A jó sajt titka

Néhány hete igazi malacságokban lelhették örömüket a szabadkaiak, hiszen Sertésnapokat tartottak a főtéren. Ínycsiklandozó sültek, mangalicából készült hurka, kolbász, csülök, sonka, de jóféle borok is, mind megtalálhatóak voltak a vajdasági termelőknek köszönhetően. Érkeztek kiállítók Szerbia egész területéről, valamint Magyarországról, sőt Erdélyből is. Ez utóbbi keltette fel legjobban a figyelmem, de nem azért mert a sonka mellett a sajtot is nagyon szeretem, hanem úgy derengett, mintha már hallottam volna róluk. Torockói Sajtok. Igen, egyszer a televízióban láttam róluk egy riportot, miszerint a Torockói Sajtok az erdélyi kisvállalkozások sikerének egyik jó példája.

A sajtok kóstolásánál meg is győződhettem arról, hogy nem csak a vállalkozásuk sikeres, de a sajtjaik is nagyon finomak. Mindent meg lehetett ízlelni, hiszen nem fukarkodtak ám a kóstolókkal, s mivel Gáspár Anna nem csak aranyszínű finomságokkal látta el a vásárlókat, hanem szívből jövő derűvel, mosollyal, meg is fogadtam tanácsát: illő jóban lenni a sajtkészítő lányokkal.

A Torockói Sajtok az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockó hegységben (Fehér megye), Székelykő és az Ordaskő szűk völgyében, Kolozsvártól megközelítőleg 60 kilométerre található Torockószentgyörgyből (Colţeşti) érkezett. Varga Lénárd, a tejüzem külföldi piaccal megbízott értékesítője lapunknak elmondta, hogy ebben az eredetileg 1500 lelkes, de ma már lehet csak 600 lakosú faluban alakult meg a vállalat.

– Itt dolgozzuk fel azt a kiváló minőségű tejet, melyet 80 kilométer körzetből, a nyugati havasok hegyi levegőjének 12 szerződött farmjáról gyűjtünk be. Az itteni természet adta gyógynövényeknek köszönhetően nyújtanak varázslatos ízeket termékeink. Amikor az üzemünket letesztelték a svájciak, akkor csak annyit mondtak, hogy az itteni tej vetekszik az alpesi tejükkel. A jó sajt titka azonban nemcsak ez, hanem a szakértelem is, de a legfontosabb mégis az, hogy az ember beletegye szívét-lelkét – mesélte Lénárd.

A tejcsarnok 1994-ben családi vállalkozásként indult 123 liter tejjel, eleinte csak otthon gyártottak sajtokat, azonban megnövekedett az igény és a törvényi szabályozás is szigorodott, ezért pályázat révén egy nagyobb üzemet létesítettek a településen kívül. Üzemmé alakult át a tejcsarnok – Lénárd továbbra is tejcsarnoknak hívja az üzemet – ma már naponta több mint 10 ezer liter tejet dolgoz fel, és a jelenlegi előírások szerint már csak a hivatalos működési engedéllyel rendelkező farmoktól vásárolhatja fel a tejet.

– Az üzem gépeit a minőségükről is ismert svájciaktól kaptuk, valamint ők is képeztek tovább bennünket. Ettől függetlenül maradunk a hagyományos ízek mellett is, a házi tejfölünk továbbra is 50 százalékos zsírtartalmú és semmiféle tartósítószert nem tartalmaz. Európai szinten kevés már az ilyen minőségű tejföl. A házi vajunkat ugyanígy a hagyományokra támaszkodva köpüléssel készítjük. Az emberek egyre inkább kezdenek visszatérni az igazi tejből készült termékekhez. Hiába drágábbak egy picivel a termékeink, mint a bolti sajtok, miután megkóstolja valaki, azonnal megérzi, hogy ezek valóban tejből készültek – mondta Lénárd, majd hozzátette, hogy egyetlen termékükben sem használnak són kívül más tartósítószert.

Az emberek nagyon örültek az üzemnek, ugyanis pénzforrási lehetőség volt (20 évvel ezelőtt szinte mindenki tartott tehenet), ma viszont turisztikai szempontból is fontos lett, ugyanis sok turista kíváncsi arra, hol készül kedvenc terméke, továbbá az üzem több mint 30 embernek biztosít munkahelyet.

Mint azt a beszélgetőtársaim megjegyzik, nagyon kedvelt a telemea sajtjuk, ami a mozarella és a feta között helyezkedik el, a trappistájuk, amelyből Lénárd szerint annyit nem lehet érlelni, mint amennyire igénye van vásárlóiknak, de közkedvelt még a 6 hónapig érlelt juhsajtjuk is. Két fajta érlelt sajtjuk van: a tilsiti és a torockói gauda – belőlük van 6 hónapos, egyéves, két és hároméves érlelésű, sőt sóbányában érlelt sajtjuk is kapható.

– Tavaly sikerült megőriznünk egy négy éven keresztül érlelt sajtot, de az nagyon különleges volt, az embernek elég volt belőle egy falat is – mesélte Lénárd.

Eleinte csupán Fehér megyén belül terjeszkedtek, majd Kolozsvár következett, végül egész Székelyföld, de ma már Bukarestben és Budapesten, valamint Magyarország-szerte több vásáron is meg lehet találni termékeiket. Céljuk, hogy a minőséges sajtot visszavarázsolják az ebédlők asztalára és a mindennapi étkezés részévé tegyék.

– Így jutottunk el Szabadkára is. Nagyon örülök, hogy eljutottunk ide, mert látszik, hogy az emberek igénylik és szeretik a minőséget – köszönte meg a szabadkai meghívást, és hozzátette, keresik a lehetőséget, hogy Szerbiában is forgalmazhassák termékeiket.

Abban a pár napban, amíg Szabadkán vendégeskedtek, jó pár visszatérő vásárlót figyeltem meg, akik minden este jó nagy darab sajttal tértek haza. Személy szerint én is nagyon örültem, hogy megismerhettem beszélgetőtársaimat, valamint, hogy megízlelhettem termékeiket, hiszen valahogy érződik, hogy ezek a sajtok mások. Lehet, hogy a gyógyfüvek, lehet, hogy a hegyi levegő miatt, nem tudom. Itthon is vannak jó termelőink és kitűnő sajtjaink, de mégsem látom, hogy ennyire fontos lenne az embereknek a házi sajt. Ugyanígy saját gyógynövényeink is vannak, csak talán legelőink fogyatkoztak meg annyira, hogy a tehenek „négy fal” közé szorultak. Lehet, hogy ez hiányzik, egy „ilyen jó” sajthoz, de lehet, hogy a hiba bennünk, a vásárlókban van.