Kitört a pánik a dohányosok és a vendéglátósok körében: a nemdohányzók védelméről szóló tervezett törvénymódosítás szerint valamikor az év folyamán teljes körű dohányzási tilalmat vezetnek be a zárt légterű nyilvános helyeken Szerbiában. Ha hatályba lép a módosítás, a vendéglátó- és munkahelyeken tilos lesz rágyújtani, a közintézmények közül pedig egyedül a pszichiátriákon és a börtönökben lehet majd dohányozni, de ott is csak a bentlakóknak, az alkalmazottaknak nem. A törvénymódosítás a mentolos slim cigaretták gyártását is megtiltaná, és szigorúbb ellenőrzés alá vonná az elektronikus cigarettákat is.
Fotó: Dávid Csilla
Jelenleg a 80 négyzetméternél nagyobb szórakozóhelyeken szabad cigizni akkor, ha a tulajdonosok a teremnek legalább a felét dohányzónak nyilvánítják. Az egy légtérben kialakított dohányzó és nemdohányzó részleg valójában semmit nem ér: ma Szerbiában nem lehet úgy elmenni egy szórakozóhelyre vagy étterembe, hogy az embert ne fojtogassa a cigarettafüst, a ruhája pedig ne legyen dohányszagú. Ha módosítják a törvényt, a kávézók, éttermek minden zuga nemdohányzó lesz, csak a kerthelyiségekben lehet majd rágyújtani.
Míg az orvosok mérföldkőnek, addig a vendéglátósok túlzónak tartják ezt a tervet és drasztikus forgalom-visszaeséstől tartanak. A lakosság vegyes érzelmekkel fogadta a hírt. Nem volt ez másképp Nyugat-Európában sem, amikor sorra tiltották be a dohányzást az éttermekben és bárokban, de elég gyorsan megszokta mindenki. A dohányzás Nyugat-Európában ma már nem is számít menő dolognak.
Az Európai Unióban nem egyformán szigorúak az előírások. A legszigorúbbak közé tartozik Írország, Nagy-Britannia és Magyarország is, míg Ausztria meglehetősen liberális e tekintetben: az 50 négyzetméternél kisebb vendéglátóhelyeken lehet cigizni, a nagyobbakban akkor, ha erre külön helyiség van. Itt még az egyszemélyes irodákban is rá lehet gyújtani, ha ott nincs ügyfélfogadás. Ezt a szabadságot azonban csak 2018-ig élvezhetik az osztrák dohányosok. Franciaországban és Németországban ott lehet nemdohányzó helyiséget kialakítani, ahol nem szolgálnak fel ételt és italt. Szerbiában erre valószínűleg nem lesz lehetőség.
Írországban 2004 óta tilos dohányozni a vendéglátóhelyeken, és a kezdeti rémület ellenére mostanra ott teljesen megszokottá vált a tiltás. Egy évvel a tilalom bevezetése után az ír kormány diadalmasan közölte: egyetlen év alatt hétezren hagyták abba a dohányzást és harmincezren jelentkeztek be a leszokást segítő telefonvonalon, az írországi Dohányzás-ellenőrzési Hivatal pedig ugyancsak 2005-ben – a vendéglátósok helyzetértékelésével szemben – azt állapította meg, hogy „nem indultak el kedvezőtlen gazdasági folyamatok a tiltás hatására a vendéglátóiparban”. Kint élő magyarok beszámolói szerint annyi tény, hogy a tiltás után olyan emberek is megjelentek a bárokban, akik addig kerülték őket. Írország döntése óta tucatnyi uniós országban tiltották be a dohányzást a zárt légterű vendéglátóhelyeken, Angliában például 2007 nyarán száműzték a cigit a pubokból. Kezdetben gyakran lehetett látni, hogy két-három ember ücsörög a pubokban, miközben kisebb tömeg pöfékel az épület előtt, ez azonban mostanra megváltozott – egy Angliában élő magyar szerint a kocsmák azért élték túl a tiltást, mert az emberek jobban szeretnek inni, mint cigizni.
Horvátországban 2010-ben lett tilos a dohányzás a nyilvános helyeken, de a vendéglátóhelyek zöme már a rákövetkező évben engedélyt szerzett egy elkülönített dohányzóhelyiségre vagy teljes egészében dohányzó kávézóvá minősíttette magát. A törvény efféle megkerülésével a vendéglátóhelyek 40 százalékában továbbra is rá lehetett gyújtani, a kezdeti lendület tehát rövid idő alatt megtört.
A szerbiai szállodások és éttermesek egyesületének az igazgatója, Georgi Genov igencsak borúlátó, ő attól tart, hogy a tiltás miatt a forgalom a felére eshet vissza és ugyanennyi alkalmazott kerülhet utcára. Több vállalkozó már most úgy véli, üzleti érdekből inkább kifizeti majd a büntetést, mintsem hogy betartsa a törvényt, ha az nem lesz megengedőbb. A vendéglátósok szerint még most sem késő szakmai konzultációkat tartani, hogy végül egy olyan kompromisszumos megoldás születhessen, amely hosszú távon valóban hozzásegíthet a dohányzás mértékének érdemi csökkentéséhez. Olyan átlátható jogszabályi keret megalkotásában látják a megoldást, amely levonva a tanulságokat a nemzetközi tapasztalatokból, szem előtt tartja mind a dohányosok, mind a nemdohányzók jogait és érdekeit, és biztosítja azt, hogy a vállalkozások továbbra is életképesek legyenek. Ők leginkább azt szeretnék, ha az uniós csatlakozásig maradnak a status quo.
Az európai statisztikák szerint az egyre szigorodó előírásoknak van eredménye: 2012 és 2015 között 28 százalékról 26-ra esett vissza a dohányzók aránya, és a legtöbben a 15 és 24 év közöttiek közül tették le a cigit. Írországban ez a csökkenés 8, Ausztriában 7 százalék, viszont Franciaországban, Szlovéniában, Portugáliában, Németországban 1-4 százalékos mértékben emelkedett a dohányzók aránya. Délen és keleten többen cigarettáznak, mint Európa más tájain: a legkevesebbet Svédországban (11 százalék) és Finnországban (18 százalék), a legtöbbet Görögországban (38 százalék) és Bulgáriában (35 százalék) dohányoznak. Szerbia ebben a dobogósok között van, nálunk is megközelítőleg 35 százalékot tesz ki a rendszeresen dohányzók aránya. A dohányzással összefüggésbe hozható, amúgy elkerülhető megbetegedések továbbra is 700 ezer ember halálát okozzák évente az Európai Unióban.
Azokban az országokban, ahol a tiltás életbe lépését komoly egészségügyi kampány kísérte, a váltás sokkal simábban ment, mint sokan gondolták volna. Nálunk a betiltást nem támogatja kormánystratégia, nincs sajtókampány és a kommunikációt nem illesztik olyan kontextusba, ami segítené a szigorítás elfogadását. Megelőzés és stratégiai hozzáállás nélkül sokan a szabad választás elleni merényletként élik meg a tervezett törvénymódosítást.
