Újvidéken évente nagyjából ezer bringát kötnek el a tolvajok, ez a számadat a rendőrség illetékeseinek becslése, ugyanis pontos kimutatás nem készíthető, hiszen a biciklilopásokat lopásként vagy minősített lopásként jegyzőkönyvezik, így utólag nem különíthetők el a betörők, zsebmetszők vagy a tyúktolvajok tevékenységétől.
A kerékpárszezon márciusban kezdődik, ilyenkor havonta legalább 100 bicikli ellopásáról érkezik bejelentés, de idényen kívül, ősszel és télen sem tétlenek a tolvajok – pincéket, biciklimegőrzőket törnek fel, és innen viszik el a kerékpárokat, igaz kevesebbet, mint nyaranként – az idén januárban kb. 30 bicikli tűnt el.
Đorđe Sokić és Dejan Drobnjak rendőrtisztek: Ha megduplázhatnánk a megtalált bringák számát, „nyeregben” lennénk (Fotó: Dávid Csilla)
A biciklitolvajok lefülelésében és a bringák felkutatásában nagyon sokat segítene, ha a polgárok tudnák, mit loptak el tőlük, de legtöbb esetben a bejelentésből csak az derül ki, hogy a bringa milyen színű és hogy hány kereke van. Ez nem sok, ennek alapján a rendőrség nem indíthat komoly nyomozást, ezért most azt tervezik, hogy létrehoznak egy kerékpár-regisztert, amelyben összegyűjtenék a biciklik adatait, fényképeit, sokban megkönnyítve ezzel a nyomozást. Đorđe Sokićés Dejan Drobnjak, az újvidéki rendőrség illetékes tisztjei megmagyarázták, hogy a pontos leírás nagyon fontos, e nélkül el sem lehet kezdeni a nyomozást. – A januári biciklilopásokról készült jegyzőkönyvek közül 10-ben az áll, hogy piros vagy fekete, NN márkájú kerékpárt keresünk. A biciklilopást mindenképp be kell jelenteni, még akkor is, ha végleg lemondtunk kerékpárunkról! Ez azért fontos, mert így nyomon tudjuk követni a tolvajok aktivitását, időben és térben, ami azt jelenti, hogy egyes körzetekben, időpontokban operáló tolvajokat könnyebben lefülelhetünk, ha tudjuk, hogy hol és mikor bukkanhatnak fel. A legcélszerűbb az lenne, ha a regisztert Szerbia területére vonatkoztatva hoznánk létre, ugyanis nagyon sok Újvidéken ellopott bringát másik szerbiai városba visznek eladni, így, ha másik város rendőrei akadnának lopott biciklikre, könnyebben kideríthetnék, hogy hova kell visszajuttatni. Jelenleg az a helyzet, hogy a lopásról csak az adott rendőrőrsön, a bejelentés helyén – belvárosi, heréskerti, Miša Dimitrijević utcai stb. rendőrállomás – tudnak, tehát ha egy rutinellenőrzés vagy házkutatás során egy másik városrészben dolgozó kolléga ráakad néhány gyanús kerékpárra, fogalma sem lehet róla, hogy azokat hol lopták el, kihez forduljon, még városon belül sem. Ez nagyon megnehezíti a munkát, ezért csak nagyon kevés biciklit sikerül visszajuttatni tulajdonosához – az ellopott bringák alig 10–15 százalékát – hallottuk.
A rendőrségen bejelentették, hogy hamarosan biciklis őrjáratokat szerveznek Újvidéken, ezek elsődleges feladata a biciklisek, a biciklizés felügyelete lesz. Jelenlétük mindenképp hozzájárul majd a helyzet javításához. A bicikli-regiszterhez hasonlóan tervbe vették egy mobiltelefon-regiszter létrehozását is, ugyanis ezeket a készülékeket is nagy előszeretettel lopják, és megtalálásuk legalább ugyanolyan nehéz és körülményes, mint a kerékpárok felkutatása. Fontos, hogy tulajdonosi státusunkat később bizonyítani tudjuk – még az is elég lehet, ha tudjuk az ellopott bicikli vagy mobiltelefon sorozatszámát. Ha épp semmit sem jegyeztünk meg ellopott holminkról, tanúkkal is igazolhatjuk tulajdonjogunkat, elmagyarázhatjuk, hogy hol van rajta sérülés, karcolás, egyéni karakterisztika (ráragasztott matrica, kiszakadt üléshuzat, kigörbült küllő), de azért egy fénykép vagy a számla a vásárlásról sokkal lényegesebb bizonyíték. – Tévhit, hogy a városban elkötött bicikliket vasárnap a Nejlonpiacon árulják, ez az állítás egyszerűen nem igaz. Tolvajaink okosak, nem helyben adnak túl a lopott bicikliken. Manapság senki sem magának lop biciklit, mindegyik kerékpárt eladás céljából kötik el – az olcsó, pár ezer dinárt érő kerékpárok ugyanannyira veszélyeztetettek, mint a több száz euróba kerülő sportbiciklik, a piac igényei igen szerteágazóak. Szürke Capriolo biciklit tekerek, én sem tudom a bringám számát, sem a típusjelzését, de tudom, hogy hol áll a papírja, meg a számlát is megőriztem. Ha a regiszter bevezetésével sikerülne megduplázni a tulajdonosaikhoz visszajuttatott kerékpárok számát, akkor azt már hatalmas sikerként könyvelhetnénk majd el. Tudjuk, hogy milyen anyagi körülmények között élünk, nem mindenki vehet magának új biciklit, biztosan sokaknak rengeteget jelentene, ha visszakaphatnák ellopott biciklijüket – hallottuk Sokić rendőrtiszttől.
