéért.
A Mikulás-hagyomány rámutat arra, hogy az ünnepi készülődésben ne feledkezzünk meg azokról, akik valóban rászorulnak, és ebben a felfokozott, nehéz helyzetben talán segít megőrizni emberi mivoltunkat is. Ne feledjük tehát résnyire kitárni az ablakot a jó, a megbékélés, az egymás iránti bizalom előtt!
