Van írott, faerezetű, karcolt, ragasztott, gyöngyrátétes, patkolt, berzselt, festett és metszett, egyszínű és tarka, és még ezerféle – a húsvéti tojás egyetemes, ősi szimbóluma az egész világon az élet keletkezését, a termékenységet, az újjászületést és a feltámadást jelképezi.
Gyulai monda szerint egy asszony épp a színben szedte a tojásokat, amikor Jézus föltámadásának hírét meghallotta. A kötőjébe rakott tojással sietett a szomszédba, ahol a hírt kételkedve fogadták: „Úgy támadt ő fel, ahogy piros a tojás a kötődben!” A hírhozó asszony a kötőjébe nézett, és csodálkozva látta, hogy minden tojás megpirosodott. A körmendiek viszont úgy tudják, hogy amikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, aki kosarában tojást vitt. Letette, és elkezdett imádkozni. Egyszer csak egy csöpp vér csöppent az egyik tojásra, és az megpirosodott tőle. Ezért festették eredetileg pirosra a tojást, így szimbolizálták Jézus Krisztus kiontott vérét.
Az óbecsei Gergely Krisztina is ilyen hagyományos színezéssel kezdett hímes tojásokat festeni, kísérletezett dekupázzsal, festett fogpiszkálóval, de a legújabb nagy szerelme a csipkézés lett. Krisztina ehhez a technikához libatojást használ.
– A libatojás sokkal keményebb, mint a tyúktojás, jobb vele dolgozni, mert nem törik olyan könnyen, mint a tyúktojás: utóbbinál ötből három összetörik, libatojás esetén legfeljebb egy-kettő megy kárba – osztja meg tapasztalatait Krisztina.
A fiatal anyukának kimeríthetetlen kísérletező kedve és ügyes keze van, ha meglát valami izgalmasat, feltétlenül maga is ki akarja próbálni. Néhány éve a tévében látott egy csipkézett tojást, és azonnal tudta: ezentúl ő is így fogja csinálni. Csaknem három évig kísérletezett, mire rájött bizonyos féltve őrzött szakmai titkokra.
Krisztina gyakran hagyományos mintákat fest vagy hímez a tojásokra, de ezt általában nem hagyományos módon teszi. A csipkézett tojásoknál például sokszor népi motívumokat, nagymamától ellesett kalocsai mintákat, riseliős hímzést visz rá a tojásokra. Először felrajzolja a mintát, majd a férjétől ajándékba kapott speciális fúróval réseket, lyukakat üt a tojás héján.
– A csipkézés mellett azért több fajta technikát is használok – mondja Krisztina. – Van például az írókás tojás. Ez úgy készül, hogy meggyújtok egy gyertyát, majd a megolvadt viaszba belemártom az írókát – ez egy speciális eszköz, amivel viszonylag könnyen lehet a tojásra rajzolni. Az írókával viszem fel a tojásra a forró viaszt, majd befestem – ahol a tojás viaszos, ott nem fogja be a festék, így miután letörölgetjük, szépen kirajzolódik rajta a minta.
És hogy milyen a berzselt tojás? Ahhoz olyan növényeket kell keresni, amelyeknek szép a levelük. Ezeket egy picit meg kell nedvesíteni, így rárakni a tojásra, majd egy harisnyával jó szorosan ráerősíteni. Az ily módon festékes lébe mártott tojáson nagyon szépen mutat a levél lenyomata, rendszerint még az erezetet is lehet látni, amikor a száradás után leemeljük róla a növényt – igazán nem bonyolult technika, a siker garantált!
Ha karcolni szeretnének tojást, akkor ez a teendő: először be kell festeni a tojást, ezután késsel karcoljuk ki a mintát belőle. Ezt régen férfiak készítették, elég nehéz művelet, mert sok tojás eltörik közben.
A metszett tojás készítése is kissé bonyolult eljárás: írókával mintát rajzolunk rá, ecetbe rakjuk, ami lemarja a héját, de csak ott, ahol nincs rajta gyertya. Egy pár perc után ledörzsöljük róla az ecet által feloldott réteget, leöblítjük, és ezt megismételjük még háromszor-négyszer. A végén domború lesz a tojáson a minta. Az eredmény nagyon mutatós!
Krisztina, a tojáscsipkéző felbecsülni sem tudja, hány tojást festett és csipkézett meg eddig. A tojások olyan könnyen gazdára találnak, hogy tavaly az anyukája hoppon is maradt. Az idén ezért neki készült az első, gazdagon díszített csipkés alkotás.
