A végkifejlet felé látszik közeledni a szerbiai református egyházban a püspökválasztás körül kialakult bonyodalom. A múlt hét végén ugyanis az egyház Zsinati Tanácsa gyakorlatilag felülírta a hónap elején hozott határozatot, amely megsemmisítette a választásokat, és olyan döntést hozott, hogy elismeri a választás eredményét, amelynek értelmében Halász Béla hertelendyfalvi lelkészt tekinti a választás győztesének. Az újabb fejlemény kapcsán beszélgettünk Halász Béla tiszteletessel, a szerbiai református keresztyén egyház új püspökével.
Hogyan értékeli azt a tényt, hogy a Zsinati Tanács február 4-én megsemmisítette a választást, február 23-án pedig Önt nevezte meg a püspökválasztás győztesének?
– Meglepődve vettem tudomásul, hogy a Zsinati Tanács legutóbbi ülésén egyhangúlag elismerte a választások eredményeit. Lelkésztársaim is csodálkoztak, hogyan lehet, hogy a Zsinati Tanács tagjai, akik a megsemmisítésre szavaztak, ilyen rövid időn belül megváltoztatták véleményüket. Erről azonban inkább őket kellene kérdezni. Én február 4-én kijelentettem, hogy van honosított diplomám, ez benne van az ülésen készült jegyzőkönyvben is. Eddig sosem kérték tőlem, mert a Zsinati Tanács lelkészi tagjainak kell hogy legyen honosított diplomájuk, így nekem is van. A püspöki hivatalnak is rendelkeznie kell minden lelkész törzskönyvével, amelyben megtalálhatók a képesítésére vonatkozó adatok is, többi között a honosításról szóló okiratok is. Ha ez nincs ott, az valaki másnak a felelőssége.
Ha nem léteznek ellentétes csoportok az egyházon belül, hogyan magyarázza a szemmel látható ellentéteket és feszültséget?
– Ellentétes csoportok nincsenek! Mindössze a Zsinati Tanács néhány tagja volt más véleményen, és nem akarta elfogadni a választás eredményét. Én a gyülekezetek jelöltje voltam, a másik jelölt pedig a Zsinati Tanácsé. Ezt mindig éreztették is velem. Törvényeink szerint azonban a gyülekezetek választják a püspököt, nem pedig a Zsinati Tanács. Azok a gyülekezetek is elfogadták a választási eredményt, amelyek a másik jelöltre szavaztak, hiszen nem fellebbeztek. A gyülekezetekkel és a presbitériumokkal való jó kapcsolatot szeretném a továbbiakban is megőrizni és tovább építeni. Köztünk nincs ellentét, közösen szeretnénk továbbépíteni egyházunkat.
Mennyire volt kihatással a megválasztása körüli bonyodalmakra az a tény, hogy az MNT-választásokon ön a DP listáján szerepelt, az egyházi vezetőség viszont a VMSZ-listáján?
– A bonyodalmak fő oka, hogy valakinek az én személyem nem felelt meg. Mikor már tudni lehetett, hogy a gyülekezetek kire szavaztak, valójában csak akkor kezdődött a huzavona, kezdve attól, hogy december 18-án nem történt meg a szavazatbontás. Ezután a január 12-i szavazatbontást követően pedig egy kimondottan lejárató kampány indult el ellenem. A médiában is és azon kívül is sok igazságtalansággal vádoltak. Oka pedig az volt, hogy az MNT-választásokon a Humentis listáján szerepeltem. Egy dél-bánáti székhelyű civil szervezet kért fel arra, hogy képviseljem az itteni magyarságot. Ha egy ügyet, így a magyar ügyet is szívből képviseljük, akkor ugyanúgy kell harcolnunk, mintha a másik listát képviseltük volna. Ez az én véleményem. Nem a lista számít, hanem a tettek. Én tiszta lelkiismerettel tettem eddig is mindent. Egyházunkban egyébként nincs szabály, amely a politikai hovatartozást rendezné, így mindenki lelkiismerete szerint dönthet. A VMSZ a püspököt kérte fel a képviseletre, és ez az ő egyéni döntése volt.
Mit tart leendő püspöki ténykedésében a legfontosabb feladatnak?
– A legfontosabb most a békesség megőrzése az egyházon belül és kívül is, hogy az eddigi feszültségeket senki sem használhassa fel a saját céljaira. Közösségi életünk, így gyülekezeteink életének is nagyobb összhangban kell lennie a Biblia tanításával. Jobban kell serkenteni és építeni a kapcsolatokat a gyülekezetek és presbitériumok között. Szükséges a lelkészkonferenciák a presbiteri, a női, ifjúsági és gyermek összejövetelek rendszeres megtartása. Fontosnak tartom a Kárpát-medencei egyházakkal és a távolabbi testvéregyházakkal való szorosabb kapcsolatok kiépítését, az együttműködés elmélyítését. Azon fogok munkálkodni, hogy az egyház lelki megújulásával párhuzamosan, anyagi téren is biztosítsuk a fennmaradást és a fejlődést.
Mekkora a lelkészhiány, és van-e esély a helyzet javítására az elszórványosodás körülményei között?
– A lelkészhiány kifejezett, de sajnos híveink, az egyház tagjainak száma is nagyon csökken. A legnagyobb gond, hogy a szolgálati helyek megmaradtak, de kevés a hívő, több helyen már nem tudják eltartani a lelkészt. Nagy gyülekezeteink is éppen csak öneltartóak. A lelkészhiány így anyagi kérdés is. Ebben remélünk segítséget testvéregyházainktól.
Van-e olyan gond, amelyet szeretne közölni vagy megosztani az egyházzal vagy a közvéleménnyel?
– Ilyen közös gondról nem tudok. Ha az egész közösségünket érintő bajok, gondok merülnek fel, arról értesíteni kell az egyházunk minden tagját és a szélesebb közvéleményt is. Úgy gondolom, hogy a problémákat sohasem szabad szőnyeg alá söpörni.
Átköltözik-e Bácsfeketehegyre, vagy Hertelendyfalváról intézi püspöki teendőit?
– Nincs szándékomban elköltözni, továbbra is szeretnék a hertelendyfalviak lelkésze maradni, annál is inkább, mert ragaszkodnak is ahhoz, hogy a lelkészük maradjak.
