Amikor december 7-én a nagy hófúvás hermetikusan elzárta Topolyát a világtól, a várostól mintegy nyolc kilométerre lévő Truzsinszki-tanyán csaknem harminc úton rekedt idegen kapott szállást és ellátást. Már akkor megmozgatta a képzelőerőmet az a házaspár, akik szélesre tárták otthonuk kapuját a bajba jutottak előtt. Látogatásom után már azt is tudom: az lesz majd az igazi, ha ezen a tanyán nem csak vis maior esetén, hanem akár minden hétvégén összeverődik ilyen népes vendégsereg. No, nem az ingyen kosztért és kvártélyért, hanem az őshonos állatokért és a tanyasi életmód megmentett ereklyéiért.
Lenyűgöző a karámokban pihenő gulya látványa (Fotók: Fehér Rózsa)
Truzsinszki Szabolcs tanyáján található Szerbia legnagyobb, mintegy kétszáz egyedet számláló szürkemarha-tenyészete. Ráadásul ez a hatalmas gazdaság teljes egészében a biogazdálkodásra épül – ebbe a láncba tartozik a feleség, Rózsa által menedzselt tönkölybúza-termesztés is.
Szilárd gazda a jelenlegi szürkemarha-állományt húsz évvel ezelőtt négy tehénnel és egy bikával alapozta meg.
Nem vagyok nagy állatkedvelő, de amikor megláttam az adai Halász József Mezőgazdasági Birtok árverésre szánt szürkemarháit, megsajnáltam őket, de csak négy jószágra volt pénzem. Azóta megszerettem ezeket az állatokat: ha az ember szereti a természetet, és megfigyeli ezeknek az állatoknak a viselkedését, érdekes felfedezéseket tehet. Mindent visszatükröznek, ami a környezetükben történik – meséli a gazda.
Ma már persze nehéz szívvel küldi őket vágóhídra, de ez elkerülhetetlen. Szilárdéknak egy időben 250 szürkemarhája volt, de két éve nincs állami támogatás, azóta az állomány folyamatosan csökken, és most nagyjából 150 jószáguk van.
Támogatás nélkül ezt nem lehet csinálni – állítja határozottan a családfő. – A szürkemarha nagyon intelligens, a magyarok mondása szerint arisztokrata állat, nem lenne szabad veszni hagyni. Tagja vagyok a magyar szürkemarha-tenyésztők egyesületének is, sok országban megfordultam velük, és míg máshol rendkívül professzionálisan foglalkoznak ezzel, mi nagyon lemaradtunk…
Azt is megtudom, hogy a szürkemarha nemcsak intelligens és szép állat, de hosszú élete van és igen termékeny: harminc borjút képes elleni, ami jóval több, mint az egyszerű tehenek esetében. Szilárd elmondása szerint a kétéves állat húsa nagyon finom, ők ezt vákuumba csomagolva házhoz szállítják a megrendelőiknek. A csont nélküli hús kilója ezer dinárba kerül, ami a vásárlónak persze sok, a tenyésztőnek meg kevés. De a tanyán most nincs vágás, mert a tavalyi rossz időjárás miatt nincs elég takarmány, ezért nem szaporítanak, csak „túléltetnek”, közben meg reménykednek, hogy az idén lesz támogatás… Ha mégsem, akkor ezentúl csak mutatóba marad majd pár marha a karámban.
Truzsinszki Szabolcs és Rózsa
Szilárd olyan ízesen mesél a szürkemarhából készült termékekről, hogy összefut az ember szájában a nyál: a tíz évnél idősebb állat faggyúja kiváló minőségű és remek konzerválóanyag, a szürkemarhából készült téli szalámiban igen jól viselkedik. Ez az ízletes termék is meglehetősen drága, és bár észrevehetően csökken a vásárlóerő, mégis van rá igény a muszlim és szombatista lakosság körében. Szilárd a hitelesség érdekében disznókat nem is tart.
Állattenyésztés nélkül a földművelés nem lehet teljes. Különösen igaz ez a biotermelésre, mert kell hozzá az istállótrágya. 2000-ben kezdtük el a biogazdálkodást, és szeretjük csinálni. Régebben negyven hektáron termeltünk, ma már csak huszonkettőn, mert erre sem kapunk támogatást. Mégis kitartunk, mert számunkra ez egy misszió – állítja a gazda.
Felesége, Rózsa nagy felkészültséggel és lelkesedéssel beszél a növényeiről. Truzsinszkiék tönkölybúzát és rozst termesztenek, sőt az előbbit föl is dolgozzák.
Magyarországon, ha egy termékben csak 40 százalékos a tönkölytartalom, akkor is nevezhető tönkölynek – én ezzel nem értek egyet: az igazi tönkölyterméknek teljesen tisztának kellene lennie. Nálunk minden tiszta tönkölyből készül, ezért is drágább. Csomagolunk hántolt és hántolatlan búzát, teljes kiőrlésű és fehér lisztet, tönkölyből készült tésztákat és kenyeret, sőt tönkölyfűlevet is préselünk. A lisztet itthon nyerjük kőmalommal, a kenyeret egy pékség süti, a tésztát pedig Topolyán készítik – három évig kísérleteztünk, mire tökélyre fejlesztettük…– mondja Rózsa, aki a háziasszonyoknak azt is elárulja: a tiszta tönkölyből sütött kenyér egyik titka az, hogy formában kell sütni, a lernibe pedig egy kisebb lábosban vizet kell mellé tenni.
Szilárd ezen a tanyán nőtt föl, mindig is állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozott. Amikor arról kérdezem, van-e jövője a tanyasi életnek, lehet-e ma is szerény tőkével belevágni az állattartásba, határozott igennek válaszol.
Ismerek olyan házaspárt, akik húsz kecskét fejnek, sajtot, túrót készítenek. Két lányt iskoláznak, és megélnek belőle. Más negyven birkával gazdálkodik, és eltartja a családját. Van perspektíva a tanyasi életben, csak az a nagy kérdés, hogy a mai fiatalok felvállalják-e ezeket az életkörülményeket. Tudni és szeretni kell együtt élni a természettel – mondja.
Truzsinszkiék nem csak szeretik ezt a világot, de meg is akarják osztani másokkal: igyekeznek felhívni a figyelmet az őshonos állatok és növények újbóli elterjesztésének fontosságára, népszerűsítik a belőlük készült élelmiszereket, a szomszéd tanyán bivalyt, szamarat, birkát, racka juhot tartanak, gyűjtik a paraszti gazdálkodás egykori eszközeit, emellett a vidék különböző esküvői hagyományait is be szeretnék majd mutatni a turistáknak.
