A Wikiszótár szerint a film főnév jelentései: 1. Felvett mozgókép, amelyet általában több ember (közönség) előtt bemutatnak; 2. Mozgókép alkotás, amely nagyközönségnek szánt irodalmi, szórakoztató, ismeretterjesztő műsor, illetve ennek tartalma; 3. Fényérzékeny, állókép felvételére alkalmas vékony, átlátszó műanyag szalag; 4. Vékony fedőréteg; hártya; 5. Színművészeti ág, amely látványok és hangok rögzítésével, azok adott ideig tartó egybefüggő élményt adó megtervezett és megszerkesztett sorrendjével készít műalkotásokat.
Szerbiában 2013. január elsejétől megszűnt a 35 milliméteres filmek (filmszalagok) forgalmazása, ezentúl a filmeket (mozgókép alkotásokat) kizárólag digitális formában vetítik. Ifj. Apczi Jenővel, a magyarkanizsai mozi vezetőjével igyekeztünk körüljárni a témát, hogy mi lesz ezután a filmmel, mi lesz a mozival.
– Hivatalos értesítést ugyan nem kaptunk, de beszéltem a forgalmazóval, aki azt mondta, hogy ettől kezdve most már csak digitális forgalmazás van. Ez annyit jelent, hogy vagy DVD-ről vagy valamilyen más digitális hordozóról tudunk filmeket vetíteni, viszont ez a technológia Magyarkanizsán még nincs jelen. Többször jártam az önkormányzatnál azzal a kéréssel, hogy ezt a technikát szerezzük be. Belgrádban egy találkozón bemutatták az egész technológiát, amivel a háromdimenziós mozi kialakítását és forgalmazását meg lehetne oldani, ugyanakkor 2 D-s filmeket is bemutathatnánk. Az egyik legmodernebb technikát lehetne idehozni, és ezzel olyan dolgokat is tudnánk csinálni, mint például egy focimeccs vagy egy Forma 1-es futam közvetítése. Bármilyen show-műsort levetíthetnénk, tehát többfunkciós lenne ez a történet, sőt, mobil az egész, szállítható, amivel megint előnyre tehetnénk szert.
Például a község falvaiba is ki lehetne vinni?
– Igen, és arra is gondoltam, hogy nyáron kültéri vetítéseket lehetne csinálni, akár a városháza előtt, a nagy utcán.
Vagy a Tisza-parton…
– Vagy ott. És régi álmom az autós mozi. Még azt is meg lehetne oldani. Ennek a dolognak azonban két vetülete van. A 35 mm-es filmmel eltűnik egy kultúra, és egy óriási mínusz lesz a történelemben. A plasztikussága, az élősége, a valósága, ami a szem letapogatásával történik, hozta mindazokat az élményeket, érzéseket, amit a 35 mm-es film tudott adni. A digitális technológia viszont egy cybertér, ami kiöli az életet. A digitális kép és a digitális hang is arra törekszik, hogy zajt keltsen az emberekben, és ez elmossa az összes emberi értéket jelentő vagy képviselő dolgot.
Ad is, visz is.
– Én mégis úgy gondolom, hogy a mozinak mindig mozinak kell maradnia. Gyakran kérdezik, mi az hogy mozi, mi az, hogy film, és mi az, hogy tévé. A tévé egy doboz, ami mindennapos hírközlésre, szórakoztatásra van beállítva. A mozi az egészen más, az közösségi volt, maga a közösségi élmény hatása volt az, ami többet nyújtott, mint a televíziózás. A digitális technológiával a mozi ugyanúgy megmaradna itt Magyarkanizsán, mint eddig volt. De hogy mi lesz a következő folyamat, még én se tudom. Jelenleg ott tartunk, hogy a 35 mm-es film megszűnt, és próbáljuk áthidalni ezt az egészet úgy, hogy én a forgalmazótól DVD-ket kapok, ők hivatalosan küldik a nálunk forgalmazásban lévő filmeket. Most a saját rendszerünkkel DVD-ről próbálunk vetíteni, ami egyelőre nem rossz, de nem ez a megoldás.
Három garasos mozi van a szünidőben. Ezzel a módszerrel?
– Ez most így lesz. Azt mondták, a továbbiakban találjak megoldást. Ha adnak rá pénzt, én találok. Készítettem egy tervet, egy nagyobb és egy kisebb költségvetésűt is. Ha a drágábbat választhatnánk, az lenne az előnyünk, hogy a legközelebbi 3 D-s mozi Szegeden van. Nemcsak a szórakoztatást kell most már látni a filmben, hiszen iparosodik a film is, és egy kicsit most már élménnyé tudnánk tenni azt, ami eddig csak elképzelés volt.
Lehetne profitabilis is egy ilyen fejlesztés?
– Egy jó technikai háttérrel, néhány, csak ezzel foglalkozó emberrel, megfelelő marketinggel lehetne. És mellé még annyi mindent lehetne társítani, például létrehozni egy filmközpontot, mellé társítani a televíziózást, újságírást, prezentációs dolgokat – és tetszik, vagy nem tetszik, iparrá fejleszteni. Tapasztalatom szerint kétféle vonalon tud futni a dolog, az egyik a közszolgálatiság, a másik a kereskedelmi rész, de én ezt is kétfelé bontottam: művészfilmre és kommersz filmre. A művészfilmek inkább a lelket próbálják egy kicsit gazdagítani, mert erre is szükség van, a kommersz filmeknél pedig első dolog a profitszerzés.
Magyarkanizsán van igény a művészfilmekre?
– Mindenhol van igény, de legfeljebb 10 százalékos. Amíg egy nagyfilmre 100–200 ember, addig egy művészfilmre 10–20 ember jön el. De az embernek a lelkével is foglalkoznia kell. Az elmúlt 10 évben a mozi mindig sikeres volt Magyarkanizsán, a magyar filmekkel, a régi jugoszláv filmekkel, a nagy filmekkel széles palettát játszott végig, volt olyan, hogy három nap alatt a magyar filmhéten ezer-kétezer néző jött el. Van, ahol éves szinten ekkora a mozi látogatottsága.
Itt a legkisebbek is mozilátogatókká válnak.
– Azért van kitalálva a Három garasos mozi, hogy a téli szünidőben ne kóboroljanak a gyerekek az utcán, inkább közösségben legyenek. Úgy van felépítve a rendszer, hogy a legkisebbekhez szólnak a rajzfilmek, mesefilmek, ifjúsági filmek, a fiataloknak, középkorúaknak és időseknek kommersz és szórakoztató, valamint művészfilmeket vetítünk. Ez utóbbira találtuk ki a Film-kép-tár sorozatot is. Most a Kedvenc filmem sorozat megy: aki eljön, ő ajánl, és a következő vetítésen azt nézzük meg. A vetítést beszélgetés követi, amire hívunk szakembert is. Mindig jön egy új ötlet, és ahogy a technika fejlődik, új lehetőség is adódik.
Magyarkanizsán most az a kérdés, hogy élni tudnak-e az új lehetőségekkel. Ahogyan Apczi Jenő mondta: ha taxisofőr akarok lenni, vennem kell egy autót. Befektetés nélkül nem működik egy vállalkozás – márpedig a jelen körülményeket figyelembe véve Magyarkanizsán a mozi egy jó vállalkozás is lehet.
