Elsőre bizonyára furcsán hat a cím, és sokakban kelti fel majd a kíváncsiságot, mi lapulhat annak a könyvnek a lapjain, mely a fedőlapján ezt a címet viseli: Négerből Horgoson is van elég. Huzsvár László, nyugalmazott nagybecskereki püspök ugyanis nem demográfiai adatokat közlő könyvet adott ki, hanem gyermekkori élményeinek egy részét gyűjtötte egy csokorba. Huzsvár Lászlót, a Hitélet egykori főszerkesztőjét, sajtóapostolnak is nevezték, s nyugdíjba vonulása óta sem tudott elszakadni a szövegszerkesztéstől, írástól. Elmondása szerint a szerkesztői feladatkör ellátása mindig nagy élvezet volt a számára, de az új digitális technika tőle már távol áll, azonban a tenni akarás, az alkotás vágya visszavonulása után is megmaradt.
Az Agapé gondozásában kiadott legújabb könyvének lapjain alig száradt meg még a festék, mikor elvállalta, hogy a Magyar Szó olvasói számára beszámol a szülőfalujához kötődő könyvről, melyben egykor valóban létező, horgosi személyek elevenednek meg huszonöt könnyed, olykor humoros, máskor szomorkás hangvételű történet keretében.
Huzsvár László kezében az új könyvével (Kozma Rita felvétele)
Milyen érzés, hogy a könyvét végre a kezében tarthatja?
– Nagy öröm számomra, hogy ezek a történetek papírra kerültek. A könyvben szereplő horgosiak többsége már nincs az élők sorában, de a hozzátartozóik majd szívesen olvassák róluk a történeteket. Számomra mindannyian valamilyen módon kedvesek, mély benyomást tettek rám gyerekkoromban, ezért is határoztam el, hogy megírom a történeteiket. Ezek az emberek, események úgy élnek bennem, mint a fényképek, és ezt meg akartam osztani az olvasókkal. Hálás vagyok Harmath atyának, és elismeréssel adózom az Agapé kiadóház előtt is, különösen, hogy ez a könyv nem egyházi jellegű mű, ennek ellenére gondozásukba vették.
Mit takar a frappáns cím?
– A cím szimbolikus, Szvoboda Jóska bácsi mondta ezt nekem annak idején, mikor papnövendékként Afrikába készültem misszionáriusnak. Azt jelenti, hogy nem kell Afrikába menni ahhoz, hogy az ember olyan személlyel találkozzon, akit esetleg jobb útra kellene téríteni. S különösen frappánsan hangzott ez éppen Jóska bácsi szájából, aki sosem vetette meg az italt, és a templomot messzire elkerülte. De a történetbeli fordulatot nem árulom el.
A szövegből kiderül, hogy az események idején óvodás, kisiskoláskorú gyermek volt. A lezajlott események saját emlékei, és ha igen, akkor később értett meg bizonyos dolgokat, összefüggéseket?
– Valóban nagyon kicsi voltam még, de emlékszem a történetekre, sőt számomra is meglepő az a nagyfokú tudatosság, ami már akkor jellemző volt rám. Ezt azzal magyarázom, hogy a családunk nagyon nyitott volt, nem voltak titkok, elmagyarázták a dolgokat, értettem és éreztem, hogy mi folyik körülöttem. A nagyapám, Csíkos Mihály tanító volt, – a családom jó néhány alakjával együtt ő is megjelenik néhány történetben – sokat foglalkozott velem. Igen szigorú ember volt, de kitüntetett figyelmét élveztem, kissé humorosan úgy mondanám, volt köztünk egyfajta kollegiális viszony. Nagyapám sokszor humorizált is ezzel, és így mondta nekem: No, kolléga úr, mit szólsz ehhez? S ennek a bánásmódnak köszönhetően később is szerettem a figyelem középpontjában lenni, másoknak mesélni, vagy mivel éreztem, hogy fontos a véleményem, így odafigyeltem mindenre, ami körülvett.
Hiányzik-e az újságszerkesztés, illetve tervez-e újabb könyvet kiadni?
– Nem hiányzik. Egy kedves kolléganőm az Agapétól humorosan megjegyezte, hogy én még az özönvíz előtt voltam szerkesztő, s azóta sokat változott a világ, másképp nyomtatják már az újságot, a könyveket, ehhez pedig már nem értek. Amikor elkezdtem ezt a könyvet írni, megpróbáltam én begépelni a számítógépbe, de nagyon döcögősen ment. Az első három novellát én gépeltem be, de egy szöveget – persze bőséges megszakítással – két hétig tartott bevinni. Mivel nem ismerem a szövegszerkesztő programot, gyakran kitöröltem dolgokat, vagy nem azt csinálta a gép, amit én szerettem volna. Ezután találtam valakit, akinek tollba mondtam a szöveget.
Nem tervezek újabb könyvet, majdnem két évig dolgoztam ezen a könyvön. Örülök, hogy elkészült.
Hol és mikor mutatják be a közönségnek a könyvet?
– Ez a kiadón múlik, egyelőre úgy tudom, Újvidéken és Horgoson is lesz könyvbemutató, a többit meglátjuk.