Mindig stabil, mozdíthatatlan karóhoz, fához láncoljuk a biciklit, ha lehet, olyan helyen, amelyet befog egy közeli kamera látószöge (Fotó: Dávid Csilla)
A legjobb védekezés az erős lánc vagy vastag, legalább 10 mm átmérőjű acélsodrony, de nem olyan, mint amilyeneket a kínai üzletekben árulnak 150 dinárért. A biciklit igyekezzünk olyan helyen leláncolni, amelyet kamerával felügyelnek – a rendőrök sok visszaeső tolvajt felismernek a ruházatukról, frizurájukról, járásukról, mozdulataikról stb., így még abban az esetben is segít a felvétel, ha nem látszik rajta az elkövető arca. A kamerával felügyelt bicikliparkolókról és más helyekről, ahol a közelben kamera van, csak nagyon ritkán tűnnek el biciklik, a tolvajok nem kedvelik ezeket a vadászterületeket. Felelőtlenség „beugrani” a boltba egy percre, és közben odatámasztani a bicajt az ajtóba, nagyon sok lopás éppen ilyenkor történik. A tolvajok tehát igyekeznek minél kisebb energia-befektetéssel hozzájutni a zsákmányhoz, előbb fognak olcsó, leláncolatlan biciklit lopni félreeső helyről, mint kamerák előtt leláncolt luxusbringát.
Azonban sem a leláncolás sem az odafigyelés nem sokat ér, ha olyan biciklitolvajok szemelik ki a bringánkat, mint amilyenekkel az egyik újvidéki fiatalembernek akadt dolga nemrégiben. Az Európa sugárút egyik épületének első emeleti erkélyén ült, amikor meglátta, hogy az épület előtti villanykaróhoz odaláncolt kerékpárja körül egy suhanc ólálkodik. Odakiabált a teraszról, hogy ne bántsa a biciklit, de a tolvaj ekkorra már elővette a láncvágó ollót, „elkötötte” a bringát, ráült, és megindult a közeli kis utcák felé. Emberünk beleugrott papucsába, utána eredt, nem messze meglátott egy nyitott rakterű kombit, meg a bicaját, amint két tagbaszakadt alak bepakolja a járműbe. Amikor közelebb ért, az egyik „rakodómunkás” hűvös hangon megkérdezte: Van valami gond?... Ugyan már, dehogyis! Csak azért szaladtam utánatok, hogy szóljak: elfelejtettem megolajozni a láncot, lehet, hogy csikorogni fog egy kicsit... A fiatalember némán nézte, amint eltűnnek a bringájával, és valószínűleg okosan tette, hogy nem szólt semmit. Ha akadékoskodott volna, ha megemlítette volna, hogy az az ő biciklije, és ha nem gond, most visszakérné, lehet, hogy őt is bezuttyolták volna a bicaj mellé...
Amióta a lopásként jegyzőkönyvezhető bűncselekmények pénzbeli határértékét 15 ezerről 5 ezerre csökkentették, azóta a biciklilopások csaknem 70 százalékát lopásként, illetve minősített lopásként kezelik – egy ellopott bicikli átlagosan 5–10 ezer dinárt ér. 5000 dinár alatt kis értékű lopásról beszélünk. Minősített lopásnak akkor számít a bűncselekmény, ha a tolvaj elvágja a láncot, betöri a pinceajtót, akadályt küzd le annak érdekében, hogy hozzájusson a bringához, az ilyen bűncselekményért kiszabható büntetés 1–8 év. A minősítés azért fontos, mert a rendőrség jogi felhatalmazásai attól függően változnak, hogy hivatalból vagy feljelentés alapján nyomoznak. Az olyan bűncselekmények esetében, amelyek elkövetői után nem hivatalból nyomoznak, korlátozott a mozgásuk – nem motozhatnak, nem tarthatnak házkutatást stb., így a határérték csökkentése előtt még több biciklitől búcsúzhatott el örökre tulajdonosa.
