Manapság mindent pénzzé lehet tenni. Az általános nyomor és a boldogulási kiskapukeresés szülte találékonyság megteremtett olyan piacokat is, amilyenekre korábban nem is gondoltunk volna: lopják az útjelző alumíniumtáblákat, a sínek talpfáit, a parkokban levő padok deszkáit, szélvédő övként elültetett folyóparti fákat, a töltésből a homokot, a belvárost díszítő virágokat, lelopják a templomokról, középületekről a rézcsatornát, a cserepeket, az orvosi rendelőkből a fűtőtesteket, a vízcsapokat, a lakóépületekből a vízórákat, pániklámpákat, a magas feszültségű trafóállomásokból a tekercseket. Újvidék utcáin már csak elvétve találunk öntöttvasból készült lefolyórácsot, csatornafedelet; azokat, amelyek még megvannak, különleges, utólag felszerelt zárszerkezetet védi. Mindez egyáltalán nem furcsa egy olyan, elferdült értékrendű világban, ahol a bomló halottakat kikaparják, és kivágják belőlük a platinának vélt ortopédiai csavarokat, ahol egy kis utánajárással piacra dobhatjuk a vesénket, májunk egy részét, újszülött babánkat...
Az újvidéki Köztisztasági Közvállalat nemrégiben közleménnyel fordult a nyilvánossághoz, ebben arra figyelmeztettek, hogy az utóbbi egy évben egyre több PET-csomagolóanyagot gyűjtő kosarat tesznek tönkre ismeretlen személyek, hatalmas, sok millió dinár nagyságrendű kárt okozva ezzel a cégnek. A Čistoća a sárga kosrakat 2009-ben helyezte el a város utcáin, mindenekelőtt a lakónegyedekben, az ötlet jól bevált, bebizonyosodott, hogy a környezetvédelmi tekintetben javarészt öntudatos újvidéki polgárok hajlandók különválasztani háztartási hulladékukat. Azóta 770 ilyen kosarat tettek ki a város különböző pontjaira, a szemeteskukák mellé, közülük 715-öt mára már tönkretettek – feltörték őket, a kosarak ürítését megkönnyítő zsákokat pedig kilopták belőlük. A jelenségre a közvállalatban mint vandalizmusra tekintenek, de nem tartják kizártnak, sőt beismerik, hogy a kosárfeltörés valószínűleg szervezetten, anyagi haszonszerzés céljából történik. A rendőrséget értesítették a kommunális problémáról, feljelentést tettek ismeretlen elkövető ellen, de mivel a kosarakban levő hulladék értéke viszonylag kicsi – nem éri el a törvény által meghatározott 5000 dináros határértéket – komolyabb nyomozást nem indíthatnak. Ha a rendőrök tetten is érik a tolvajokat, tehetetlenek, legfeljebb szabálysértési feljelentést írhatnak. Pedig ha kicsit jobban belegondolkodunk, rájövünk, hogy nem éppen aprópénzről beszélünk. Tudnunk kell, hogy a felvásárlócégek a PET-csomagolóanyag kilogrammjáért 21–37 dinárt fizetnek attól függően, hogy átlátszó, zöld vagy barna műanyagot adunk át. A magángyűjtőktől – Újvidék esetében a hulladéktolvajoktól – valamivel alacsonyabb áron vásárolják fel a pillepalackokat, ugyanis az árat jócskán befolyásolja a műanyag térfogata (összepréselve, bálázva többet ér), noha az sem kizárt, hogy a városban tevékenykedő PET-maffia présgépet is beszerezett. Nagyjából 20 darab 2 literes üveg nyom egy kilót, összepréselve ez elfér egy-két palack térfogatában. Mint már említettük, a Köztisztasági Közvállalatnak hatalmas kárt okoznak a tolvajok, a vállalatban a pluszmunka – a tönkretett kosarak begyűjtése, a hiányzó részek kipótlása, hegesztése – miatt elégedetlenkednek leginkább. Valószínűleg azonban az sem mellékes, hogy a „magángyűjtők” naponta legalább negyvenezer – évi szinten 14-15 millió dinártól fosztják meg őket, ugyanis a vállalatban közölt adat tükrében könnyen kiszámolhatjuk, hogy nagyjából ennyit ér a kosarakból kilopott hulladék. Amikor négy évvel ezelőtt megkezdték a kosarak kihelyezését, naponta néha 2 tonnányi PET-csomagolóanyagot is összegyűjtöttek, ez a mennyiség idővel csak növekedett, az előállt helyzet miatt azonban ma már lehetetlenség lenne összeszámolni, hogy a polgárok mennyi pillepalackot dobnak a kosarakba. Két tonnánál biztos többet, ebből azonban alig 200 kiló kerül a Čistoćába. Nem csak azért kell megakadályozni a tolvajokat, mert anyagi kárt okoznak a Köztisztasági Közvállalatnak, azaz közvetetten az adófizető polgároknak, hanem egy másik, kevésbé szembetűnő ok miatt is. Általános jelenség a modern életvitel minden területén, hogy a könnyebb utat, módot válasszuk még akkor is, ha hosszabb távon azzal kárt okozunk magunknak. Így van ez a tönkretett kosarak esetében is: a sárga rácsból készült kosarak alacsonyabbak, mint a hagyományos, 1,1 köbméteres szürke szemeteskonténerek. Tetejükön egy hatliteres pillepalack beejtését lehetővé tevő kis lyukat vágtak. Miután azonban a tolvajok levágják a rácsdoboz kinyitható oldalát, az egy szemétbeöntésre igen csábító kukává válik, így történik meg az, hogy a tönkretett kosarak leginkább kevert szeméttel telnek meg. Az ellustult városi uraknak és asszonyságoknak könnyebb messziről – esetleg autóablakból – behajítani a zacskókba pakolt háztartási szemetet a PET-kosarakba, mint a kukákba. A kosarakban és mellettük emiatt nemritkán szeméthegyek tornyosulnak, patkányok, bűz, fertőzésveszély...
A Čistoćaban elmondták, hogy a tolvajok ellen jó védelem a föld alatti szemétgyűjtés, a földbe ásott konténerekbe azonban csak kevert hulladékot gyűjtünk. A városban – mindenekelőtt a belvárosban, ahol a parkolóhelyek és a mozgástér hiánya nagy gondot okoz – több mint 150 ilyen, 4 köbméter szemét befogadására alkalmas kukát ástak le, hamarosan új helyeken, a Petar Drapšin, a Pap Pál, a Vasút és a Valentin Vodnik utcákban is ilyenekbe gyűjthetjük majd a hulladékot. A közvállalatban ezekben a föld alatti, zsákszerű kukákban látják a jövőt. A földbe ásott szemetesek mellé nem tesznek PET-kosarat, rájöttek, hogy sokkal kifizetődőbb, ha a pillepalackokat a többi szeméttel együtt viszik ki a szeméttelepre – a föld alól nem lopják el őket. A PET-en kívül a többi újrahasznosítható hulladékot egyelőre nem gyűjtik szervezetten a városban, a háztartási hulladékot – pontosabban a beérkező szemét töredékét – a szeméttelepen szelektálják a munkások. Azt mondják, az elsődleges szétválasztásra egyelőre nincs mód, de látván a PET-kosarak esetét, nem kell csodálkoznunk azon, ha nem is lesz.
